A legújabb Sokolébresztőben valódi "kocka sztárparádéra" kerülhetett sor, köszönhetően az elmúlt néhány hét igencsak mozgalmas űreseményeinek. Újra bakapcsolódott az adásba a heidelbergi Max Planck Csillagászati Intézetből Detre Örs Hunor, aki a James Webb Űrtávcső egyik legfontosabb műszeregyüttesének fejlesztésében játszott kulcsszerepet az elmúlt röpke másfél évtizedben. Örssel még a várva várt űrcsillagászati eszköz karácsonyi startja előtti napokban beszélgettünk utoljára, s most eljött az ideje, hogy beszámoltassuk a Webb egészségi állapotáról és az elmúlt hónapok izgalmairól. Ő Szalai Tamásnak, a Szegedi Egyetem adjunktusának adta az adásban a kilincset, aki arról számolt be, hogy csillagászként hogyan nyert kollégáival négy különböző pályamunkával is távcsőidőt a 2022-es év eddigi legnépszerűbb űreszközére. Végül állandó szakértőnk, Pál András (Konkoly Csillagászati Intézet) kapott szót, akinek főhet a feje, mert immár egyszerre két "saját" műholddal is törődnie kell, köszönhetően annak, hogy az év második rakétastartjával elindult a magyar detektorokkal is felszerelt VZLUSAT-2.
Örsnek meglepő módon nem is olyan egyszerű arról beszélnie, hogy mi folyik épp a Webbel, ugyanis a NASA-beli nagyfőnökök nem szeretik, ha a projekt egyik-másik résztvevője már azelőtt elkotyogja a médiának a történéseket és esetleges problémákat, hogy arról megjelent a hivatalos jeletés a projekt blogján. Ezért csak otthon, négy fal között örülhetett, amikor kísérletképpen először bekapcsolták az általa is fejlesztett MIRI-műszert (Mid-Infrared Instrument) és kiderült, hogy tökéletesen működik. Szóval mindenről még Örs sem beszélhet, mégis mindenkinek javaslom, hogy próbálja meg őt megizzasztani február 17-én a Spacejunkie interaktív online eseményén, melynek címe "Kérdezz Örstől élőben a James Webb Űrtávcsőről". Erre tessék.
Tamásék kutatásai közelebb visznek majd minket annak megértéséhez, hogy az "üzemanyaguk" elfogytával felrobbanó csillagok, vagyis a szupernóvák hogyan járulnak hozzá ahhoz, hogy nehezebb elemeket szórjanak szét, melyekből aztán idővel kőzetbolygók, meg a saját eredetükön morfondírozó csillagászok alakulhatnak ki más csillagok körül. Vajon jól gondolják, hogy nemcsak gázok, hanem porszemcsék is "kicsapódnak" e brutális kozmikus kataklizmák után? S vajon mióta létezhetnek egyáltalán a Földhöz hasonló bolygók, ha egyszer kialakulásukkal óhatatlanul meg kellett várniuk a Világegyetem legelső csillaggenerációjának halálát? Ezeket is megtanulhatjuk majd a Webbtől.
Andris a műholdkövetés és a kétirányú rádiókommunikáció rejtelmeivel szórakoztatta a nagyérdeműt. Megtanulhattuk például, hogy eléggé trükkös dolog olyan műholdantenna-rendszert üzemeltetni, ami egyszerre ad és vesz is, ugyanis az előbbi funkcióhoz sokkalta nagyobb elektromos teljesítmény szükséges, mint az utóbbihoz. Ha pedig a kettő működési mód között átváltó relé nem a megfelelő pillanatban kapcsol át, könnyen megsülhet a vevőelektronika. Ilyesmi azonban szerencsére nem történt (annál is inkább, mert Piszkéstetőn például csak venni lehet), ráadásul az új műhold és két budapesti származású gammadetektora is remekül üzemel.
Ezeken kívül hallgatói kérdésre reagálva megbeszéltük azt is, hogy valóban "megérintette-e a Napot" tavaly év végén a Parker Solar Probe, illetve hogyhogy nem füstölt el azonnal, ha egyszer millió fokos környezetben, a napkoronában repült. Mindez kiderül a legújabb Sokolébresztőből. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // cikk: Vincze Miklós // fotók: NASA
