Mit meg nem tennél kiskedvencedért: finom ennivalók, érdekes játékok, puha fekhely, orvosi ellátás, ha beteg, sok simogatás, gondoskodás? És ők mit meg nem tettek miértünk, emberekért, ezek a szőrös vagy éppen puccos négylábú esetleg éppenséggel lábatlan kis lények?
Az űr, a végtelen feketeség mindig vonzotta az emberiséget. Igen ám, de egy cseppet bonyolultabb kaland nekiindulni a világegyetemnek: kell hozzá egy megfelelő szerkezet. Ami elvileg egyben marad, elvileg elmegy a vágyott magasságig, elvileg elvégzi azt a feladatot, amire szánták, és elvileg vissza is hozza a benne utazó alanyt. Ilyen vakmerő feladatra, bármennyire is bátor lenne a jelöltünk, nem szabad vállalkozni humanoid típusú teremtménynek.
És bár nem önkéntes alapon, de szinte egy állatkertnyi sereg ugrotta meg a Kármán-vonalat, mielőtt Gagarin megcsodálhatta volna az első "anti-gravitációs" vízcseppet az űrkapszulájában.
Vegyük, azaz küldjük a pici muslicák egy V-2 rakétával még a negyvenes évek végén fel-fel, jó magasba! Az alanyok részletes beszámolóval nem szolgálhattak, bár később is megfordultak kollegáik egy-egy orosz illetve amerikai űreszközön. Néha még családalapításra is adták a fejüket, bebizonyítva, milyen stramm tud lenni ez az icike-picike hatlábú.
Náluk keményebb legények csak azok a férgek voltak, akik túlélték a Columbia űrsikló katasztrófáját, és ott vártak megmentőikre a roncsok között.
De ha már soklábú lények, akkor ott vannak a pókok is, akik hálószövési technikájukkal nyűgözték le vagy éppen viccelték meg elszökésükkel a Nemzetközi Űrállomáson rájuk felügyelő asztronautákat.
Orosz teknősök a Zond fedélzetén 1968-ban köszönik szépen, jól vették a kalandot. Kínai leszármazottaik inkább kihagyták a projektet, bár ott a helyhiány volt az elsődleges indok, nem az állatkák alkalmatlansága.
Rágcsálók sokaságát említhetném ezek után. Az ötvenes éveket nevezhetnénk az egerek évének is, hiszen tömegével lettek a hidegháborús versengés hős kisállatai: többen életüket is áldozták a tudományért. Orosz tengerimalacunk szerencsésebb volt, hiszen Ivan Ivanovics, a mű-űrhajós biztonságban navigált vissza egy seregnyi kisállatot a Szputnyik-9 fedélzetén. Viszont menő űrruhát csak a francia patkány, Hector kapott, aki Veronique típusú rakétán 110 km magasságig ugrott.
Egyetlen űr-cicánk is francia volt. Bár itt mai napig kérdéses, hogy Félix kandúr végül bevállalta-e az utazást vagy elszelelt még időben? Egy bizonyos: Felicette (lánykori nevén C-341) 13 percig kalandozott 153 km-es magasságban, majd sikeresen landolt. Macskalányunk kapcsán merült fel először, ami a műsorunkban is visszatérő motívum: állatvédelem, állatkísérlet, állatkínzás. Vajon mi lehet, mikor űrszerkezetbe rakunk egy ártatlan élőlényt? Mennyire éri meg, megéri-e, szabad-e, mi férhet bele, és mi nem?
Ez a kérdés igen indokolt az orosz kutyáknál. Tudjuk, hogy egy kóbor kutya kemény, harcedzett, sokat kibír. Tudjuk, hogy okosak, rátermettek, hiszen a zord körülmények között valahogy életben kell maradniuk. Tudjuk, hogy a kiképzésük során sokkal többet ehettek, mint kint terepen valaha. De azt is tudjuk, milyen szűk ketrecben voltak, milyen szinte embertelen tréningen vettek részt, míg elindulhattak a nagy útra. Hány szőrös kis hőse lett az orosz űrkutatásnak még Lajka után is….! Belka és Sztrelka a Szputnyik-5 fedélzetén már szerencsésebbek voltak. Sőt, utódaik ma is vidáman csaholhatnak szerte a világban. Csillagkutyák címmel pedig mesés keretekbe foglalták történetüket.
Amerikában Albertnek lenni nem volt éppen egy szerencsés ómen, hiszen általában sikertelen küldetésben vettek részt az ilyen nevű majmok. 1959. májusában két kis méretű emlős szuborbitális repülése is sikeres volt. Bár Able elpusztult hazatérte után – milyen tragikus, hogy a műtőasztalon, amikor a benne lévő chip-et próbálták kioperálni! Baker viszont 27 éves koráig vígan éldegélt. Két év múlva Ham, a csimpánz speciális, szkafander-szerű ülésében a Redstone rakétán még karokat is kezelt a projekt alatt.
Hosszú a sora van a kiskedvencnek, akik kitaposták az ösvényt előttünk, humanoid típusú, szén-alapú lények előtt. Sokuk életét adta, hogy valósággá válhasson a Föld megkerülése, egy űrséta, a Holdra szállás és a Mars jövőbeli terraformálása is.
Apropó, Hold és Mars! Vajon melyik égitesten lesznek társaink állatok? És milyenek? Fogunk úgy földfogyatkozást nézni hűséges kísérőnk egyik buborék-házából, hogy közben vizslánk fülét vakargatjuk? Vagy üvegház-szobánkban fog dorombolni cica a mellkasunkon, miközben porördögök járják vad táncukat a vörös bolygón?
emTV.hu // Planetology.hu // cikk: Bardóczné Kocsis Erzsó // kép: Fortepan
