2019-ben a Juhari Zsuzsanna-díj különdíjában, 2020-ban és 2021-ben elismerő oklevélben részesült tudományos és fantasztikus podcast univerzum

Tejútközi nosztalgiarepülés – Az utolsó csillagharcos

White Sam #1

2022. július 07. - Parallaxis Univerzum

Ismét szalagot fűztünk a White Sam lejátszóiba, már csak azért is, mert a filmes kibeszélő új kiadása nosztalgikus klasszikusokat, gyerekkorunk mozis, tékás és tévés filmélményeit tárgyalja ki, a sci-fi, kaland és fantasztikum zsánerében, és a sort azonnal egy képernyőkről rég eltűnt, de kultikus címmel, az 1984-es Az utolsó csillagharcos (The Last Starfighter) kibeszélésével kezdjük.

whitesam_cover1.png

csik_patreon.jpg

Időtálló űrkaland

Ha a kaland, sci-fi, fantasy vagy éppen űropera műfajáról beszélünk, van valami az 1980-as évek amerikai filmjeiben, ami közvetlenül, és minden torzulás nélkül utat tört az akkori kelet-európai nézőkhöz, még akkor is, ha ők csak kisképernyőn és a 90-es években találkoztak a könnyedebb hangvételű fantasztikus kalandfilmek zsánerével, főleg idehaza. Legyen az Luke Skywalker, Marty McFly, vagy épp Alex Rogan karaktere, kamaszként, fiatal felnőttként, vagy őszülő geekként ugyanúgy tudunk azonosulni vele, és bármely újra nézéskor tudunk izgulni érte. Talán a 80-as évek amerikai kisvárosi miliője, az egyszerű származású, de nagy tettekre elhivatott főhős epikus útja, ami ennyire univerzális narratíva, és éppen a gyerekkorunkat meghatározó mesék alapmotívuma is.

Bár Az utolsó csillagharcost egyikünk sem moziban látta, mégis szeretnénk bemenni újra, és leesni a székről – ahogy akkoriban egy-egy nagy film után. A Young Adult-, illetve szuperhősfilmek gigantikus dömpingje előtt az űrkaland és űropera volt az a műfaj, ahol inkább a fantasztikum, mint a tudomány dominált, de hihető karaktereinek, átélhető történetének köszönhetően ezek az alkotások a mai napig működőképes felnőttmeséknek bizonyulnak, ahogy ez a film is, és így válhatott a hardcore science-fiction rajongók szívének is kedves, bájos, időtálló darabbá. Persze az belátható, hogy ma már nem így forgatnák le, vagy másképp folytatnák, s talán nem is ezekkel a szereplőkkel, és nyilván a dramaturgia, a párbeszédek, a film egész időzítése is teljesen más lenne. Az utolsó csillagharcost a gyerekkorunkhoz, vagy inkább az adott évtizedhez kötődő könnyedsége és optimizmusa teszi kortalanná – a sokszoros újranézés, és újraértelmezés pedig kultikussá, hiszen a hozzá köthető érzések változatlan atmoszférát biztosítanak, és hát nem ez minden filmes, mozis, tévés élmény közös alapja?

Popkulturális gyűjemény

Ha már az 1970-es, 1980-as évek amerikai filmes archetípusairól beszélünk, szembeötlő, mennyire hasonlít Alex Rogan története a korabeli kalandor/hős tipikus útjához, azon belül is leginkább Luke-éhoz a Csillagok háborúja legelső filmjében: a magát többre hivatottnak gondoló, de szerény, sivár körülményei között tengődő főhősünk váratlan lehetőséget kap, valami, amiről eddig csak álmodott, valóra válik, pilóta és űrbeli harcos lehet, egy bölcs öreg beavatásának köszönhetően, ám a kiképzése során kétségei merülnek fel, és már-már feladja, de mégis visszatér, és a vártnál sokkal nagyobb kalandba keveredve végül hősként győz (és itt még a lány is az övé lesz).

A film a műfaj egyik legrégebbi és legismertebb darabjából, az 1939-es Óz, a csodák csodája című klasszikusból is merített, sőt ezek elég nyilvánvaló utalások: Maggie jellegzetes copfos hajviselete és kockás kék inge egyértelműen Dorothyt idézik fel, Xur lebegő feje pedig Óz modernizált reprodukciójaként jelenik meg a filmben.

laststarfighterbadguy.gif

A Centauri által vezetett "Star Car" viszont egy ekkor még csak készülő, később azonban igen népszerű sci-fi kalandfilmsorozat, a Vissza a jövőbe előképe lehetett, hiszen az Alexet a Rylosra szállító, repülni is képes (!) autó szintén egy korabeli DeLorean-en alapul, beleértve a szárnyas kialakítású ajtókat és a rozsdamentes acél karosszériát, illetve a levegőbe emelkedéskor visszaforduló kerekeket.

A film földi helyszíne viszont épp hogy igyekszik elkerülni egy akkoriban jellegzetes, sci-fi kalandfilmes klisét. Megfigyelhető ugyanis, hogy az ebben a korban, különösen a Steven Spielberg által készített családi, fantasztikus filmek mind kisvárosi, külvárosi helyszíneket használnak, beleértve az E.T. a földönkívüli (1982), a Harmadik típusú találkozások (1977) és a Poltergeist (1982) című filmeket is. Nick Castle rendező ezért lakókocsiparkká változtatta az eredetileg tervezett kisvárosi helyszínt, és pont ez az elszigeteltebb helyszín tette lehetővé, hogy a közönség még inkább azonosuljon Alex-szel, akinek így kiterjedt családja lehetett a jellegzetes lakóközösségben, egyúttal elkerülték azt a későbbi filmes klisét is, miszerint a földönkívüliekkel való találkozás mindig tömeges, nagyvárosi helyszínen zajlik le, a hatóság, katonaság, vagy az amerikai kormány nagyerejű bevonásával.

Az ekkoriban főleg a mozifilmes folytatások által népszerű Star Trek-univerzum több színésszel is képviseltette magát a filmben. A később a Star Trek: Az új nemzedék sorozat ifjú Crusher zászlósaként ismert Wil Wheaton jeleneteit ugyan törölték, de a stáblistában azért láthatjuk a nevét. Az ekkor tízéves Wheaton egyébként Alex öccsének, Louisnak egyik haverját alakítja, és két jelenetben is felvették: a film elején piros futballmezben rohangál a lakókocsi-parkban, egy másik jelenetben eltakarják, kék dzsekit visel, és Louis Rogan mögött áll. Az autóstoppost alakító Marc Alaimo szintén szerepelt az említett The Next Generation sorozatban, ám a Trek-rajongók valószínűleg a markáns kardassziai maszk alatt is felismernék, Gul Dukat szerepében, a Deep Space Nine sorozatból. A Lord Krilt alakító Dan Mason ugyancsak a 1987-ben indult harmadik Star Trek sorozat egyik epizódszerepében tér majd vissza. Az Alex anyját alakító Barbara Bosson is a DS9 epizódszereplői között van. A Xurt megtestesítő Norman Snow később is ragaszkodik extravagáns alien szerepeihez, hiszen a Star Trek: Az új nemzedék sorozatban a jellegzetes maszk alatt egy klingon harcost alakít. Meg Wyllie (Gordon nagyi) pedig az egyik taloszit alakította az eredeti Star Trek sorozat (TOS) annak idején be nem mutatott pilotjában, a The Cage-ben, még 1966-ban.

Közvetett Star Trek utalásnak (az egyetemes fordító előképének) vehetjük azt a kis fordítóegységet, amelyet Alex a Ryloson kap meg, a kütyü egyébként egy akkori kvarcóraóra áramköri lapja volt.

laststarfighter_poster.jpg

Ha már a fordításnál tartunk, a film szinkronizált változatát is bátran ajánljhatjuk, a magyar szöveg szellemes, és jól adaptálta a technikai kifejezéseket is, a megszólaló színészek között pedig a 80-as, 90-es évek közkedvelt, és akkoriban kultikus szinkronos hangjait élvezhetjük.

Gene Roddenberry nagy hatású sci-fi univerzumára utal a filmben említett, a csillagvadászokat is is magába tömörítő "Star League" csillagszövetség, mely védelmi feladatokat betöltve határsorompójával körbeveszi az univerzum békés galaxisait, egyúttal a Földet is megvédve, ezáltal a Star Trekben végig jelen lévő, békés, felfedező és védelmi célokat ellátó Bolygók Egyesült Föderációja illetve Csillagflotta filmbéli mása lehet. Még a Föderáció úgynevezett be nem avatkozási, Elsődleges Irányelve is visszaköszön a filmben, mikor megemlítik, hogy kívülálló bolygókról – így például a Földről sem szabad csillagvadászokat toborozni, igaz, Centauri ezt az elvet, Alex besorozásával gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja.

Grafika a jövőből

Alex, aki a filmben videojátékos "szakértelmének" köszönhetően kerül besorozásra a csillagszövetségbe, egy korabeli árkád játékgépen dönti meg azt a csúcsot, aminek köszönhetően a rylosiak felfigyelnek rá. A film nemcsak így tematizálja a korabeli népszerű árkád gépes amerikai popkultúrát, a készítésekor is jelentősen támaszkodtak olyan számítógépes technológiára, melyet később videojátékok készítésekor használtak fel. Így nem is csodálkozunk, amikor a film űrben játszódó jeleneteiben olyan effektusok, felületek és grafikus megoldások láthatók, melyek az 1990-es, 2000-es évek PC-s vagy konzolos játékszoftvereiből lehetnek ismerősök. A filmben, korához képest igen magas színvonalú, és ahhoz arányosan jelentős mennyiségű és költségű számítógépes grafikát használtak fel. A 101 perces teljes játékidő jó egynegyedét, 27 percet, összesen 300 jelenetet a Digital Productions cég által egy Cray X-MP szuperszámítógépen készített vektorgrafikus effektusok tesznek ki, melyeket 3000×5000 pixeles felbontásban, képkockánként mintegy 250.000 vektoros poligont felhasználva hoztak létre. A mai napig, akár még HD-felbontásban is kellemes megjelenésű számítógépes animáció akkoriban 14 millió dollárba került, összehasonlításképpen: a film 21 millió dollárt termelt a jegypénztáraknál. Akárhogy is, az effketusokat készítő Digital Productions úgy becsülte, hogy a számítógépes látvány elkészítése körülbelül feleannyi időt vett igénybe, mint amennyire a hagyományos speciális effektusokhoz lett volna szükség, és a fizikai effektusok (például hajómodellek, stb.) használata akár kétszer annyiba is kerülhetett volna, mint az általuk alkalmazott vektorgrafika.

Folytatása következik?

Akárcsak az 1977-es Új remény végén, első nézésre itt sem várunk feltétlenül további folytatást, teljes a hős útja. De ahogy George Lucas űreposza is 9 részes történetfolyammá terebélyesedett, itt is el tudtunk volna képzelni folytatást, és adás közben néhány érdekes lehetőség fel is merült ezzel kapcsolatban. 2007-ben mutatták be a film alapján készült musicalt a New York-i „Musical Theatre Festival” során. Egy filmes folytatás vagy remake készítése pedig már a 2000-es évek végétől tervben van, többek között még Seth Rogen és Steven Spielberg is érdeklődött a projekt iránt, sőt, 2015-ben tévés reboot készítésének híre is szárnyra kapott. 2018-ben, illetve 2020-ban pedig már arról számolt be az eredeti történetet is író Jonathan Betuel, hogy visszaszerezték a film jogait (mivel korában vitatott volt, kihez is tartozik egyáltalán, a Universal, a Lorimar / Warner Bros., vagy maga Betuel rendelkezik-e azokkal), és már írják is az új film forgatókönyvét, ami a a reboot és a folytatás egyfajta kombinációja lesz, tiszteletben tartva az eredeti film örökségét, de közben átadva a stafétát egy új generációnak. Személy szerint remélem, hogy talán a Szellemirtók: Az örökség koncepciójához hasonló, az eredeti alkotáshoz valóban kötődő, és annak értékeit gondosan figyelembe vevő film vagy filmsorozat születhet, melyet érdeklődve várunk.

Podcastjeink epizódjai elérhetőek a Facebookon, Soundcloud- és YouTube-csatornánkon, valamint iTunes-on és Spotify-on is! Kattins és válassz platformot!

emTV.hu // Parallaxis // cikk: Faragó Dave // borítókép: Lorimar Productions / Universal Pictures

ban_premierelott.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://parallaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr1917831097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása