2019-ben a Juhari Zsuzsanna-díj különdíjában részesült tudományos és fantasztikus podcast & blog

A csapból folyó tudomány: ismeretterjesztés 2020-ban

Podcast-előzetes és programajánló

2020. november 26. - emTV

Mi, akik a Parallaxison írunk és beszélgetünk, hiszünk abban, hogy a tudományos ismeretterjesztés és a szórakozva tanulás valóban jobb hellyé teheti a világot. Ideális esetben egy olyanná, ahol az emberek mernek és tudnak jól kérdezni, és személyeskedés nélkül, egészséges szkepticizmussal megkérdőjelezni állításokat. S ahol képesek arra is, hogy belássák esetleges tévedéseiket, ha észérvekkel meggyőzik őket. Igen, gyerekként mindenkit rettenetesen frusztrál az információ, hogy a Föld nagyjából gömbölyű. Micsoda hülyeség! De aztán szépen megérthetjük: mikor a Nap lement és már sötét lett, a telefon túlsó végén az amerikai rokonok akkor is esküsznek, hogy odaát bizony még mindig ragyog a napfény. Sok ilyen információmorzsa után egyszer aztán be kell látnunk: bizony, bármilyen marhaságnak és kényelmetlennek is tűnik az a fölöttébb visszataszító elmélet, hogy egy golyóhoz vagyunk ragasztva, ez az egyetlen olyan feltételezés, ami nem kerül még ennél is vadabb blődségekre vezető ellentmondásba a tapasztalatainkkal. Igen, mindez így persze egyszerűnek tűnik, de sokszor nem az: bizony bele-belezavarodunk a saját gondolatmeneteinkbe és amikor már teljes a káosz, olykor gyakran jön valami eszelős tekintetű vagy épp lefegyverzően higgadt próféta is, aki pontosan annyiban több bármelyikünkbél, hogy kevesebb a gátlása és jobb a meggyőzőképessége, és egy gyenge pillanatunkban bizony elad nekünk bármit: "titkos ősi tudást", csodaszert, örökmozgót, a sikeresség kulcsát. Ez korjelenség, ami nagy baj.

flat.jpg

Tovább

Egy időre búcsúzik a Parallaxis egyik műsorvezetője

A Tudományos Újságírók Klubja és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat által 2019-ben a Juhari Zsuzsanna-díj különdíjával jutalmazott blog podcastjének november 26-án megjelenő epizódjában köszönti utoljára a hallgatókat a mikrofon mögött Horváth Ádám Tamás, aki egyéb elfoglaltságai miatt sajnos nem tud részt venni a következő négy hónapban megjelenő adások felvételén.

Tovább

A Rugalmasság felemelkedése: egy rendhagyó startközvetítés

Sokolébresztő #93

Vannak megunhatatlan dolgok, amiken akkor is lerágod a körmöd, ha már láttál ilyet vagy százszor. Nekem ilyen fixációm az űrrakéta-startok követése, közvetítése, különösen, ha emberek is utaznak a fedélzeten. Mert ne hagyjuk magunkat becsapni: Föld körüli pályára repülni egy hatalmas égő szivar hegyében még 2020-ban, majdnem hatvan évvel az ember első űrrepülése után sem igazán olyan, mint egy laza kis túra a Budai-hegységben, vagy mondjuk repülővel elugrani Londonba. Miért is? Egyszerűen azért, mert minden űrrepülés berepülés. Ez egy olyan üzletág, amelyben mindegyik start előtt történik valami kisebb-nagyobb fejlesztés, áttervezés, vagyis minden – jórészt kézzel összeszerelt – űrhajó különbözik valamiben a korábbiaktól és főleg, mert minden indítás az adott repülő példány legelső útja. (Tudom, tudom, a space shuttle-ök újrahasznosíthatók voltak, de talán nem kell ecsetelnem, hogy azt meg milyen veszélyesre tervezték éppen ezért, megírtam ezt már az ősidőkben is.)

crew1start.jpg

Tovább

Luna-17 – félévszázados keréknyomok a holdporban

A Parallaxis Facebook-oldalán e hét keddi posztomban emlékeztem meg a Luna-17 szovjet űrszonda elindulásáról, ami az első automata holdjárművet szállította a Holdra, hogy aztán november 17-én puha leszállást hajtson végre az Esők-tengerének nevezett holdi medencében.

luna_17.jpg

Tovább

Holdkutatás – holdkutat áss?

Sokolébresztő #92

A kéthetente jelentkező rádiós kozmikus háttérműsorunk legfrissebb adásában mi másról is lehetett volna szó, mint a NASA múlt heti bejelentéséről, mely szerint vízmolekulák jelenlétére utaló spektrumvonalakat figyeltek meg a Hold felénk forduló oldalán. Ráadásul nem ám holmi hidegcsapdákban, amelyekbe  hasonlatosan a börtön ablakához  soha nem süt be a nap, hanem konkrétan a gyönyörű Clavius-kráterrendszer környékén, amit kisebb távcsővel is könnyen megtalálhatunk, s ahova Arthur C. Clarke 2001-re holdbázist vizionált 1968-ban. Érdekes, hogy e fontos és meglepő felfedezést nem egy űrszonda tette, hanem az amerikai-német koprodukcióban megvalósított "majdnem-űrtávcső", a Boeing-747-esből sztratoszférikus infravörös csillagvizsgálóvá alakított SOFIA (Stratospheric Obesrvatory for Infrared Astronomy), mely a légkör vízgőztartalmának 99%-át maga alatt hagyva folytathat idelentről kivitelezhetetlen megfigyelési programokat. Még érdekesebb, legalábbis számomra, hogy állandó szakértő asztrofizikus barátom Werner Norbi maga is repült és észlelt már e rendkívüli eszközzel, így első kézből származó információkat oszthatott meg velünk arról, hogy hogyan is kell elképzelnünk a mostani felfedezés technikai és tudományos hátterét.

holdkutat.jpg

Tovább

Keringő a golyózáporban – becsapódások a Földön

Parallaxis Podcast #36

Bolygónkat napról-napra bombázzák kisebb-nagyobb meteoroidok. Már a földtörténet legkorábbi szakaszában is sortűzként lyuggatták felszínét, s ha ez nem lett volna elég, egy szétcsapós szombat estén egy Mars méretű bolygó is belénkjött. A szétspriccelő törmelékből alakult ki holdunk, mely aztán szépen lelassította a Föld forgását és stabilizálta tengelyének dölöngélését. Mindeközben a folyamatos üstökös-szőnyegbombázás vízzel töltötte fel az ősóceánt. Ebben a levesben fejlődtek ki bolygónk első lakói, hogy aztán százmillió évek alatt szárazföldi lényekké fejlődjenek, például a majd' kétszázmillió évig uralkodó dinókká. Kedvenc őshüllőink talán épp egy brutális becsapódásnak köszönhették gyors elterjedésüket, de végül hétvégi terveiket is egy égi találat vágta haza, átadva a színpadot mókuscickány őseinknek, hogy aztán a legújabb podcastünkben éppen erről a témáról beszélgethessünk. De az univerzum máig fitogtatja erejét, és néha bizony ízelítőt ad bolygónk akciódús múltjából.

apocalyptic-374208.jpg

Tovább

Az éghajlat megváltozása okozhatta a korai emberfajok vesztét

Az éghajlat megváltozása valószínűleg kulcsszerepet játszott a korai emberfajok kihalásában – derült ki a One Earth című folyóiratban publikált új tanulmányból, amely egy éghajlati modellt és a fosszilis rekordot ötvözve vizsgálta, hogy mi okozhatta a Homo nemzetségbe tartozó emberelődök vesztét.

cave-5466266_1280.jpg

Tovább

A korábban hittnél kisebb és közelebb van a Földhöz a Betelgeuse óriáscsillag

A korábban hittnél kisebb és közelebb van a Földhöz a Betelgeuse óriáscsillag, még akár százezer évbe is telhet, mire szupernóvaként felrobban, állapította meg egy magyar csillagászt is a tagjai között tudó nemzetközi kutatócsoport – tudatta az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat pénteken az MTI-vel.

betelgeuse-11642.jpg

Tovább
süti beállítások módosítása