“Ha ma este az égre nézünk, csodás jelenségnek leszünk szemtanúi: a Hold távcső nélkül is akkorának fog látszani, mint a telehold szabad szemmel!” Szabó M. Gyula fenti, mára szállóigévé vált mondatát gyakran felemlegetjük, ha a szuperholdról van szó. Nem véletlenül, hisz’ ebben a mondatban minden benne van, ami erről a természeti jelenségnek nem nevezhető dologról szól: a szenzáció látszata és az egyszerű, kicsit talán fapados magyarázat.

2011 óta igen gyakran szerepel a hírekben a szuperhold, mint kifejezés, azonban a média, főleg az internet évről-évre, szuperholdról-szuperholdra szinte kommentharctérré alakul át, hogy van-e szuperhold, vagy nincs. A csillagászok nem ismerik el.

Földközelben bekövetkező teleholdkor a kísérőnk kb. 14%-kal nagyobbnak látszik a földtávolban bekövetkező teliholdnál, és kb. 33%-kal több fény jut el a földközeli teleholdról a szemünkbe mint a földtávoliról; a földközeli teleholdat alig érzékeljük fényesebbnek a földtávolinál (a különbség a kettő közt kb. 50 ezer km). Ugyanakkor mi van a NASA-val, aki rendszeresen hivatkozik rá?

Többek között erre is próbálta a Planetocast csapata megtalálni a választ, ahogy arra is, hogy mi ennek szuper hírnek a létfenntartó tényezője, ami miatt már tíz éve vígan ragyog az égbolton. Aztán, ahogy egyre jobban feltárult a szuperhold történelni, illetve kulturális háttere, ezt is tisztába kellett tenni, ahogy azt is, hogy jogosult-e a Hold a szuper jelzőre? Valóban több ez egy sima, hétköznapi teliholdnál csakúgy, mint a fizikában jól ismert szuperfolyékony halmazállapot vagy mindez csak dobálózás a szavakkal? Valóban nagyobbnak látjuk a Holdat ilyenkor vagy ez csak egy szupernagy érzékcsalódás? Miért érzékeljük mi, emberek nagyobbnak az égen látott teliholdat a fényképezőgépünk által megörökített apró Holdpöttynél? Kiderül a nyári szünetét töltő Parallaxis podcastet szeptemberig pótolni hivatott Planetocast harmadik epizódjában!

emTV.hu // Planetology.hu // cikk: Kovács Gergő