A legújabb Parallaxisban egy olyan jelenkori társadalmat ismerhetünk meg, ahol az emberek mindennapi életét technológiai csodák és felvilágosult társadalmi normák határozzák meg. A Holnapolisz (2015) a tudomány, a jövőbeli társadalom, a technológia fejlődésének etikai kérdéseit feszegeti, miközben arra a kérdésre is választ keres: hogyan hatnak a tudományos újítások az emberi életminőségre, az egyéni szabadságra és a társadalmi felelősségvállalásra.
Az 1964-es New York-i világkiállítás az optimizmust sugározta: azt, hogy a fegyverkezési verseny és a hidegháború félelmetes tünetei (például a két évvel korábbi kubai rakétaválság) csak ideiglenes kísérőjelenségek, gyermekbetegségek, amelyeken az Emberiség túllendül és a technológiai és tudományos fejlődés végül jobbá és egységessé tesz majd bennünket. A kiállítás kulcsszerepet kap ebben a moziban, de egyfajta keserű mementóként: ma már sokkal inkább disztopikus jövőképeket szokás álmodni magunknak mind az irodalomban, mind a filmekben. Sokak szerint jövőnk talán nem a Star Trek, hanem valami az Idiocracy vagy épp a Majmok Bolygója világa lesz. Ne felejtsük el azonban, hogy a sci-fi gyakran tud önbeteljesítő próféciává válni. Mi lesz velünk, mit mond el az adott korról annak jövőképe, és hogyan jutunk túl egy gépi itányítású világban a villamosdilemmákon? Eddigi talán legfilozofikusabb adásunkban, főleg annak hosszabb és jobb patronálói változatában ilyen kérdések kerültek terítékre. hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép: Disney
