Arrival, avagy a nyelvészek érkezése és a jövő emlékei

2020. április 02. 18:00 - Parallaxis Podcast

Parallaxis Podcast #22

Tudomásunk szerint Denis Villeneuve 2016-os filmje, az Érkezés (Arrival) az egyetlen olyan hollywoodi sci-fi mozi, amely úgy közelíti meg a földönkívüli civilizációkkal történő első kapcsolatfelvétel örökzöld témáját, hogy a "sci"-t, vagyis a kockafaktort nem ilyen-olyan fizikus, matematikus, vagy programozó karakterek hozzák be a cselekménybe, hanem egy nyelvész. Vadonatúj podcastünkben jól kibeszéltük ezt a furcsa filmet és tudományos vonatkozásait.

amy_human.jpg

Nem lesz egyszerű egy teljesen más értelmes életformával beszélgetnünk. (Egyáltalán biztosan rájönnénk-e hogy értelmes? Vagy akár, hogy életforma?) Nem tudjuk, milyen ismeretei vannak, és mi az, ami ugyanolyan bennünk. Hiányzik a közös kódrendszer és a közös kontextus; hogyan is lehetne például valamiféle metánóceánban lebegő polipszerű izékkel elbeszélgetni a budapesti időjárásról? Szóval ahhoz, hogy üzeneteket fogalmazzunk meg, először is meg kell találnunk azokat a "nyelvi univerzálékat", amelyeket valószínűleg minden technikai civilizáció ismer, ha egyszer képes iderepülni hozzánk. Majd ki kell alakítanunk ezek segítségével egy nyelvet és egy logikusan megszerkesztett "nyelvtankönyvet" vagy "szótárt". Egy kicsit úgy kell viselkednünk, ahogy Szilárd Leó (akit talán nem hiába hittek "marslakónak" amerikai kortársai) javasolta a neki magyarázóknak: "Tételezzen fel szinte nulla előismeretet és végtelen intelligenciát!"

A közös, egyetemes ismeretanyag pedig első körben nem igazán lehet más, mint azok a matematikai, fizikai és kémiai törvényszerűségek, melyek mindenhol érvényesek. Rájött erre már bőven az űrkorszak előtt a nagy Gauss is, aki azt javasolta, hogy a marsbéli csillagászok – akik létezését akkoriban biztosra vették – figyelmét úgy lehetne felhívni arra, hogy értelmesek vagyunk, hogy a szibériai tajgára többezer kilométernyi sötét erdősávokat ültetünk, melyek a Pithagorasz-tételt formáznák. Vicces, de persze, ez még nem kommunikáció. Illetve, ezzel pont csak annyit kommunikálnánk, hogy tudunk egyet s mást a derékszögű háromszögekről, semmi többet.

Egy igazi kozmikus mesterséges nyelv megalkotására az első komolyabb kísérletet Hans Fruedenthal holland matematikus és nyelvész tette 1960-ban (az adófizetők pénzéből), a nyelv neve pedig Lincos (lingua cosmica, "kozmikus nyelv") lett. Froedenthal nem csak egyszerűen egy elvont logikai nyelvet dolgozott ki, hanem mindjárt egy univerzálisnak remélt matekalapú "tanfolyamot" is szerkesztett hozzá. Az első leckében először az egyenlőség, az összehasonlítás, a változó és az állandó fogalmát vezeti be számtani példákon keresztül, majd ezek után eljut a matematikai logika és a halmazelmélet fogalmaihoz. A nyelvkönyv második fejezete már ennek segítségével értelmezné az idő fogalmát, az időtartammérést, az egyes időpontokra és a múltbeli és jövőbeli eseményekre történő hivatkozást.

Éppen ezen a ponton köp minket szembe az Arrival filozófiája. Ugyanis a film még azt is megkérdőjelezi, hogy például az idő irányának abszolútnak hitt érzékelése, a múlt, a jövő, az előzmény és a következmény fogalmai univerzálék-e. De nem ám az einsteini értelemben vett viszonylagossággal, ikerparadoxonnal, féregjáratokkal és hasonló klisékkel operál, hanem éppen a nyelvvel.

arrival-movie-4-e1471529984165.png

Mert mi van, ha a nyelv visszahat a gondolkodásunkra és bemerevíti, korlátozza? Ez bizony nem lenne példátlan. Ott van mindjárt kedvenc ausztrál őslakos nyelvünk a guugu-yimithirr, amelyben egyszerűen nem használnak "egocentrikus" helyzet- és irányhatározókat, hanem csak földrajziakat. Vagyis nem azt mondják, hogy "a söröm a hamutartótól jobbra van", hanem frankón azt, hogy "a sörömet a hamutartótól délnyugatra találod". Igen, éjszaka is. Igen, zárt térben is. Igen, a guugu-beszélők olyan jó tájékozódási képességgel rendelkeznek, amit mi el sem tudunk képzelni. Vagyis biztos nekünk is van valahol elrejtve egy remek kis belső iránytűnk, csak a nyelvünk és a szokásaink elkényelmesítettek minket.

No és mi van, ha ugyanígy a jövőnkbe is képesek lennénk belelátni, amennyiben az anyanyelvünk megtanulásával nem huzaloznánk be magunkat a lineáris egyirányú időérzékelésre? Éppen ezt tanítja nekünk az Érkezésben Abbott és Costello, a két hétkarú földönkívüli polip vagy mi. Marhaság volna, ami szembe megy a fizika ismert törvényeivel? Meglehet. De az vesse az Érkezésre az első követ, akinek még sosem volt déjà vu-je!

A további mélyreszántó gondolatainkért hallgassátok meg új (tökéletesen telespoilerezett) kibeszélős-elmélkedős adásunkat. 

Ide kattintva podcast formában is elérheted, akár le is töltheted az aktuális Parallaxis Podcast epizódot.

emTV.hu // fotók: Paramount Pictures

tudomany_es_fantasztikum_podcast.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://parallaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr5915578696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.