1972-ben, miközben az Apollo-16 űrhajósai a holdi autókázásra készültek, rangidős műsorvezetőtársunk pedig az anyaméhen kívüli életre, Richard Nixon zöld utat adott az űrrepülőgép-tervnek. A nagyságrendileg százmilliárd dollárt felemésztő emberes Hold-program utáni évtizedre a NASA új célja tehát ez lett: olyan eszközt építeni, amely rakétaként startol el, de repülőgépként tér vissza, egyszerűen, szépen, kifutópályára, anélkül, hogy a fél haditengerészetet kiküldenék az óceánra begyűjteni a vízen hánykolódó kabint a rókázó űrhajósokkal. S ezután a komplexum egyes elemeit, például magát a repülőtestet újra és újra fel lehet majd használni. Úgy tűnt, hogy így olyan rendszeressé tehető majd a forgalom Florida és az alacsony Föld körüli pálya között, hogy egészen olcsó lesz majd feljuttatni kisebb-nagyobb műholdakat. Ezért aztán el is nevezték az eszközt space shuttle-nek azaz űringázónak. Az alacsony ár majd mágnesként vonzza a magáncégeket, ott fognak majd tülekedni távközlési, távérzékelési, anyagtudományi ketyeréikkel a kéthetente induló űrrepülőgép-járatoknál. Így fog kommercializálódni az űr – mondták az okosok. Útközben kiderült, hogy a space shuttle-rendszer fejlesztése még az Apollóénál is komolyabb technikai bravúrt jelent, nem véletlenül tartják mindmáig a legbonyolultabb mozgó szerkezetek egyikének, amit valaha megépítettek. De negyven évvel ezelőtt sikeresen elstartolt az első küldetés, s hamarosan csúcsra járatták a programot: hét-, sőt egyszer-egyszer nyolcfős nemzetközi legénységek, technikai, távközlési cégek alkalmazottjai, sőt szenátorok is megfordultak a shuttle fedélzetén. Harmincöt évvel ezelőtt ezekben a napokban pedig egy országos vetélkedőn kiválasztott New Hampshire-i tanárnő várta a startengedélyt, hogy két negyven perces tévés tanórát tarthasson a világűrből amerikai iskolások millióinak. Azt beszélték, hogy hamarosan a gyerekek maguk is követhetik őt az űrbe. És akkor elérkezett 1986. január huszonnyolcadika.
A ottani autók rendszámtábláin nem ok nélkül "sunshine state"-ként, a napsütés államaként aposztrofált Floridában, a Kennedy Űrközpont hazájában szinte emberemlékezet óta nem tapasztaltak olyan hideget, mint épp azokban a napokban. A tizedik startjára előkészített Challenger-űrrepülőgép az Atlanti-óceán partján, a 39B startálláson várta az aznap reggeli indulást, amelyet már többször is elhalasztottak az elmúlt hetekben (s ne felejtsük, ebben az iparban minden nap késlekedés millió dolláros költségvonzattal jár). A tenger felől betörő hideg légáramlatok az éjszaka során a metsző -8°C-ig lehűtötték a levegőt, sőt a folyékony hajtóanyaggal feltöltött tartály fala közelében egészen -13°C-ig ereszkedhetett a higanyszál. Ebben a példátlan hőmérséklettartományban soha, egyetlen korábbi esetben sem startolt az űrrepülőgép. Az éjjel égtek a telefonvonalak a NASA mérnök-menedzserei és az űrszállító rendszer különböző komponenseit gyártó légiipari cégek szakemberei között, a sokórás telefonkonferencia témája pedig pontosan az volt: engedjék-e ilyen időjárási körülmények között elindulni a Challengert...
Az 51-L jelű küldetés meglehetősen érdekesnek ígérkezett. A média figyelme elsősorban Christa McAuliffe tanárnő miatt szegeződött az űrutazásra, akit maga Reagen elnök nevezett ki ünnepélyesen a Fehér Házban, hogy első tanárként a kozmoszba repüljön. Ám a tudományos program is bővelkedett hallatlanul izgalmas elemekben. 1986-ban ért a Föld közelébe a nagyjából hetvenhat évente visszatérő Halley-üstökös, s ennek tiszteletére a világ majd' minden űrnagyhatalma komoly üstököskutató eszközökkel állt elő. A japánok és a szovjetek (utóbbiak masszív magyar részvétellel) két-két, az Európai Űrügynökség pedig egy űrszondát indított útnak az égi vándor felé. Az USA a Challengerről kibocsájtott Spartan-Halley műholddal tervezett hozzájárulni a "Halley-armadához", amelynek tagjairól egy gyönyörű magyar bélyegsorozat is megjelent: a Challenger és a raktérben helyet kapó speciális űrtávcső a jobb alsó bélyegen látható, Edmond Halley portréja társaságában. Az eszköz spektrumokat készített volna az üstökös csóvájáról a Föld felszínéről megfigyelhetetlen ultraibolya-tartományban, felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltatva annak összetételéről.
De nem így kellett történnie. Az indítás után hetvenhárom másodperccel a nagy hidegben rugalmasságukat vesztett, elgémberedett tömítőgyűrűk szabad utat engedtek az egyik szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétából előtörő forró lángcsóvának, mely így valóságos lángvágóként fúrta át a mellette elhelyezett, folyékony hidrogénnel feltöltött hatalmas üzemanyagtartályt. Az egész szerkezetet darabjaira szakító robbanás elkerülhetetlen volt: Francis R. Scobee, Michael J. Smith, Ellison S. Onizuka, Judith A. Resnik, Ronald E. McNair, Gregory B. Jarvis és S. Christa McAuliffe életüket vesztették.
Ahogy lenni szokott az ilyen eseteknél, nem jelölhető meg egyetlen ok, ami a tragédiához vezetett. Természetesen technikai értelemben igaz, ahogy a feledhetetlen Nobel-díjas fizikus Richard Feynman, a baleset vizsgálóbizottságának egyik tagjaként egy egyszerű kísérlettel érzékletesen be is mutatta: a fagypont alá hűtött O-gyűrű darabok valóban elvesztik ruganyosságukat. De hogyan lehet, hogy annak ellenére, hogy rendelkezésre álltak olyan teszteredmények, melyek erre utaltak, s mindez szóba is került azon a nevezetes start előtti telekonferencián, a vezetőség végül hagyta magát meggyőzni, hogy a probléma nem jelent valódi veszélyt? A mérnököket, akik előre jelezték, hogy gond lehet, a technológiához kevésbé értő topmenedzserek egészen egyszerűen felülbírálták. Számukra is örökérvényű igazságot jelent Feynman híres intelme, mellyel a vizsgálóbizottság vaskos jelentése zárul: "For a successful technology, reality must take precedence over public relations, for nature cannot be fooled." Vagyis: egy sikeres technológiához a valóság elsőbbséget kell hogy élvezzen a propagandával szemben, mert a természetet nem lehet átverni. Hogy ezen kívül milyen tanulságok vonhatók le a Challenger-katasztrófából, amelyek manapság is megszívlelendők, kiderül legújabb podcastünkből.
Ide kattintva különböző platformokon érhető el, és akár le is tölthető a Parallaxis aktuális epizódja!
emTV.hu // képek: NASA, albumportal.hu
