2019-ben a Juhari Zsuzsanna-díj különdíjában, 2020-ban és 2021-ben elismerő oklevélben részesült tudományos és fantasztikus univerzum

Űrcsillagászat: a James Webb és asztrofizikai kisműholdak

Sokolébresztő #132

2022. május 19. - vinczemiki

A legújabb Sokolébresztőben szinte már-már állandónak tekinthető és valóban állandó szakértő vendégeinkkel, vagyis a heildelbergi Max Planck Csillagászati Intézetben dolgozó Detre Örs Hunorral és a Konkoly Obszervatóriumban termelő Pál Andrással tárgyaltuk ki az űrcsillagászat fejleményeit. Mi történik a század eddigi egyik legnagyobb tudományos-technikai csodájával, vagyis a James Webb Űrtávcsővel, aminek megalkotásában Örs igen fontos részt vállalt? Hát a Sokolébresztő kedvenc kisműholdjaival, melyek magyar fejlesztésű detektorokkal a fedélzetükön gyűjtik az adatokat a rejtélyes kozmikus gammafelvillanásokról? Kiderül az adásból!

sokol_ep132_cover.png

csik_patreon.jpg

Űrcsillagászatnak azt nevezzük, amikor az ember, pontosabban inkább egy általa készített szerkezet az űrből, vagyis a Föld légkörén kívülről csillagászkodik. De miért is jó ez, azon túl, hogy nagyon menő? Nos, nagy szerencsénkre a légkör nem enged be mindenféle hullámhosszú elekromágneses sugárzást akadálytalanul, amiért egyfelől nagyon hálásak lehetünk, másrészt viszont emiatt idelentről lemaradunk a világegyetemben zajló események tekintélyes részéről. Fokozottan igaz ez akkor, ha a nagyon távoli múltba tekintünk vissza. A vöröseltolódás ismert jelensége miatt a tőlünk távolodni látszó égi objektumok fényének hulámhossza megnő, vagyis fényük egyre vörösebbé válik. S táguló univerzumunkban minél mélyebbre nézünk a múlt kútjába, annál nagyobb a vöröseltolódás. Így ha az ember meg akarja látni az ősrobbanást követően kialakult legelső csillagokat, ahhoz bizony nem elég egy gigantikus felbontású távcsövet építeni, ennek a légkör fölött is kell lennie. Hiszen az atmoszféra szinte teljesen elnyeli azt az infravörös sugárzástartományt, ahová az ősi csillagfény eltolódott; a légkör az érdekes tartományban épp átlátszatlan. Ráadásul nagy hullámhosszhoz nagy tükör kell. Ez azonban nem fér be csak úgy a rakéta hegyébe, vagyis origami módjára az űrben kell méhsejt-elemekből kihajtogatni a hajszál vastagságának ezredrészénél pontosabb illeszkedéssel, ahogy azt alaposan megbeszéltük Örs korábbi bejelentkezései alkalmával itt és emitt

Az infravörös sugárzás köznapi néven hősugárzás. Ez azt jelenti, hogy ha bármi mást akarunk detektálni, mint a műszer  ezesetben az űrtávcső  saját hőmérsékleti sugárzását, akkor az egész cuccot irgalmatlanul le kell hűteni, az abszolút nulla hőmérséklet közvetlen környezetébe. (S mindezt úgy, hogy a szerkezetet folyamatosan hátulról megvilágítja a Nap, hőt pedig csak hősugárzó felületeken keresztül lehet leadni, hiszen a cucc a vákuumban repül, a "szél" nem fogja lehűteni.) Nem csoda, hogy ha működnek a dolgok, márpedig csodálatosképpen működnek, akkor a baltimore-i Űrtávcső Tudományos Intézetben akkora az öröm és a boldogság, mint amit ez a fénykép mutat.

stsci.jpg

Ennyi talán elég is annak érzékeltetésére, hogy mekkora áttörést jelent az, hogy a James Webb olyan minőségű adatokat kezdett sugározni, mint amiket a következő felvételeken láthatunk. A Webb képalkotásának élesség-próbája keretében az eszközt a Tejútrendszer gyönyörű szatelit-galaxisa, a Nagy Magellán-felhő felé fordítva tűpontos képek készültek, melyek hátborzongatóan megsejtetik, hogy mi mindenre lehet képes ez a cucc, ha mondjuk egyszer nem másodpercekig-percekig, hanem órákig, vagy épp napokig exponál majd.

webb_img_sharpness_details_v2.jpg

Persze, sokezer szép csillag, gyönyörű, de ami igazán megmutatja a forradalom mértékét az Örs alábbi összehasonlító tablója, amelyen ugyanazon égterületről az eddigi legmenőbb infravörös űrtávcső (a Spitzer) és a Webb képeit vethetjük össze. Attól tartok, további kommentárra itt nincs is szükség, a látvány magáért beszél.

spitzer_vs_miri_comparison.png

Pál Andrisék műholdjai, vagyis a GRBAlpha és VZLUSAT-2 nem termelnek ugyan ilyen látványos képeket, viszont űrbeli jelenlétük nagyon fontos: a spektrum másik végén, vagyis a nagyenergiájú fotonok tartományában vizsgálódó detektoraik olyan kataklizmikus eredményekről adnak hírt, mint például fekete lyukak vagy neutroncsillagok összeütközése. Minden technikai nehézség ellenére mindkét űreszközük stabilan működik az embertelen körülmények között, a GRBAlpha nem is olyan rég "ünnepelte" első kozmikus születésnapját. Erről és még sok másról is szót ejtettünk a legújabb Sokolébresztőben. Hallgassátok szeretettel! (Illetve nézzétek meg Örs remek Atomcsill-produkcióját itt és menjetek Andris előadására holnap a BME-re!)

A Parallaxis epizódjai elérhetőek a Facebookon, Soundcloud- és YouTube-csatornánkon, valamint iTunes-on és Spotify-on is! Kattins és válassz platformot!

emTV.hu // fotók: NASA, STScI, Detre Örs Hunor

ban_premierelott.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://parallaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr7717831103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása