A Planetocast hetedik, záró adásában alaposan kibeszéljük a magyar sci-fi filmek és sorozatok báját és borzalmát. Nem vagyunk filmkritikusok vagy filmesztéták, de a természettudományos hátteret jól ismerjük, valamint a tudományos-fantasztikus irodalomra és filmművészetre van azért némi rálátásunk. Számtalan jelzővel illetik, és illetjük mi magunk is ezeket az alkotásokat: kultikus, profi, művészi, gagyi, a korszak tévéjáték terméke. A műsorban önkényesen válogattunk, nem törekedtünk a teljességre, olyan alkotásokat említünk, amiket fontosnak érzünk, amiket szeretünk, amikhez emlékek fűznek.
De válogassunk most magából az adásból is! A Pirx kalandjai az első magyar sci-fi sorozat. 1972-ben készült, 1973-ban került adásba. Gyermekkori emlék sokunknak, az ezredik ismétlést is megnézve. Utóbb díszdobozos kiadást megért kultuszfilmmé avanzsált. Az eredeti Stanisław Lem novella lebutított, öt részes ifjúsági filmként készült el. Ugyanakkor Rajnai András filmrendező zsenije áthatja, az első bluebox technikával készült film, amely akkor revelációszerű megoldás volt. Profi űrhajómakettek, ugyanakkor gagyi, vicces-nevetséges díszletek, belső terek, tárgyak sorjáznak adásról adásra. Párhuzam lehet ugyanakkor a National Geographic Útunk a vörös bolygóra tévéfilmsorozata, melynek egykor ugyancsak borzalmasnak ható gödöllői egyetemi dísztermi helyszíne most a marsi világtanács konferenciahelyszíne! Szóljunk a filmben szereplő színészóriásokról is, legalább felsorolás szerűen: Sinkovits Imre, Zenthe Ferenc, Márkus Laszlo, Básti Lajos, Both Béla. Tordy Géza, Tomanek Nándor, Szilágyi Tibor. Létezett egy lengyel-orosz profi pandant is: Csillagok háborúja-szintű effektek, nem lebutított, ellenben ugyanúgy kultikus Pirx-variáció. És melyik a kedvenc rész, vagy részlet? Talán a legjobb az utolsó, droid-ember sztori. Részletként az elszabadult marsi robot, vicces égitest-háttérével, geomorfológiai formáival. Szerethető, barátságos, és jövőre 50 éves!
A hallhatatlanság halála Asimov 1955-ös műve, 1976-os filmváltozatban. A Televíziós mesék felnőtteknek kultikus sorozat része volt, mely gyermekként félelemmel töltötte el e sorok íróját. Rajnai és a bluebox technika ezekben ugyanúgy felvonul, a történetek két vonulatot képeznek, ókori-középkori mítoszok, valamint sci-fi-k. Asimov filmváltozata Elvis Presley nem oda nem illő muzsikájával kezd, a zenei szerkesztés tragikus... Pirx-szerű díszletek, amelyek viszont kevésbé átütőek, borzalmas jelmezek, ellenben remek színészek (Inke László, Juhász Jácint). Isaac Asimov csodálkozott volna... A történeten végighúzódik egy erotikus, valamint egy mély filozófiai szál, és igen nyomasztó érzés a végkifejlet során, hogy a második világháború előtt érkeznek a Földre, és organikusan próbálják jobbá tenni, már a főszerepet játszó időgép-időcsatorna nélkül a jövőt. Döntsük el mi magunk, vajon sikerült-e?
Az Aelita ugyancsak a Televíziós mesék felnőtteknek sorozatban látott napvilágot. A szerző, Lev Tolsztoj a nagy Alekszej rokona, jeles tudományos-fantasztikus író. 1920-as évekbeli orosz sci-fi 1980-as filmváltozatban. Az Marsra induló űrhajó-belső szinte Verne holdi utazása, nevetséges kosztümökkel. Egyes részei, így a bolygón felbukkanó pók klasszikus, bár már túltolt bluebox effekt. Inkább a cselekmény es a lélektan, mint effekt, ami érdemleges a magyar változatban. A művészei megoldásokra jellemző ugyanakkor, hogy a sorozat és Rajnai több filmjéhez hasonlóan pantomimcsoport is szerepet kap benne. Filozófiai hátterét egy háborúban elpusztult korábbi marsi civilizáció romjain kiépülő magasabb rendű kultúra léte reprezentálja, ami valójában diktatúrává válik. Mindeközben megjelenik az apa-lánya ellentét, egyfajta ókori görög parhuzamként. Az Aelita 1924-es kultikus filmváltozatát betiltották az Szovjetunióban, amely némafilmet a kritikusok az orosz Metropolis-ként emlegetnek.
Ejtsünk szót a klasszikus rajzfilmekről is! A Mézga sorozat nyitánya 1968-1969-ben készült, majd 1970-ben került adásba. Három különálló évadja mind remek volt - manapság nem jellemző módon - eltérő karakterrel. A Mézga Aladár különös kalandjai 1972-es gyártású, 1973-ban mutatták be. Színtiszta sci-fi, 13 epizódban. A Mikrobi 1973-ban készült, az azonos című 1969-es rádiójáték nyomvonalán haladva. Botond-Bolics György történeteiből Bálint Ágnes írta a forgatókönyvet; a rádiójáték rendezője László Endre volt. Csákányi László jellegzetes magyar hangjával szállóigévé váltak a mesterséges intelligenciával felvértezett háztartási robot kiszólásai. Rajzfilmes megoldásaihoz profi stáb dukált, rakétáját például a KFKI számítógépével készítették.
Az új időket 1985-1986-ban a Gyémántpiramis jelentette, magyar-kanadai koprodukcióként. Még mindig Rajnai, de ez már a nyolcvana évek terméke. Nagyot akartak markolni, de keveset fogtak, magyaros, bár nem rossz film. Kicsit zavaros a sztori, mely az évek alatt többször nézve sem tiszta; nehéz eldönteni, ki kivel van? A nyitányt egy Luke-szerű fazon, Csillagok háborúja feeling jellemzi. Klasszak az űrhajómakettek, egyedi, nem rossz a belsőépítészet sem. A magyar valóság idővel azért befigyel: pálmaházban bőrgatyába bújt Szomszédok-szereplő. Bányában, cseppkőbarlangban, majd ametisztek között forgatnak. Nevetséges űrruhák, túltolt bluebox-hegyek, tankok, pojácáskodó színészi játék, ZX-81 szintű komputergrafikák. Ellentétben mindezzel döbbenetes az omegás billentyűs-mágus, a nemrég elhunyt Benkő László remek zenéje.
A legújabb időket 1995-ben az Űrgammák reprezentálta. Oktatási célkitűzése hasznos volt, ugyanakkor véleményes politikai attitűdök (Xénia Láz Egyesület-Mozgalom) kísértették. A tartalomra pedig szinte már nem emlékszünk...
emTV.hu // Planetology.hu // cikk: Rezsabek Nándor
