Mesterséges intelligencia és robotok az űrben

2020. április 05. 16:00 - vinczemiki

Parallaxis - Sokolébresztő különkiadás

A Parallaxis podcast és a Sokolébresztő közös kerekasztal-különkiadásában a Sokol "szinte állandó" szakértőjével, Werner Norbert asztrofizikus cimboránkkal beszélgettünk arról, hogy a mesterséges intelligencia és a humanoid robotok hogyan válnak napról napra egyre nélkülözhetetlenebb elemeivé az űrkutatásnak. 

robonaut2_1.jpg

A hetvenes években, amikor a Szovjetunió a Holdra juttatta a nyolckerekű Lunohod-holdjárókat, azoknak minden mozdulatát a Földről távirányították. A Lunohodok "vezetőinek" természetesen nem volt könnyű dolga, hiszen a fénysebességgel terjedő rádiójelek a Föld-Hold távolságot oda-vissza közel három másodperc alatt tették meg, így a sofőröknek ennyivel előre kellett gondolkodniuk, hogy elkerüljék a komolyabb baleseteket. A második legközelebbi "autózható" égitest a Mars. Ám itt már a kétirányú rádiókésés átlagosan huszonöt perc; ilyen távolságok esetén tehát elengedhetetlen az űreszközöket legalább részben önállóságra nevelni. Még inkább így van ez az üstökösök, vagy távoli kisbolygók mellett elrepülő szondáknál, egy ilyen megközelítés ugyanis rendszerint csupán néhány perces, s ebben a rövid időben kell maximális tudományos profitot termelni, a veszélyesebb törmelékeket kikerülni és egyéb fontos autonóm döntéseket hozni egy soha, senki által nem látott környezetben. Mire a Földre eljutnának az adatok a problémákról, az egész megközelítés már rég véget is ért.

Aztán ott vannak az olyan kockázatos feladatok, mint az űrséták során végrehajtott többórás szerelőmunkálatok. Már két ilyesmikre alkalmas humanoid robot is megjárta a Nemzetközi Űrállomást (az amerikai Robonaut 2, illetve az orosz Fyodor), egyelőre kísérleti céllal. De borítékolható, hogy a közeljövő személyzetes hold- és marsmisszióin a hasonló szerkezetek már rendszeres segítőtársai lesznek az aztronautáknak. Akárcsak a kis "személyi asszisztensek", mint például az IBM mesterséges intelligenciáján alapuló labdaszerű kísérő, CIMON, amelynek (akinek?) működését Alexander Gerst német űrhajós demonstrálja a fenti videóban.

Egy biztos: ma már eldőlni látszik az "automatákat vagy embereket az űrbe" több évtizedes vitája, hiszen úgy tűnik, hogy űrhajósok és okos gépek csakis együtt lehetnek igazán eredményesek a ránk váró felfedezések során.

Hallgasd meg beszélgetésünket itt:

Ide kattintva podcast formában is elérheted, akár le is töltheted az aktuális Parallaxis Podcast epizódot.

emTV.hu // fotó: NASA

tudomany_es_fantasztikum_podcast.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://parallaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr4815587756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.