Ha a dinoszauruszok metropoliszban éltek, ma már nem tudnánk róla

2018. szeptember 05. 12:00 - emTV

Dr. Vincze Miklós, a Parallaxis című tudományos és fantasztikus podcastünk fizikusa visszatért, hogy a júniusi, ötödik adásban a földönkívüli élet és a klímakutatás világában kalauzoljon el minket – miután Stephen Hawkingtól végső búcsút veszünk, és a neutrínókutatás aktuális helyzetét is kitárgyaljuk. A részecskefizika és a klímamodellek felbecsülhetetlenül fontos következtetésekhez vezethetik az emberiséget, ufókról és kapcsolatfelvételről beszélgetni pedig még mindig nagyon izgalmas.

Mindegy, hogy mit mondott Hawking, csak Vangelis legyen az aláfestés

Newton és Darwin sírjai között helyezték el Stephen Hawking hamvait a Westminster apátságban, az ikonná vált tudós szavai pedig az Európai Űrügynökségnek köszönhetően a legközelebbi fekete lyuk felé vették az irányt. A magvas gondolatokhoz társuló zenei kíséretről Vangelis gondoskodik, akinek az egyik szerzeménye már korábban is megjárta a világűrt, hiszen a 2001-es Mars expedícióhoz is ő szolgáltatta a talpalávalót.

"Természetesen nagyon nagy hatást gyakorolt az én életemre meg a karrierválasztásomra az, hogy gimnazista koromban egy osztálytársam a kezembe adta Az idő rövid történetét. Lebilincselő olvasmány volt.

Hihetetlen dolog, hogy egy csomó mindent az univerzumról úgy is meg lehet tudni, hogy az ember csak egy táblával meg egy krétával számolgat. Persze azért a fizikának az igazságtartalmát elsősorban a kísérletek és a mérések döntik el.

Egy extrém módon helyhez kötött ember, mint Stephen Hawking, aki még a saját testének sem volt az ura, és mégis milyen fantasztikus teljesítményt tudott nyújtani abban, hogy megfejtett teljesen alapvető dolgokat a világegyetemmel kapcsolatban. Ez egy óriási inspiráció volt nekem."

Hawking sírjára egyébként a leghíresebb egyenlete is felkerült, az emlékkövön emellett pedig az alábbi felirat olvasható:

"Itt nyugszik az, ami halandó volt Stephen Hawkingból 1942-2018"

Hány elektronvolt neutrínót adhatok?

Működésbe helyezték Katrint, a neutrínó tömegének meghatározására létrehozott elektrosztatikus spektrométert. A berendezést egyébként tizenöt évig építették a németországi Karlsruhei Technológiai Intézetben (KIT).

Wolfgang Pauli számára a neutrínók még erős fejvakarást okoztak a 1930-as években, hiszen a béta-bomláskor tapasztalható energiaelemzés alapján azt a következtetést vonta le, hogy az impulzusmegmaradás törvénye miatt a neutrínóknak igen is létezniük kell, de töltés hiányában nem hozhatók olyan kölcsönhatásba, ami számunkra is kimutathatóvá tenné őket. Az anyagon gyakorlatilag akadálytalanul haladnak át. Emiatt a neutrínót 1956-ig láthatatlan részecskének nevezték.

"Eleve az, hogy neutrínókat egyáltalán sikerült kimutatni, az az 1960-as évek vívmánya. Azt viszont lehetett tudni innentől kezdve, hogy neutrínó rettenetesen sok van, és hirtelen baromi fontossá vált, hogy a neutrínóknak van-e tömege vagy nincs."

Pauli eredetileg azon az állásponton volt, hogy a neutrínó nyugalmi tömeggel nem rendelkezik, ezzel szemben Bruno Pontecorvo azoknak a táborát erősítette, akik szerint igen. Bár feltehetőleg rendkívül kicsi tömegekről beszélünk, a nagy létszámuk miatt ez mégsem hanyagolható el, hiszen kiemelten fontos, hogy az univerzum tömegösszetételéről információkat szerezzünk. Azóta viszont egyértelműen kiderült, hogy a neutrínónak biztosan van tömege, Katrintól pedig az eddig ismeretes alsó és felső korlátok pontosítását várjuk.

Célpont: a Föld

Az aktuális kibeszélőben rövid idő alatt nagyon messzire jutottunk, hiszen onnan indultunk, hogy hogyan zajlanak a földöntúli élet létezésére irányuló kutatások, a diskurzus végére pedig már azon gondolkodtunk, hogy tényleg jó lenne-e nekünk, ha odakintről egy fejlett civilizáció látogatna el hozzánk.

A világűr telis-tele lehet különböző organizmusokkal, hiszen ismerünk pár extrém helyet, ahol nem számítanánk életre, de valójában napfény és víz nélkül, szélsőséges hőmérsékleten is éldegélnek többsejtű létformák. A kutatók ezért szűkítik a látómezőt:

"Inkább arra próbálják magukat leszűkíteni, hogy a klasszikus, Föld típusú élet megtalálható-e valahol. A kutatás most jelenleg első sorban a Marsra irányul. Egyrészt ugye az a legközelebbi bolygó, másrészt ott lehetett néhány százmillió évvel ezelőtt hasonló éghajlat a Földihez. Meg ott lehetett folyékony víz.

Sokkal sűrűbb légkör volt. Plusz még a földi ózonpajzshoz hasonló védőréteg is volt a légkörben, ami valószínűleg kén-dioxid lehetett. Plusz a Marsnak is volt egy nagy globális mágneses tere, ami most már nincs, de régebben volt. Ez is fontos, mert a bejövő kozmikus részecskéktől védi az életet. Ez mind-mind az a sok védelem, ami kell ahhoz, hogy Föld típusú élet kialakuljon, ez meglehetett a Marson. Most arra fókuszálnak, hogy vajon találunk-e ott valami nyomot régmúlt életre vonatkozóan, vagy akár a felszín alatt nagyon mélyen lehet-e jelenleg is valami mikroorganikus élet."

Neil Armstrong lábnyoma sokáig fennmarad a Holdon, de egy olyan aktív bolygón, mint a Föld, ahol tombol az időjárás, és évmilliók alatt jönnek-mennek a kontinensek, egy régi -akár technikai- civilizáció nyomai sajnos teljesen eltűnnének. Ha a dinók városokban éltek volna, ma már nyom nélkül eltűnnének az erre utaló jelek. Többek között ezért is érdemes lehet más bolygókat tanulmányozni.

A szomszédos bolygók figyelése nem csak az életkeresés szempontjából érdekes, hanem a saját bolygónkra vonatkozóan is tanulságos eredmények születhetnek:

"Kísérleteket végzünk a laborban, a földi klímaváltozás hatásait akarjuk modellezni, de tesztesetnek néha megnézzük, hogy tudjuk-e reprodukálni azt, ami a Vénuszon vagy a Marson van. Az egyenletek ugyanazok, csak jól kell beállítani bizonyos paramétereket.

Valójában intő példák. A Vénusz esetében az üvegház effektus az olyasmi, ami a Föld esetében is van, csak nem olyan mértékben. A Vénusz az tele van mindenféle üvegház gázzal, ami aztán elszaladó üvegház effektushoz vezetett. Iszonyú meleg lett, kilencven atmoszféra nyomás van a felszínen, elviselhetetlen körülmények. Lehet, hogy ez amiatt volt, hogy valaha a bolygó történetében a Vénusz összes vulkánja egyszerre kitört. Ez az egyik elmélet."

Ha megtaláljuk az idegeneket, inkább kétszer is gondoljuk meg, hogy készen állunk-e arra, hogy felvegyük a kapcsolatot:

"Annak ellenére, hogy egyre fejlettebb a civilizációnk – technikaliag – én egyáltalán nem látom garanciáját annak, hogy ez valami morális fejlődéssel párosulna.

Ha nem növünk fel morálisan ahhoz a szinthez, hogy nukleáris meg mit tudom én milyen hatalom vagyunk – mi, mint emberiség – tehát még mindig olyanok vagyunk, mint a kisgyerek, aki megtalálta apukának a csőre töltött puskáját, akkor nem biztos, hogy ezt valaha ki fogjuk nőni. És akkor lehet, hogy E.T. sem nőtte ki, és akkor inkább ne találkozzunk."

Dr. Vincze Miklós egyébként ott lesz az Űrszekerek második közösségtalálkozóján június 30-án, délután négy órától a Vault 51 Gamer Barban, ahol a Star Trek fizikájáról fogunk beszélgetni.

Itt találod a Parallaxis aktuális epizódjának műsoroldalát, ahol különböző formában érheted el, vagy töltheted le a műsort!

emTV.hu

Csatlakozz az Űrszekerek közösségi flottához, kérjük támogasd csapatunkat!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://parallaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr5114220161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.