Az X-Akták a 90-es évek egyik legikonikusabb sci-fi sorozata, amely az FBI két különleges ügynöke, Fox Mulder és Dana Scully paranormális eseteit követte nyomon. A sorozat 1993-as indulása óta kultikus rajongótáborra tett szert, és számtalan érdekesség, legenda és kulisszatitok kering róla. Sokan tudják például, hogy "Az igazság odaát van!" szlogen gyakran feltűnik, vagy hogy a főcímzenéjének fütyülős dallama mindenkit kiráz a hideg. De még a legelhivatottabb X-Akták rajongóknak is tartogat meglepetéseket a sorozat története. Az alábbiakban 10 kevésbé ismert, de igazán érdekes (spoilereket is tartalmazó) tényt gyűjtöttünk össze az X-Aktákról, amelyek valóban hozzáadott értéket jelenthetnek minden fanatikusnak és érdeklődőnek. Készülj fel néhány döbbenetes kulisszatitokra és történetre, amit talán még te sem ismertél!
Mulder legendás "I Want to Believe" poszterének kalandos útja volt a forgatáson
Aligha van az X-Aktákban ikonikusabb tárgy Mulder iroda falán lógó poszterénél, rajta a repülő csészaljjal és a nagy fehér betűs felirattal: "I want to Believe" ("Hinni akarok"). Ez a poszter szinte egybeforrt Mulder karakterével és a sorozat üzenetével – a szkeptikus világban is hinni akarunk a titokzatos igazságban. Azt azonban kevesen tudják, hogy a forgatások során több változata is volt ennek a poszternek, és az eredetit sosem láthattuk sokáig, mert nyomtalanul eltűnt!
A történet úgy kezdődik, hogy Chris Carter és csapata egy valódinak ható UFO-fotót akart Mulder falára. A grafikust megihlette Ed Ruscha pop-art művész stílusa (aki gyakran írt szavakat festményeire), így született meg a letisztult design: egy homályos repülő csészealj egy erdő felett, alatta az egyszerű, de sokat mondó "Hinni akarok" felirat. Az első, eredeti poszter már a pilot epizódban feltűnt Mulder irodájában. Igen ám, de az első évad forgatása után az ikonikus kellék rejtélyes módon eltűnt a díszletek közül – feltehetően valaki "szuvenírként" ellopta. Mivel a sorozat folytatódott, a készítők kénytelenek voltak újra elkészíttetni a posztert a második évadra. Az új verzió majdnem ugyanolyan volt, de ha sasszemmel nézzük, apró különbségek fedezhetők fel: a repülő csészealj kissé máshogy áll, és a kép árnyalatai is eltérnek. Később, amikor az ötödik évad után a forgatás Vancouverből Los Angelesbe költözött (erről mindjárt bővebben), megint változott a poszter – a készítők egy frissebb változatot nyomtattak, talán szimbolikusan jelezve Mulder "új irodáját". Összesen legalább három különböző példány készült a sorozat története alatt ebből a dekorációból. A sorozat végén, a kilencedik évad záró epizódjában láthatjuk is, ahogy a kiürített pinceirodában Mulder posztere a földön hever, majd Doggett ügynök feltekeri és magával viszi – mintegy mentve a becses relikviát. A valóságban pedig Gillian Anderson kapta meg az egyik utolsó megmaradt példányt a forgatás után. Ő később, 2008-ban a Smithsoniannak ajándékozta ezt a posztert (Chris Carter több relikviával együtt ünnepélyesen adta át a nemzeti múzeumnak). Így Mulder hitvallása muzeális darabbá vált. A poszter hosszú utat járt be: elégett a történet szerint (az ötödik évad végén Mulder irodája leég), ellopták a valóságban, újragyártották többször, szemtanúja volt a sorozat költözésének, végül pedig egy múzeumban kötött ki. Kevés dolog mondhatja el magáról, hogy annyi mindent túlélt az X-Akták világában, mint ez a papírlap – de hát, ahogy a poszter is üzeni, "hinni akarunk" benne, hogy az igazság (és Mulder posztere) örök. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Parallaxis Univerzum X-Akták epizódkibeszélője "Hinni akarunk" címmel és a legendás poszter ihlette logóval indult el idén tavasszal.
A főcímzenét egy véletlen zongorahang és a The Smiths ihlette
Az X-Akták hangulatához óriási mértékben hozzájárul a borzongató főcímdal, Mark Snow zeneszerző műve. A hidegrázós, fütyülős dallam mára összeforrt a sorozattal – de keletkezésének története legalább annyira érdekes, mint maga a zene. Mark Snow elmondása szerint a főcím ikonikus hangzásvilága két váratlan ihletforrásnak köszönhető: egy véletlennek és a The Smiths együttesnek. Amikor Snow nekilátott a zene megírásának, inspirációt keresett. Nagy hatással volt rá a The Smiths brit alternatív zenekar "How Soon Is Now?" című száma, amelynek jellegzetes, visszhangos gitárdallama és atmoszférája van – ezt a dalt egyébként a 90-es évek másik kultsorozata, a Bűbájos boszorkák használta főcímdalként. Snow nem lemásolni akarta a számot, csak a hangulatát szerette volna megfogni: a magányos, rejtélyes, kissé melankolikus érzést. Így született meg az X-Akták főcímdalának fütyülős témája, amely egyszerre fülbemászó és kísérteties. A másik – teljesen véletlen – elem a hátborzongató, vibráló zongorahang, ami a főcím alatt hallható. Mark Snow egy stúdióban kísérletezett a hangzással, de nem igazán találta el a megfelelőt, és egyre frusztráltabb lett. Egy ponton mérgében lecsapott a kezeivel a szintetizátor billentyűire – és láss csodát, az így megszólaló hangok és effektek pontosan azt a bizsergetően különös atmoszférát hozták, amit keresett. Snow annyira megtetszett a véletlenül kialakult hangzás, hogy beépítette a komponált zenébe. Így került be a főcímdalba az a bizonyos súlyos, hullámzó zongoraeffekt, ami a mai napig lúdbőrzésre készteti a hallgatót. Tehát az X-Akták zenéje valójában egy szerencsés baleset eredménye, ötvözve egy 80-as évekbeli alternatív rock hangulatával és egy improvizált zenei ötlettel. A végeredmény pedig legendás: a főcímdal első pár másodpercét meghallva szinte mindenki azonnal felismeri a sorozatot, és érzi azt a bizonyos misztikus, izgalommal teli hangulatot, ami Mulder és Scully kalandjait jellemzi. A sorozat zenéje annyira egybeforrt az X-Aktákkal, hogy a főcímzenét megidéző dallam és hangulat a Parallaxis Univerzum kibeszélőjének Melon Attila által készített intrójában is visszaköszön.
A "shipping" jelenség az X-akták rajongóitól indult útjára
Ma már mindennapos a sorozatok világában, hogy a rajongók bizonyos szereplőket "összehoznak" képzeletben, és ennek külön neve – shipping – is van. Tudtad, hogy ez a kifejezés és jelenség az X-Akták rajongótáborából ered? A 90-es években az internetes fórumokon és levelezőlistákon az X-Akták fanok két táborra szakadtak Mulder és Scully kapcsolatának megítélésében. Az úgynevezett "shipperek" (a relationship, azaz kapcsolat szó rövidítéséből) szenvedélyesen szerették volna, ha Mulder és Scully végre romantikus párt alkotnak. Velük szemben álltak a "noromo" rajongók (a "no romance" kifejezésből), akik szerint a két karakter maradjon csak baráti munkakapcsolatban. Ez a rajongói vita olyan élénk volt, hogy az "összehozásért drukkoló" jelentésű shipper kifejezés innen terjedt el a szélesebb popkultúrába. Ma már nem csak az X-Aktákra használjuk: számtalan sorozatnál és filmnél emlegetik a fanok a shippinget, amikor két szereplő között romantikus kapcsolatot szeretnének látni. Mindez azonban Mulder és Scully különleges kémiája nyomán született meg – egy újabb bizonyíték arra, hogy az X-Akták kulturális hatása túlmutat magán a sorozaton.
Egy hátborzongató horrorfilm eredetileg X-Akták epizódnak készült
Az X-Akták kreatív ötletei nem csak a tévéképernyőn éltek tovább – néha a filmvásznon is felbukkantak. Az 2000-ben bemutatott Végső állomás (Final Destination) horrorfilm alaptörténete valójában egy X-Akták epizódötletként született meg. A Végső állomás első filmje egy csapat fiatalról szól, akik megmenekülnek egy repülőgép-katasztrófától, ám a Halál nem engedi ilyen könnyen kijátszani magát, és sorban lesújt rájuk. Ennek a hátborzongató koncepciónak az ötlete Jeffrey Reddick forgatókönyvíró fejéből pattant ki egy újságcikk nyomán, amelyben egy nőről írtak, aki rossz előérzet miatt leszállt egy induló repülőről – és a gép később valóban lezuhant. Reddick ezt az "kijátszani a Halált" történetet először egy X-Akták epizódhoz írta meg, "Flight 180", azaz a 180-as járat munkacímmel, Mulderékre szabva a sztorit. Bár az epizód végül nem valósult meg a sorozatban, a forgatókönyv nem veszett kárba. Az X-Akták két neves író-producere, James Wong és Glen Morgan felfigyeltek rá (ők korábban számos emlékezetes részt jegyeztek a szériában), és úgy döntöttek, mozifilmet készítenek belőle. Így született meg a Final Destination – Végső állomás filmes franchise. Tehát egy X-Aktákból kimaradt történet önálló horrorfilm-szériává nőtte ki magát, ami azóta is borzongatja a nézőket. Érdekesség, hogy a filmben nem Mulder és Scully, hanem teljesen új karakterek szerepelnek, de a történetmag egy igazi X-Aktákos "mi lett volna, ha" ötletből ered.
Gillian Anderson majdnem kimaradt Scully szerepéből a kezdetekkor
Ma már nehéz lenne mást elképzelni Dana Scully ügynök szerepére, mint Gillian Andersont, aki intelligenciájával és hűvös szkepticizmusával tette halhatatlanná a karaktert. Azonban a sorozat kezdetén ez korántsem volt ilyen egyértelmű választás. Az amerikai FOX csatorna vezetői eredetileg nem rajongtak Gillian Andersonért, aki akkoriban egy 24 éves, szinte teljesen ismeretlen színésznő volt. A tévécsatorna egy "magas, szőke bombázót" képzelt el Scullynak – olyasvalakit, aki a korszak tipikus hollywoodi szépségideálját hozza. Anderson ezzel szemben vörös hajú, alacsonyabb termetű és visszafogottabb megjelenésű volt, ráadásul kevés filmes tapasztalattal. Chris Carter, a sorozat alkotója azonban ragaszkodott hozzá, hogy Scully karaktere ne egy dekoratív "biodíszlet" legyen Mulder mellett, hanem egy hiteles tudós. Carternek annyira fontos volt ez, hogy keményen kiállt Anderson mellett a stúdióval szemben. Végül engedtek neki, és Gillian Anderson kapta meg a szerepet – ezzel pedig történelmet írt. Scully megformálása nem csak kritikailag lett siker (Anderson számos díjat nyert alakításáért), de új női karaktertípust honosított meg a televízióban: okos, kompetens, független női főhőst, aki nem pusztán szerelmi tárgy vagy mellékszereplő. Ironikus módon a csatorna kezdeti aggályai teljesen alaptalannak bizonyultak, hiszen Gillian Anderson mára a sorozat egyik jelképévé vált, és sokan épp miatta kezdték el nézni az X-Aktákat.
Scully terhessége a valóságban majdnem a karakter sorsát pecsételte meg
Az X-Akták második évadának elején egy sokkoló fordulatot láthattak a nézők: Scully ügynököt elrabolják az idegenek (pontosabban egy titokzatos összeesküvés keretében), és több epizódon át távol marad Muldertől. Ez a történetszál nem pusztán a forgatókönyvírók képzeletének szüleménye volt – a valóság írta, méghozzá igen drámai körülmények között. Gillian Anderson ugyanis a második évad forgatása alatt teherbe esett első gyermekével. A terhessége eleinte fejtörést okozott a producereknek és a tévécsatornának. A FOX illetékesei felvetették, hogy esetleg le kellene cserélni Scullyt egy másik színésznőre, mivel nem akarták, hogy a főszereplőjük több epizódot kihagyjon vagy terhesen szerepeljen. Chris Carter azonban – hasonlóan az első évados casting-harchoz – ismételten kiállt Anderson mellett. Nem volt hajlandó megválni a színésznőtől, inkább kreatív megoldást keresett a helyzetre. Így született meg az a forgatókönyvi ötlet, hogy Scully rejtélyes elrablását írják bele a cselekménybe. A második évad ikonikus “Duane Barry” című epizódjában Scullyt UFO-hívő gonosztevők elhurcolják, majd az azt követő részekben Mulder kétségbeesetten keresi partnerét. Ez idő alatt Gillian Anderson pár hét szünetet tarthatott a forgatástól, hogy világra hozza kislányát (aki egyébként 1994 szeptemberében született). A sorozat készítői ezzel elegánsan oldották meg a problémát: a valós terhességből izgalmas mitológiai szál lett, amely ráadásul Scully karakterét még mélyebbé tette. Amikor Anderson visszatért a munkához, Scully a történet szerint előkerült – zavarodottan, rejtélyes implantátummal a nyakában, és saját eltűnésére nem emlékezve. Ez a történetszál máig az X-Akták mitológia központi elemének számít. Kevesen tudják azonban, hogy mindez a színfalak mögötti kényszerűségből fakadt, és kis híján máshogy alakult: ha Carter nem ragaszkodik ennyire a színésznőhöz, Scullyt talán más játszotta volna tovább, vagy a karakter sorsa lezárul a második évadban. Szerencsére nem így történt – és az X-Akták egyik erőssége éppen a Mulder–Scully páros folytonossága maradt. Érdekesség, hogy a magyar változat legendás szinkronját – amelyben Muldert Rékasi Károly, Scullyt pedig Náray Erika szinkronizálta – viszont érintette Scully magyar hangjának, Náray Erikának terhessége, így a szerepet az ötödik és a hatodik évadok során Györgyi Anna vette át.
A Cigarettázó Férfi ikonikus karaktere a véletlennek köszönheti kiemelt szerepét
Az X-Akták fő összeesküvés-szálának legemlékezetesebb gonosza a titokzatos Cigarettázó Férfi, aki szinte mindig árnyékba burkolózva, füstfelhőbe rejtőzve tűnik fel. Ő Mulderék nagy manipulátora, az igazság eltussolója, így nehéz elképzelni a sorozatot nélküle. Meglepő módon azonban a Cigarettázó Férfi eredetileg egyáltalán nem lett volna ilyen fontos szereplő. Az őt alakító színész, William B. Davis eleinte csak statisztaként került a pilot epizódba: az első részben láthatjuk az FBI irodában, amint csendben cigarettázik a dossziék között – egy szót sem szól, csak titokzatosan füstölög a háttérben. Chris Carter afféle hangulati elemnek szánta őt, hogy vizuálisan is érzékeltesse az árnyékban meghúzódó kormányerők jelenlétét. Ám a karakter megjelenése annyira hatásosnak bizonyult, hogy a nézők és a készítők érdeklődését is felkeltette. Szép lassan elkezdték kibontani a figurát: a későbbi epizódokban már informátorként vagy épp főkolomposként bukkant fel, mígnem a sorozat főgonoszává nőtte ki magát. Érdekesség a szereppel kapcsolatban, hogy William B. Davis a valóságban egyáltalán nem volt láncdohányos – sőt, 20 évvel a sorozat előtt már leszokott a cigarettáról. Amikor megkapta a szerepet, újra kellett "tanulnia" cigarettázni a hitelesség kedvéért. Davis először igazi cigivel próbálkozott, de hamar rájött, hogy ez túl veszélyes lenne a számára, így áttért a gyógynövényes (nikotinmentes) cigarettákra, amit kifejezetten nemdohányzó színészek használnak. Ezek ugyan füstölnek, de állítólag rettenetes ízük van – Davis tréfásan meg is jegyezte egy interjúban, hogy "borzalmasak, de legalább nem okoznak függőséget". Így lett a képernyő egyik legemblematikusabb dohányosa a magánéletben füstmentes. Ráadásul a kezdetben néma mellékalak végül annyira központi figurává vált, hogy az utolsó epizódig kitartott, és kulcsszerepe lett a sorozat fináléjában is. Mindez egy apró, háttérbe szánt ötletből nőtt ki – ami jól mutatja, mennyire organikusan formálódott az X-Akták története a forgatások során.
Egy X-Akták mellékszereplő indította be Bryan Cranston karrierjét a Breaking Bad felé
Az X-Aktákban számos akkor még ismeretlen színész kapott kisebb-nagyobb szerepet, akik közül később sokan híressé váltak. Például feltűnt a sorozatban többek közt Jack Black, Lucy Liu, Ryan Reynolds is epizódszerepekben. A legérdekesebb karrierút azonban Bryan Cranston nevéhez fűződik, akit ma a Breaking Bad – Totál szívás Walter Whitejaként, vagy a Már megint Malcolm (Malcolm in the Middle) hebehurgya apukájaként ismer mindenki. Cranston 1998-ban szerepelt egy emlékezetes X-Akták epizódban, és ez a szerep közvetve hozzásegítette élete főszerepéhez. A hatodik évad "Száguldás" (Drive) című részében Bryan Cranston alakít egy tragikus figurát, Patrick Crumpot, aki kénytelen túszul ejteni Muldert egy autóban. Crump fejében egy rejtélyes frekvencia okoz halálos nyomást, és csak akkor él, ha az autóval folyamatosan nyugat felé száguldanak – így kényszeríti Muldert, hogy együtt meneküljenek. A történet során egyszerre érezzük a férfi fenyegetését és kétségbeesett kiszolgáltatottságát, és a végén tragikus sorsa beteljesül. Ezt az összetett karaktert hihetetlen átéléssel formálta meg Cranston, aki akkoriban még főleg komikus mellékszerepeiről volt ismert. Az epizód különlegessége nem merül ki ebben: írója nem más, mint Vince Gilligan, az X-Akták veterán írógárdájának tagja. Gilligan később, a 2000-es években saját sorozatot kezdett fejleszteni – ebből lett a Breaking Bad – és a főszereplő, Walter White szerepére olyan színészt képzelt el, aki képes egyszerre együttérzést és félelmet kelteni a nézőben, még ha épp negatív tetteket is visz véghez. Gilligan emlékezett Bryan Cranston lenyűgöző alakítására a "Száguldás" epizódban, így erősen kampányolt mellette a Breaking Bad készítői megbeszélésein. Bár eleinte a tévécsatorna vezetői nem voltak biztosak a választásban (Cranston akkoriban a vígjátéki oldaláról volt ismertebb), Gilligan meggyőzte őket, felidézve, milyen remek munkát végzett az X-Aktákban egy drámai szerepben. Végül ugye Cranston kapta Walter White szerepét – és ezért a világon minden díjat besöpört. Kevesen tudják, hogy Bryan Cranston "áttörő drámai alakítása" tulajdonképpen az X-Aktákban történt meg először, és ez nyitotta meg számára az utat a későbbi sikerek felé. Így az X-Aktáknak nem csak saját legendás karaktereit köszönhetjük, de közvetve egy másik kultikus sorozat főhősének megszületését is.
Stephen King is írt egy epizódot a sorozathoz
Az X-Akták írói csapata tele volt tehetségekkel, de vendégként néha egészen meglepő nevek is feltűntek a forgatókönyvírók között. Tudtad például, hogy a horrorirodalom királya, Stephen King is írt egy X-Akták epizódot? Bizony, 1998-ban a ötödik évad "Igéző szemek" (Chinga) című részét Stephen King jegyzi (Chris Carterrel közösen). Ez önmagában is szenzációsnak számított, hiszen King ritkán írt tévéepizódokat; akkoriban viszont nagy rajongója volt az X-Aktáknak, és szívesen beszállt egy hátborzongató történettel. Ebben az epizódban Scully Maine államban tölti szabadságát (nem véletlenül Maine – Stephen King számos regénye játszódik ott, hisz ez az ő otthona). A pihenés azonban rémálommá válik: Scully egy kisvárosi áruházban brutális események szemtanúja lesz, ahol az emberek önkívületben bántják magukat. A szálak egy fiatal kislányhoz és az ő baljós, széttört porcelánbabájához vezetnek, amely mintha gonosz erővel bírna. Az epizód tipikus Stephen King-i alaphelyzet: egy látszólag ártalmatlan tárgy (egy játékbaba) válik az események hátterében meghúzódó rettenet forrásává. Bár az "Igéző szemek" nem tartozik a sorozat legnagyobb klasszikusai közé, mindenképp különlegesség a sorozat történetében. Az epizód hangulatán érezni King stílusát, ugyanakkor a tévés formátum és a sorozat keretei kicsit korlátozták a kibontakozását. Stephen King később egy interjúban "furcsa élménynek" nevezte a tévés írást, ugyanis a forgatókönyvét jelentősen át kellett dolgozni, hogy beleilljen az X-Akták világába és 45 perces keretébe. Így előfordult, hogy amit King eredetileg papírra vetett, annak egy része nem került be a végső változatba, vagy máshogy valósult meg. Ez a kompromisszum bizony meglátszik a végeredményen – főleg King saját maga érezte úgy, hogy nem teljesen az ő víziója köszönt vissza a képernyőn. Mindezek ellenére ez a rész egy izgalmas kuriózum: egy epizód, amelyet a horror nagymestere írt. Ráadásul érdekes látni, hogyan találkozik Stephen King sötét fantáziája Mulder és Scully univerzumával. Az X-Akták rajongói így büszkélkedhetnek azzal, hogy kedvenc sorozatuk egy epizódját ugyanaz az elme álmodta meg, aki a Ragyogást, az AZ-t vagy épp a Tortúrát. Nem sok tévésorozat mondhatja ezt el magáról!
Az X-Akták spin-off sorozata hátborzongató módon "megjósolta" a 9/11-et
A sorozat sikerét meglovagolva 2001-ben elindítottak egy testvérsorozatot The Lone Gunmen (Magányos harcosok) címmel, amely Mulder három összeesküvés-mániás hacker barátjának kalandjait követte. A széria sajnos nem futott sokáig, mindössze egy évadot élt meg. Azonban már a legelső epizódja olyan döbbenetes történetet mesélt el, ami fél évvel később valóságos tragédiaként következett be. A Magányos harcosok 2001. március 4-én sugárzott bevezető részében a főhősök egy nagy volumenű kormány-összeesküvés nyomára bukkannak. A terv szerint egy titkos csoport eltérítene egy utasszállító repülőgépet távirányítással, és belevezetné a New York-i World Trade Center ikertornyaiba, hogy egy hamis zászlós terrortámadást szimuláljanak, mely ürügyet adna egy háborúra. A hősök az utolsó pillanatban megakadályozzák a katasztrófát: a repülőgép orra már majdnem beleütközik a toronyházba, de sikerül visszaszerezni az irányítást és elkerülni az ütközést. Fél évvel később, 2001. szeptember 11-én sajnos a valóságban is repülők csapódtak a World Trade Center épületeibe a hírhedt terrortámadás során. Sokan utólag megdöbbenve emlegették, hogy az X-Akták spin-off sorozata szinte előre megrajzolta a tragédia forgatókönyvét. Természetesen csupán hátborzongató véletlen egybeesésről van szó – a sorozat írói nem "látnokok" voltak, hanem egyszerűen egy extrém összeesküvés-elméletet vittek képernyőre, ami aztán rémisztően összecsengett a valós eseményekkel. Maga Chris Carter is nyilatkozta később, hogy ledöbbentették a hasonlóságok, és soha nem gondolták volna, hogy efféle jelenetek a valóságban is lejátszódhatnak New York utcáin. A Magányos harcosok sorozatot egyébként 2001 májusában, tehát még a terrortámadás előtt, alacsony nézettség miatt elkaszálták, így sosem vált igazán ismertté a széles közönség előtt. Az első epizód jelenetei azonban az internet révén utólag hírhedtté váltak, mint a "megvalósult X-Akták forgatókönyv". Ez a különös eset is mutatja, hogy az X-Akták és kapcsolódó sorozatai mennyire ráérzők voltak koruk összeesküvés-hangulatára – bár ezt a fajta "jóslatot" talán maguk az alkotók is szívesen elkerülték volna.
Az X-Akták univerzuma tehát bővelkedik izgalmas és váratlan történetekben a kamerák előtt és mögött egyaránt. A fenti tíz tény csak ízelítő abból, milyen gazdag örökséget hagyott maga után Mulder és Scully kalandja. Legyen szó a popkultúrára gyakorolt hatásról (mint a shipper jelenség), hollywoodi kulisszatitkokról (mint Gillian Anderson küzdelmes megtartásáról vagy a Cigarettázó Férfi spontán felemelkedéséről), zenei kreativitásról vagy épp a valóság hátborzongató tükröződéséről, az X-Akták továbbra is tartogat felfedeznivalót. Ezek az érdekességek csak még teljesebbé teszik a rajongók élményét, és rámutatnak, miért lett az X-Akták olyan kultuszsorozat, amelynek "az igazsága" valóban odaát van – néha a legváratlanabb helyeken és történetekben.
emTV.hu // címlapkép: Disney
