1970-ben Neil Armstrong azt jósolta, hogy még a mi életünkben emberek fognak élni antarktiszi típusú holdi kutatóbázisokon. Tévedett: ötven év telt el az utolsó Apollo-küldetés óta. Az Artemis sikerével viszont a holdutazás ismét napirendre került – és az emberiség jelenlétéhez elengedhetetlen, hogy a Holdon vizet tudjanak előállítani.

Armstrong talán mégsem tévedett olyan nagyot – írja tudományos rovatában a The Guardian. Tíz évvel halála után a holdutazás ismét napirenden van, és világszerte kutatócsoportok dolgoznak azon, hogy teljesítsék a NASA azon törekvését, miszerint még ebben az évtizedben emberek éljenek a égi kisérőnkön. Ezek között van az Open University multidiszciplináris csapata is, akik a holdi kőzetből való víz kinyerésének módját kutatják azzal az elképzeléssel, hogy ez megalapozhatja az ember folyamatos jelenlétét a Holdon. (Azt a személyt vagy személyeket nevezzük multidiszciplinárisnak, akinek kettő vagy több akadémiai tudományágból van végzettsége.)

A munkát vezető kutató, Mahesh Anand professzor elképzelései szerint a Holdon önfenntartó kutatóállomásokon lehetne élni, ami megkönnyítené az emberek számára a Naprendszer mélyebb felfedezését, beleértve talán az első legénységgel végrehajtott Mars-missziót is.

"A Hold a legközelebbi szomszédunk, amit mindig láthatunk, amikor tiszta az égbolt. Számomra nincs is jobb, mint eljutni oda, és megtudni, milyen titkokat rejteget. És kiderült, hogy a Hold sok-sok titkot rejt, amelyek közül sok mindent elárulhat nekünk a saját Földünk történetéről"

– mondta. Anand a Hold túlsó oldalát "a tudomány egyik legnagyobb rejtélyének" tartja. A kutató több mint egy évtizede tanulmányozza a holdi kőzet- és pormintákat, az úgynevezett regolitot, amelyeket az eredeti Apollo-missziók során gyűjtöttek. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy a Holdon nincs víz, de a kutatócsoport felfedezte, hogy a regolitnak magas az oxigéntartalma, ami azt jelenti, hogy hidrogén hozzáadásával és a talaj felmelegítésével vizet lehet előállítani. Ez egybevágott a műholdas adatokkal, amelyek szerint a hideg holdi pólusokon vízjég található, ami további kutatásokat indított el a Open University kutatói között, hogy miképpen lehet ezt elemezni és kinyerni.

Anand kollégái a NASA következő, 2024-re tervezett Artemis küldetésén egy általuk tervezett műszert, egy exoszférikus tömegspektrométert küldenek majd fel, amely a kőzetbe fúródva vizet fog kivonni és elemezni. Ennek kinyerése és kutatása azért fontos, mert a becslések szerint egymillió dollárba kerül bármilyen anyag kilogrammjának az űrbe juttatása, így a víz kinyerése sokkal költséghatékonyabb lenne. Úgy gondolja, a nem emberes küldetések fontos első lépést jelentenek.

"Mielőtt embereket küldenénk oda, meg kell értenünk a környezetet, előkészítve az utat a technológiai infrastruktúra fejlesztéséhez"

– mondta Simeon Barber, a műszer kifejlesztését vezető kutató. Főnöke azt is szeretné, ha a más bolygók kutatói tanulnának a Földön elkövetett hibákból, és fenntarthatóbb megközelítést alkalmaznának. Kutatásai közé tartozik a holdpor mikrohullámokkal történő megolvasztása és 3D nyomtatók használata olyan berendezések megépítéséhez, amelyekkel emberi élőhelyet lehetne építeni, valamint növények termesztése vulkáni hamuban, amely hasonló a holdporhoz. Ez a technológia a Földön is alkalmazható: a holdpor újrafeldolgozására kifejlesztett mikrohullámú technológiát arra használta, hogy bányahulladékból értékes anyagokat nyerjen ki.

Roland Trautner, az európai űrkutatás nagy részét finanszírozó és koordináló Európai Űrügynökség űreszköz-fejlesztési vezetője elmondta, hogy az Open University kutatásai az európai holdkutatás új, nagyszabású programjába illeszkednek, amely gyorsan növekszik.

"A holdkutatás sok évtizeddel ezelőtt kezdődött, de a hidegháború idején hatalmas lendületet kapott. A Szovjetunió és a Nyugat azon versengett, hogy ki lesz az első ott. Mivel ezt annyira a politika vezérelte, a technológia került előtérbe. Történt ugyan némi tudományos munka, de az háttérbe szorult"

– mondta, megjegyezve, hogy csak az utolsó küldetések tértek vissza jelentős mintákkal a kutatók számára, amelyek közül néhányat a mai napig használ az Open University is.

"Több évtizeden át korlátozottan finanszírozták a holdi küldetéseket, de nemrégiben ez ismét jelentős mértékben megélénkült. Ennek részben az az oka, hogy a kínai és néhány más országbeli kollégák a Holdra összpontosítottak, és ezek nagyon gyorsak és sikeresek voltak. Ez bizonyos mértékig új versenyt, új versenyt indított el a Hold felé."

Az új űrverseny azonban sokkal inkább együttműködésen alapul, és inkább a tudomány, mint a politika vezérli. Trautner arra számít, hogy három-öt éven belül megkezdődhetnek a legénységgel végrehajtott holdi leszállások, és 2040-50-re már a vendégeket fogadó kutatóbázisok is a láthatáron lesznek. Szerinte a hidegháború óta először fordul elő, hogy e területen új fejezet kezdődik. Izgalmas időket élünk a holdi tudomány és kutatás területén, ami nem csoda, hiszen az emberiség mint faj számára természetes, hogy meg akarja tenni a következő lépéseket.

emTV.hu // The Guardian // címlapképünk illusztráció / NASA