2019-ben a Juhari Zsuzsanna-díj különdíjában, 2020-ban elismerő oklevélben részesült tudományos és fantasztikus podcast & blog

A Challenger-katasztrófa: 73 másodperccel később

Parallaxis Podcast #42

2021. január 21. - Parallaxis Podcast

1972-ben, miközben az Apollo-16 űrhajósai a holdi autókázásra készültek, rangidős műsorvezetőtársunk pedig az anyaméhen kívüli életre, Richard Nixon zöld utat adott az űrrepülőgép-tervnek. A nagyságrendileg százmilliárd dollárt felemésztő emberes Hold-program utáni évtizedre a NASA új célja tehát ez lett: olyan eszközt építeni, amely rakétaként startol el, de repülőgépként tér vissza, egyszerűen, szépen, kifutópályára, anélkül, hogy a fél haditengerészetet kiküldenék az óceánra begyűjteni a vízen hánykolódó kabint a rókázó űrhajósokkal. S ezután a komplexum egyes elemeit, például magát a repülőtestet újra és újra fel lehet majd használni. Úgy tűnt, hogy így olyan rendszeressé tehető majd a forgalom Florida és az alacsony Föld körüli pálya között, hogy egészen olcsó lesz majd feljuttatni kisebb-nagyobb műholdakat. Ezért aztán el is nevezték az eszközt space shuttle-nek azaz űringázónak. Az alacsony ár majd mágnesként vonzza a magáncégeket, ott fognak majd tülekedni távközlési, távérzékelési, anyagtudományi ketyeréikkel a kéthetente induló űrrepülőgép-járatoknál. Így fog kommercializálódni az űr  mondták az okosok. Útközben kiderült, hogy a space shuttle-rendszer fejlesztése még az Apollóénál is komolyabb technikai bravúrt jelent, nem véletlenül tartják mindmáig a legbonyolultabb mozgó szerkezetek egyikének, amit valaha megépítettek. De negyven évvel ezelőtt sikeresen elstartolt az első küldetés, s hamarosan csúcsra járatták a programot: hét-, sőt egyszer-egyszer nyolcfős nemzetközi legénységek, technikai, távközlési cégek alkalmazottjai, sőt szenátorok is megfordultak a shuttle fedélzetén. Harmincöt évvel ezelőtt ezekben a napokban pedig egy országos vetélkedőn kiválasztott New Hampshire-i tanárnő várta a startengedélyt, hogy két negyven perces tévés tanórát tarthasson a világűrből amerikai iskolások millióinak. Azt beszélték, hogy hamarosan a gyerekek maguk is követhetik őt az űrbe. És akkor elérkezett 1986. január huszonnyolcadika. 

postcover_ep42.jpg

A ottani autók rendszámtábláin nem ok nélkül "sunshine state"-ként, a napsütés államaként aposztrofált Floridában, a Kennedy Űrközpont hazájában szinte emberemlékezet óta nem tapasztaltak olyan hideget, mint épp azokban a napokban. A tizedik startjára előkészített Challenger-űrrepülőgép az Atlanti-óceán partján, a 39B startálláson várta az aznap reggeli indulást, amelyet már többször is elhalasztottak az elmúlt hetekben (s ne felejtsük, ebben az iparban minden nap késlekedés millió dolláros költségvonzattal jár). A tenger felől betörő hideg légáramlatok az éjszaka során a metsző -8°C-ig lehűtötték a levegőt, sőt a folyékony hajtóanyaggal feltöltött tartály fala közelében egészen -13°C-ig ereszkedhetett a higanyszál. Ebben a példátlan hőmérséklettartományban soha, egyetlen korábbi esetben sem startolt az űrrepülőgép. Az éjjel égtek a telefonvonalak a NASA mérnök-menedzserei és az űrszállító rendszer különböző komponenseit gyártó légiipari cégek szakemberei között, a sokórás telefonkonferencia témája pedig pontosan az volt: engedjék-e ilyen időjárási körülmények között elindulni a Challengert...

icicles_on_the_launch_tower_gpn-2000-001348.jpg

Az 51-L jelű küldetés meglehetősen érdekesnek ígérkezett. A média figyelme elsősorban Christa McAuliffe tanárnő miatt szegeződött az űrutazásra, akit maga Reagen elnök nevezett ki ünnepélyesen a Fehér Házban, hogy első tanárként a kozmoszba repüljön. Ám a tudományos program is bővelkedett hallatlanul izgalmas elemekben. 1986-ban ért a Föld közelébe a nagyjából hetvenhat évente visszatérő Halley-üstökös, s ennek tiszteletére a világ majd' minden űrnagyhatalma komoly üstököskutató eszközökkel állt elő. A japánok és a szovjetek (utóbbiak masszív magyar részvétellel) két-két, az Európai Űrügynökség pedig egy űrszondát indított útnak az égi vándor felé. Az USA a Challengerről kibocsájtott Spartan-Halley műholddal tervezett hozzájárulni a "Halley-armadához", amelynek tagjairól egy gyönyörű magyar bélyegsorozat is megjelent: a Challenger és a raktérben helyet kapó speciális űrtávcső a jobb alsó bélyegen látható, Edmond Halley portréja társaságában. Az eszköz spektrumokat készített volna az üstökös csóvájáról a Föld felszínéről megfigyelhetetlen ultraibolya-tartományban, felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltatva annak összetételéről.

halylebelyegek.jpg

De nem így kellett történnie. Az indítás után hetvenhárom másodperccel a nagy hidegben rugalmasságukat vesztett, elgémberedett tömítőgyűrűk szabad utat engedtek az egyik szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétából előtörő forró lángcsóvának, mely így valóságos lángvágóként fúrta át a mellette elhelyezett, folyékony hidrogénnel feltöltött hatalmas üzemanyagtartályt. Az egész szerkezetet darabjaira szakító robbanás elkerülhetetlen volt: Francis R. Scobee, Michael J. Smith, Ellison S. Onizuka, Judith A. Resnik, Ronald E. McNair, Gregory B. Jarvis és S. Christa McAuliffe életüket vesztették.

challenger_flight_51-l_crew.jpg

Ahogy lenni szokott az ilyen eseteknél, nem jelölhető meg egyetlen ok, ami a tragédiához vezetett. Természetesen technikai értelemben igaz, ahogy a feledhetetlen Nobel-díjas fizikus Richard Feynman, a baleset vizsgálóbizottságának egyik tagjaként egy egyszerű kísérlettel érzékletesen be is mutatta: a fagypont alá hűtött O-gyűrű darabok valóban elvesztik ruganyosságukat. De hogyan lehet, hogy annak ellenére, hogy rendelkezésre álltak olyan teszteredmények, melyek erre utaltak, s mindez szóba is került azon a nevezetes start előtti telekonferencián, a vezetőség végül hagyta magát meggyőzni, hogy a probléma nem jelent valódi veszélyt? A mérnököket, akik előre jelezték, hogy gond lehet, a technológiához kevésbé értő topmenedzserek egészen egyszerűen felülbírálták. Számukra is örökérvényű igazságot jelent Feynman híres intelme, mellyel a vizsgálóbizottság vaskos jelentése zárul: "For a successful technology, reality must take precedence over public relations, for nature cannot be fooled." Vagyis: egy sikeres technológiához a valóság elsőbbséget kell hogy élvezzen a propagandával szemben, mert a természetet nem lehet átverni. Hogy ezen kívül milyen tanulságok vonhatók le a Challenger-katasztrófából, amelyek manapság is megszívlelendők, kiderül legújabb podcastünkből.

Ide kattintva különböző platformokon érhető el, és akár le is tölthető a Parallaxis aktuális epizódja!

emTV.hu // képek: NASA, albumportal.hu

tudomany_es_fantasztikum_podcast.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://parallaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr9816396590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása