2019-ben a Juhari Zsuzsanna-díj különdíjában részesült tudományos és fantasztikus podcast & blog

Ozirisz király és az ősanyag

Sokolébresztő #91

2020. október 22. - vinczemiki

Hol volt, hol nem volt, olyan négy és fél milliárd évvel ezelőtt, vagy egy kicsit még annál is régebben, volt egyszer egy gyanúsan átlagos, nagyjából százezer fényév átmérőjű spirálgalaxis, s annak egy külsőbb tartományában egy szörnyen közönségesnek látszó sárga törpecsillag. Volt ennek a kis csillagnak jó nagy por- és gázfelhője, ami örvénylett, forgott körülötte, mint valami lapos korong. Történt pedig, hogy ebben a lemezkében szépen lassan elkezdtek kisebb-nagyobb anyagsűrűsödési gócpontok keletkezni, s ahogy teltek-múltak a százmillió évek, a gömböcök egyre nagyobbak és nagyobbak lettek, végül jókora bolygókká terebélyesedtek. Ezek belseje aztán úgy, de úgy felmelegedett, hogy hosszabb-rövidebb időre mindegyikük izzó, forró katlanná változott, felismerhetetlenül átalakítva ezzel a bolygórendszer eredeti építőköveit, hogy aztán vulkánkitörések és felszínrepesztő nagy becsapódások révén jól szétterítsék az újjá formált anyagot. Ám akadtak kisebb gócocskák is, amik nem nőttek elég nagyra ahhoz, hogy igazán felmelegedjenek, s még csak gömb alakot sem öltöttek. Ezek azóta is szerényen, kő- jég- és vastömbök lazábban összetartó kis kupacaiként róják köreiket a Nap körül. A nagybolygók mellett eltörpülő "örök gyermekek" ők, s változatlanul hordozzák a bolygórendszer ősöreg, eredeti anyagát. Egy szép napon aztán az egyik gömbszerű bolygó felszínén kialakult egy szörnyen kíváncsi kis élőlény, akit nagyon érdekelt, hogy hogyan is kezdődött ez az egész mese, így aztán épített egy okos kis szerkezetet, s elküldte kétszázmillió kilométernyire az egyik keringő kiskupachoz, hogy leszakítson belőle egy darabka ősanyagot és hazahozza a kíváncsi lényecskéknek, hogy megvizsgálják.

osiris.jpeg

No persze ez a mese immár nem is igazán mese, hanem éppen ezen a héten valósággá vált. A NASA mikrobusznyi OSIRIS-REx űrszondája ugyanis bravúrosan mintát vett az alig kétszáz-egynéhány méter átmérőjű Bennu aszteroidából. Felbecsülhetetlen értékű rakománya, a nagyjából hatvan grammnyi szenes Naprendszer-ősanyag 2023-ban a tervek szerint egy kicsiny kabinban szépen leejtőernyőzik majd a utahi sivatagba. Az izgalmas küldetés részleteiről, az adás másnapján lezajló mintavétel buktatóiról, az odáig vezető útról és a jövőbeli kisbolygókutatási kihívásokról beszélgettünk hétfőn Werner Norbi asztrofizikus barátommal kéthetente jelentkező "kozmikus háttérműsorunkban", a legfrissebb Sokolébresztőben. A betelefonálók jóvoltából persze újabb és újabb löketeket kapott a diskurzus témája a legmeglepőbb irányokba: az űrhajósok szexuális életétől az űrszemétig. Hallgasd vissza nálunk az adást!

emTV.hu // kép: NASA

tudomany_es_fantasztikum.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://parallaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr8916253444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása