Mindig is foglakoztatott az a kérdés, hogy vajon tényleg őszinte-e a mosolyuk az űrhajósoknak, amikor zöld leveleket rágcsálnak a Nemzetközi Űrállomáson? Ennek eredtünk nyomába a Planetocast legújabb epizódjában. De, hogy elérkezzünk az űrsalátákhoz, több kérdést is körbejártunk.
James M. Beggs vizionált egy űrállomásról, majd 1984-ben Ronald Reagen meghirdette a Freedom programot. Hosszas tervezések, áttervezések, költségvetési problémák merültek fel, és annyira sok, hogy már-már úgy tűnt, hogy nem tudják ezt az álmot valósággá tenni. Hajszál, azaz egy voks híján ment át az Alsóház szavazásán a támogatása, így valóban elkezdődhetett a ma körülbelül 150 milliárd dollárt érő szerkezet építése.
Egy Proton rakéta szállította az első szegmenst. A Zarja, azaz a Hajnal két heti tesztelés után állt pályára 390 km magasságban. A Boeing építette Unity még 1998-ban csatlakozott hozzá egy roppant izgalmas dokkolás után: a Nancy Currie vezette Canadarm robotkarral sikerült elkapniuk az orosz űrszerkezetet.
Ha szerencsés helyzetben van egymással lakóhelyünk és az International Space Station, akkor akár le is fotózhatjuk azt! És hogy hogyan? Ebben ad nekünk tanácsot Space Station Guys, azaz Nagy Szabolcs, Londonba szakadt hazánkfia. YouTube csatornáján lépésről-lépésre követhetjük, hogy tudunk akár mi is olyan asztrofotót készíteni, amin akár a Hold, akár a Nap (megfelelő szűrő használata mellett) előtt suhan el a Nemzetközi Űrállomás.
Hogyan telnek a napok a súlytalanságban? Milyen az élet, hogy is mesélt erről egy űrhajósnő? Furcsán hiányzó „nap végén ellazulok” érzés, illetve „kísértet vagyok”- fíling, ugyanis nincs gravitáció, ami a fizikai „én-érzetet” segítené. Napi majdnem 12 órányi munka, folyamatos kontroll alatt, meetingek és bejelentkezések, napi 2,5 órás edzéssel nem is olyan egyszerű az élet 250 km magasan. Bár akadnak viccesebb pillanatok is: repülő pizzák, gömb-alakban lebegő folyadékok, égnek álló hajak (női űrhajósnők, mint a trollok az egyes NASA-live bejelentkezéskor), hihetetlen hely- és helyzetváltoztatások – mintha szuperman lennél!
Amikor valaki hosszas kiképzésen vesz részt, hogy űrhajóssá válhasson, tudja, hogy az ISS-n fontos kísérleteket kell végeznie, ami a tudomány előbbre jutását fogja segíteni. De-, kérem, ki számít arra, hogy pókokat, egereket kell naphosszat figyelnie, azokról jegyzeteket készítenie? 2008-ban elszabadult arany hálószövő pókot keresni napokig a vezetékek sokasága közt, illetve izomnövelőkkel felerősített nőstény egerek szaladgálását nézni egy terráriumban (Christina Koch egyik feladata többek között ez volt)? De ezek mégis fontos kísérletek, hiszen mind a nyolclábúak esetében a gravitációra vonatkozó megfigyeléseket lehetett tenni, illetve a rágcsálók az izom- és csonttömegül változásával ejtették gondolkodóba a tudósokat.
De ha már kisállatok, akkor emlékezzünk az orosz hős teknősökre is, akik a Zondon utaztak, és hősiesen megjárták a Hold környezetét. Illetve honfitársaikra is, a bormuslicákra, lisztbogarakra és légypetékre, amikből még lárvák is keltek ki.
Az élet maga produkált egy érdekes „ember kísérletet”. Az űrhajós ikerpár egyik tagja akkor már veteránként a Földön, míg testvére aktív asztronautaként az űrben töltött 342 napot. Scott hazaérkezése után érdekes anomáliákat fedeztek fel: immáron 2 centivel magasabb lett Marknál, sőt, DNS-ének 7%-a permanensen megváltozott.
És el is érkeztünk a zöldséget eszegetőkhöz. 2002 óta van zöldház az űrállomáson, de csak 2014 óta van lehetőség konkrét növénytermesztésre. Retek-termeléssel kezdték, és a sikeres betermelés után egy részét el is fogyaszthatták a gazdák. És igen, őszinte volt a mosolyuk, hiszen a végtelen űrben nem igen jutnak friss élelemhez, így boldogan rágcsáltak.
Égi kertjük földi mását az antarktiszi kutatóállomáson találhatjuk meg. A zord körülmények ellenére a Neumayer-III. kutatóállomáson uborka, mángold, uborka, friss zöldfűszerek teremnek. Ha szeretnél a békés körülmények közt dolgozni, 14 havonta cserélődik a 9 fős személyzet, úgy kell időzítened az érkezésedet. Ám, ha a vajas kenyeredhez „földi-égi” kísérőt szeretnél, jobb lesz sietned, hiszen az állomás naponta 40 centiméterrel közelebb kerül az óceánhoz. De a majdani mars missziókra készülve okos melegházakban aeropóniás rendszerben szintén sikeresen nevelnek növényeket. Kínában „Food for Mars and Moon” projekt keretében sikeresen termesztettek például burgonyát 13 más növényfajjal egyetemben. Itt különféle marsi talajstimulánsokkal, keverék talajokkal kísérleteznek.
A Nemzetközi Űrállomás több technikai kísérletnek is a helyszíne. Emlékezzünk csak a Pillére, amit még a mi Farkas Bercink használt dózismérésre! De a műszer több generációs rokonai megfordultak például Sally Ride, Charles Simonyi kezeiben is, hasznos adatokat szolgáltatva az űrhajósokat érő sugárzás mennyiségéről.
Idézzük csak fel az izmos egér hölgyeinket, mi is a legfőbb gond az űrmunka alatt? Az izom- és csonttömegünk elvesztése. Mit tudunk ez ellen tenni- ugyanis az egerek gyógyszere egyenlőre embernek nem alkalmas…
Tudjuk, hogy a házimacskák 26 hertz-en dorombolnak. Ez a frekvencia annyira alacsony, hogy csak egészen közelről észlelhető. Ám a csontok ezt a rezgést kártékony külső behatásként „értékelik”, és önmaguk megerősítésével reagálnak rá.
Tanulság? Az űrhajósok lábaira a hosszabb űrutazások alatt erősítsenek olyan orvosi műszereket, amik hasonló frekvencián sugároznak. Ha meg nincs még kész a szerkezet, hát vigyenek fel szőrös kollegákat, és a cicamicák majd egészségesre dorombolják őket, nemde?
emTV.hu // Planetology.hu // cikk: Bardóczné Kocsis Erzsó
