Először készült felmérés a negyvenöt év alatti magyarországi kutatók helyzetéről, amelynek egyik legfontosabb megállapítása, hogy a fiatalokat leginkább az elhivatottság, a felfedezés izgalma vonzza a tudományos pálya felé, ugyanakkor éppen a pályakezdő, harmincöt év alatti kutatók látják a legbizonytalanabbnak jövőjüket – közölte hétfőn az MTA.
Az MTA által kezdeményezett felmérés a teljes magyar tudományos életre kiterjedt. A jelentést 1760 megkérdezett válaszait értékelve készítette el kilenc fiatal kutató. A dokumentum az mta.hu-n olvasható teljes terjedelmében.
Az MTA 188. közgyűléséhez kapcsolódva, 2017-ben rendezték meg először a Magyar Tudományos Akadémián a Fiatal Kutatók Fórumát. Majd idén márciusban tették közzé azt a kérdőívet, amelyben felmérték a negyvenöt évnél fiatalabb kutatók helyzetét és véleményét. A válaszolók túlnyomó többsége az akadémiai intézményekben vagy a felsőoktatásban dolgozik.
A válaszok alapján a legnagyobb arányban az elhivatottság, a tudományos felfedezés izgalma vonzotta a fiatal kutatókat pályájukra. A kutatási eredmények hasznosíthatósága, a tudás továbbadásának lehetősége szintén fontos szempont volt.
A pályaelhagyásban a legjelentősebb tényezőt az alacsony oktatói-kutatói fizetések, valamint a kutatási források és az infrastruktúra hiányosságai jelentették. Fontos volt emellett a túlzott adminisztrációs és oktatási terhelés is. Az elemzés szerint a pályakezdő, harmincöt év alatti kutatók látják a legbizonytalanabbnak a jövőjüket, és ők tervezik legkomolyabban a pálya elhagyását, illetve a kivándorlást.
A többi tudományterülettel összehasonlítva az orvosi terület kutatói tartották a legvalószínűbbnek, hogy öt éven belül külföldre költöznek.
A kutatói pálya vonzerejét a válaszolók szerint leginkább a versenyképes fizetések, valamint a kutatói infrastruktúra fejlesztése, korszerűsítése erősítené. A fiatal kutatók kiszámítható kutatói pályaívet és stabil, megbízható intézményi környezetet szeretnének.
A felmérést készítők kitértek a női kutatók helyzetére is. Bár az MTA eddig is fontos lépéseket tett a kutatónők támogatására, ezek elsősorban a pályájuk közepén járó kutatónőket segítik. A válaszadók szerint az életpálya teljes ívében szükség volna az egyes életszakaszoknak megfelelő támogató programokra.
A kutatónők hátrányait jól jelzi, hogy a nem reprezentatív mintában a harmincas éveikben járó férfiak közül jóval többen töltenek be vezető pozíciót, többüknek van magasabb tudományos fokozatuk, mint a nőknek. A női válaszadók huszonnyolc százaléka mondta azt, hogy érte már hátrányos megkülönböztetés tudományos pályafutása során – olvasható az MTA kutatást összegző közleményében.
emTV.hu // MTI // címlapképünk illusztráció
