Music makes you lose control – informált minket 2005-ös slágerében Missy Elliott, amelyet szinte lehetetlen meghallgatni anélkül, hogy ne kapna el minket a flow. Most kutatók felfedezték, hogy a patkányok is ellenállhatatlannak találják a ritmikus ütemeket, azaz ösztönösen mozognak a zene ütemére. Ezt a képességet korábban csak az emberre tartották jellemzőnek, így a felfedezés betekintést nyújt az állati elmébe, valamint a zene és a tánc eredetébe – írja tudományos rovatában a The Guardian.

"A patkányok veleszületett, azaz mindenféle edzés vagy zenei érintkezés nélkül ütemszinkronizációt mutattak. A zene tehát erős vonzerőt gyakorol az agyra, és mélyreható hatással van az érzelmekre és a megismerésre"

– mondta Dr. Hirokazu Takahashi, a Tokiói Egyetem munkatársa. Bár már korábban is láthattunk már rengeteg példát arra, hogy az állatok zenére táncolnak, hiába a sok ezer órányi TikTok videó, ez a jelenség egyik első tudományos vizsgálata.

A Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmányban tíz patkányt vezeték nélküli, miniatűr gyorsulásmérőkkel láttak el, amelyekkel a legkisebb fejmozgásokat is mérni tudták. Ezután egy perces részleteket játszottak le nekik Mozart D-dúr két zongorára írt szonátájából, négy különböző tempóban: az eredeti sebesség 75 százalékával, 100 százalékával, 200 százalékával és 400 százalékával. Húsz emberi önkéntes is részt vett a kísérletben.

A kutatók kezdetben úgy gondolták, hogy a patkányok a gyorsabb zenét kedvelik majd, mivel a testük, beleértve a szívverést is, gyorsabb ütemben dolgozik. Az agy időállandója ezzel szemben meglepően hasonló a fajok között.

Az eredmények azonban azt mutatták, hogy mind a patkányok, mind az emberi résztvevők optimális ütemszinkronitást értek el, amikor a zene a 120-140 ütés/perc (bpm) tartományban volt – közel a Mozart-mű eredeti 132 bpm-éhez –, ami arra utal, hogy van egy közös "édes pontunk" az ütem eltalálására. A kutatócsoport azt is megállapította, hogy a patkányok és az emberek hasonló ritmusban rángatták a fejüket az ütemre, és hogy a fejrázás mértéke annál inkább csökkent, minél jobban felgyorsították a zenét.

"Eredményeink arra utalnak, hogy az ütemszinkronizálás optimális tempója az agy időállandójától függ.

Mérnökként engem is érdekel, hogy a zene hogyan segíti a boldog életet"

– mondta Takahashi. A csapat most azt tervezi, hogy megvizsgálja, hogyan kapcsolódnak más zenei tulajdonságok, például a dallam és a harmónia az agy dinamikájához.

emTV.hu // The Guardian // címlapképünk illusztráció / Pixabay