Konspirációs elméletek világába teszünk egy kitérőt, ugyanis megnéztük a híres Roswell-i UFO-észlelési eseményhez kapcsolódó állítólagos "idegen boncolást", amelyet egy 1947-es kópián örökítettek meg. Filmünk főszereplői a megsemmisült eredeti felvételt a nagy pénz reményében forgatták újra. Semmi sem az, aminek látszik! Műsorunkban a megtörtént eseményeken alapuló UFO boncolás (2006) című filmet vitattuk meg.
1947 nyarán az új-mexikói Roswell álmos kisvárosa mellett, a közeli katonai légitámaszpont közelében lezuhant valami furcsa az égből. Jesse Marcel őrnagyot, az USA Légierejének a bázison állomásozó tisztjét július 8-án értesítették a helyi sheriff irodájából, azzal, hogy az egyik közeli tanyáról egy gazda behozott néhány ezüstszínű, fémnek tűnő darabot, amiket szétszóródva talált a farmja mellett. A sheriff úgy vélte, hogy a furcsa törmeléknek köze kell hogy legyen a légibázishoz, ezért csörögtek be Marcel őrnagynak, aki aztán jelentette az esetet feletteseinek, akik katonákat küldtek ki és a roncsdarabokat összeszedték.
Meglepő fordulatként aztán a helyi napilap másnapi száma ezzel a szalagcímmel jelent meg: a RAAF (Roswell Army Air Field, Roswell Katonai Reptér) repülő csészeljat fogott! Ráadásul mindezt hivatkozással a légierő tisztjeire. Másnap aztán persze leközölték a cáfolatot is: amit Marcel őrnagy azonosított, nem más volt, mint egy lezuhant meteorológiai ballon. Ez a visszakozás persze csak még gyanúsabbá tette a sztorit, s ezzel megágyazott minden idők egyik legsikeresebb összeesküvés-elméletének, a Rosswelli ufókatasztrófáról szólónak.
Mai tudásunk szerint a lezuhant objektum csakugyan nem egy közönséges meteorológiai ballon volt, de nem is egy földönkívüli űrhajó, hanem egy hatalmas sztratoszféra-kémballon, amely egy infrahang-mikrofont szállított. A szupertitkos Project Mogul keretében az USA azt szondázta ilyenekkel, hogy a szovjetek hogyan haladnak az akkoriban már javában tervezett atomkísérleteikkel. Egy nukleáris robbanás olyan lökéshullámokat kelt, mely akár többezer kilométerről is detektálható ilyen "magaslégköri rengésjelzőkkel". Az ehhez szükséges technika és magának a Mogul-programnak a léte, továbbá az a tény, hogy az USA kémkedik az akkor (kevesebb, mint két évvel a Második Világháború vége után) még szövetségesnek tekintett szovjetek után, enyhén szólva nem tartozott a nyilvánosságra. Így a kezdeti kommunikációs kapkodásban előbb kijöhetett a csészealjas hír, majd pedig a dajkamese a közönséges meteorológiai léggömbről.
A nagy Roswell-elmélet, melynek persze a sarokkövét képezi, hogy a Roswell Daily Record eredeti, "csészealjas" cikke színigaz, az évtizedek alatt ellentmondásos szemtanúbeszámolókkal is gazdagodott. A 70-es 80-as években egyesek már emberszerű (holt-)testekre is emlékezni véltek. A legnagyobb lökést azonban aligahnem akkor kapta a mondakör, amikor 1995-ben két angol vállalkozó nyilvánosságra hozott egy a gyanús előtörténetű 17 perces fekete-fehér videót, amelyen egy hatujjú űrlény (vagy egy progériában szenvedő kislány?) kevéssé szakszerű boncolása látható, állítólag Roswellből, 1947-ből.
2006-ban aztán - épp az általunk kielemzett zseniális brit vígjáték bemutatója kapcsán - Ray Santilli, a "dokumentumfilm" londoni producere nyilvánosan bevallotta, hogy a felvétel hamisítvány: ők maguk készítették a haverjuk konyhájában egy gumibabával, amit teletömködtek a hentes ismerősük által kölcsönadott húsdarabokkal, és az egész marháskodást egy régi kamerával rögzítették.
Erről az elképesztően vicces és tanulságos történetről szól tehát a film. És hogy hol bújik meg az adásunk címében emlegetett magyar szál? A komédia szerint legalábbis egy Vörös László nevű instabil magyar-amerikai maffiózó fenyegetései miatt kényszerültek brit barátaink arra, hogy hamisított ufonauta-boncolással ejtsék ámulatba több mint egy évtizeden át a világ hinni akaró részét. De mi a helyzet ténylegesen ezzel a Roswell-incidenssel, mi történhetett ott valójában, és mitől olyan sikeres az összeesküvés-elmélet, hogy még egy, a Holdat megjárt Apollo-űrhajós is hitt benne? Kiderül a Parallaxis podcast legújabb epizódjából. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép: Warner Bros. Pictures // kép: Muller Archive (public domain)
