2019-ben a Juhari Zsuzsanna-díj különdíjában, 2020-ban elismerő oklevélben részesült tudományos és fantasztikus podcast & blog

Mi van az űrhajóson?

Sokolébresztő #96

2020. december 28. - vinczemiki

Ha beírjuk a képkeresőbe, hogy "astronaut", vagy akár saját agyunkban előhívunk egy űrhajóst ábrázoló képet, igen esélyes, hogy éppen az itt látható fotó fog felbukkanni először. Ezen az ikonikus felvételen az a történelmi pillanat került megörökítésre, amikor Bruce McCandless, az STS-41-B jelű űrrepülés küldetésspecialistája 1984-ben először lebegett teljesen szabadon a nyílt világűrben, mindenféle biztosítókötél, "köldökzsinór" nélkül. Elképesztő, félelmetes és lelkesítő látvány, mindig megdobogtatja a szívem. Már csak azért is, mert volt szerencsém találkozni és néhány szót váltani az űrséta másik résztvevőjével, ennek a tökéletes fotónak a készítőjével, Robert L. Stewarttal. Rápillantva az űrhajósra, amint kényelmesen függ kozmikus foteljében többszáz kilométerrel a bolygó fölött, bizony felemelő érzés az Emberiség tagjának lenni. De felmerülhet a kérdés: mi minden van mindeközben ezen az emberen?

bruce_kicsi.png

Hát először is: pelus. Meg vizeletgyűjtő heveder. És a testét közvetlenül beburkoló rugalmas testhezálló overál, amit vékony csövecskék hálóznak be, bennük glikollal, hogy eloszlassák az űrben igencsak egyenetlenül érkező hőt. És van még odabent megannyi orvosi szenzor, egy szárított gyümölcsrúd a sisakban, hogy legyen mit rágcsálni a több órás űrséta során, meg vizet vagy narancslevet tartalmazó ivótasak szívószállal, sőt, még egy orrvakaró szivacsdarab is (ennek használata közben látható az alábbi képen Eugene Cernan, mindeddig utolsó küldöttünk a Holdon). És persze az elmaradhatatlan oxigéntartályok, széndioxidszűrők, rádióberendezés és a rakétafotelbe épített hajtóműrendszer. Mindezekkel együtt nem túlzás azt állítani, hogy ez a több mint ötven kilós felszerelés egy valódi egyszemélyes miniatűr űrhajó!

gene_cernan_nose_scratch_2.jpg
Márpedig űrhajókat fejleszteni sosem egyszerű. A szovjet és amerikai mérnökök nem kevés kudarc és életveszélyes helyzet árán tanulták meg, hogyan is kell megfelelő űrséta-szkafandert építeni, olyat, ami nem csak a levegőt biztosítja használójának, de védi a nagy hőingadozástól, a kozmikus sugárzástól, sőt egy kicsit még a mikrometeoritoktól is, ráadásul még mozogni, dolgozni is lehet benne.

apollo_eva_suit.jpg

Évzáró kozmikus rádióhullámú háttérműsorunkban elmeséltem, hogyan ragadt majdnem odakint az első szovjet és a második amerikai "űrsétáló"  már amennyiben indokolt sétának nevezni ezeket a brutális tortúrákat, amelyekben Alekszej Leonovnak és a már emlegetett Eugene Cernannek volt része ötvenegynéhány éve. Az adásban szót kapott négy és fél éves szakértőnk, Rakétafüst is, és végül válaszoltam néhány érdekes hallgatói kérdésre a neutrínókkal és a Nemzetközi Űrállomáson szövögető pókokkal kapcsolatban. Hallgassátok szeretettel!

emTV.hu // fotók: NASA

tudomany_es_fantasztikum_podcast.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://parallaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr2516361550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása