Napjainkban sokat hallunk arról a vízióról, hogy az Emberiség igazán hosszú távú fennmaradása akkor és csak akkor biztosítható, ha több bolygón párhuzamosan élő, vagyis multiplanetáris civilizációvá válunk. Valós veszély, hogy például egy nukleáris háború eredményeképpen lakhatatlanná tehetjük a Föld felszínét, bár azért azt elég nehéz elképzelni, hogy a Vénusznál vagy a Marsnál rosszabb hellyé tudnánk bombázni. Pláne a földi tengerfenéknél, melynek belakása szintén egy létező lehetőség lenne, mégsem nagyon esik erről szó. Esik viszont bolygószomszédunk, a Mars betelepítéséről, nem is kevés! A legnépszerűbb elképzelés a vörös bolygó "zöldítésének", terraformálásának, vagyis földszerűvé alakításának gondolata, mely teljesen mainstream tudomány, olyannyira, hogy decemberben a Wiley kiadó egy hatszázoldalas tanulmánykötetet jelentetett meg a témában, többek között magyar szerzőkkel is. Maga Elon Musk pedig többször is bejelentette, hogy ő bizony a Marson szeretne meghalni, de nem ám üvöltve egy becsapódó irányíthatatlan űrhajóban, hanem ágyban, párnák közt. A feladat tehát adva van, jut tennivaló mindenkinek bőven. Dr. Mátyás Bence talajmikrobiológus pedig meghallotta a kor szavát, mert nagyot álmodni és alapított egy céget, amely a vörös bolygó terraformálásához szükséges technológiák kiérlelését tűzte zászlajára, hogy kéznél legyenek, amikor eljön az idő. Az RTL Klub Cápák között című műsora jóvoltából országos ismertségre szert tett kutató-üzletembert ostromoltuk kérdéseinkkel a Parallaxis podcast legújabb epizódjában.
Mert kérdésünk akadt bőven, a morális alapvetésektől a tudományos megalapozottságon át a technikai részletekig. Miközben a Földön egyre nagyobb hangsúlyt igyekszünk helyezni arra, hogy a veszélyeztetett élőhelyeket, rezervátumokat, nemzeti parkokat minél kevésbé bolygassuk, vajon nekilátnánk-e a Mars radikális bolygómérnöki áttervezésének akkor is, ha kiderülne, hogy primitív életformák jelenleg is élnek valahol a bolygón? A kérdés nem egyszerű, de Bence üzletemberi nézőpontból alighanem reálisan látja azt az aspektust, hogy amint a potenciális profit megjelenik a képletben, a dolog az etikai vetülettől függetlenül előbb-utóbb meg fog valósulni. Mert valaki mindenképp nekilát majd valahogyan, s aki "előre menekül" az legalább esélyt kap arra, hogy alakíthassa az évszázados skálákon elkerülhetetlennek tűnő folyamatot.
Bencéék cége, a Genesis 1:11 (utalás a bibliai helyre, ahol Isten így így szól: „Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön.”) egy olyan víziót mutat be, amely egyáltalán nem tekinthető ortodoxnak a vörös bolygó fokozatos terraformálását illetően. Önellátó, talajba fúródó penetrátor-egységek sokaságával "hintenék be" a Marsot, melyek kellőképpen igénytelen növényeket szállítanának. Ha ezek az "utasok" és az űreszköz rendszerei túlélik a brutális leérkezést, akkor indulhat a nagy mutatvány: e mini-inkubátorokban (melyeknek természetesen a fényforrást, a levegőellátást, és a tápanyagokat is biztosítaniuk kell) megkezdődhet a növénytermesztés, melynek során szépen fokozatosan és trükkösen megvalósulhatna valamiféle anyagcsere a marsi talaj (vagyis regolit) és a növény között, amely gyökérlégzése útján szén-dioxidot szabadítana fel, ilyen módon alulról, a felszínen keresztül sűrítve az üvegházgázzal a Mars amúgy is széndioxidból álló, ám a földi tengerszinti érték századánál is alacsonyabb felszíni nyomású légkörét.
Hogy milyen hatásfokkal működne az eljárás, felskálázható-e egyáltalán úgy, hogy bolygóléptékben kimutatható eredménye legyen, az persze kérdéses. Mint ahogy az is, hogy a leszállás ilyen megvalósítása mennyire realisztikus. Egyet azonban fontos hangsúlyoznunk: ez egy folyamatban lévő kutatómunka! Más dolog a marketing, a színes-szagos animációk világa és más a tényleges tudományos-technikai fejlesztés. Ahogy ezt magától a nagy SpaceX-től is megszokhattuk, a projektek ilyen korai fázisaiban a tervek évről évre, sőt hónapról hónapra változnak, esetenként alapvetően. Bence máris megsúgta, hogy már a cég honlapján látható tavalyi koncepcióvideók is sok szempontból túlhaladottak és hamarosan egy frappáns új tervezettel állnak majd a szakmai közönség és a szélesebb nyilvánosság elé.
Hogy mindez hova vezet, az persze megjósolhatatlan. De a lehetőségek gigantikusak, a koncepció érdekes, a lelkes tenniakarás adva van, a csapat pedig értelemszerűen egyre bővül, hiszen másképp nem is lehet nekiugrani egy ilyen sok tudományterületet felölelő vállalkozásnak. Mai kételyeinken, kérdéseinken meg jót nevetnek majd unokáink helyben termesztett sültkrumplit ropogtatva a marsi Mariner-tenger (korábban Valles Marineris) partján húzódó pazar riviérán, majd leöblítik jóféle Ascreus-hegyi olaszrizlinggel azon őseik emlékére, akik mertek nagyot álmodni. "Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni." Ennek megkönnyítéséhez itt is van ez az érdekes beszélgetés; hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // képek: NASA / Genesis 1:1
