A Napfény (2007) című film egy rendkívül ambiciózus sci-fi alkotás, amely egy olyan jövőbe visz minket, amikor központi csillagunk haldoklik. Az emberiség utolsó reményként egy küldetés indul a Naphoz, hogy újra életre keltsék azt. A történet nem csak a technológiai csoda és a tudományos kihívások körül forog, hanem bemutatja az emberi lélek és a túlélési ösztön összecsapását is: olyan kérdések merülnek fel, mint az emberi bátorság határai, az önfeláldozás, a kapzsiság és a megváltás. Olyan utazásra hívunk, amely a tudomány és a dráma között egyensúlyozva mutatja be, hogy miként érinti az emberi lélek a kihívásokkal teli küldetés.
Ebben a beszélgetésben felfedeztük a film mélyebb rétegeit, elemző szemmel vizsgáltuk a karakterek pszichológiáját, és megpróbáltuk megérteni, milyen üzeneteket hordoz a napfény sugaraival együtt. Megpróbáljuk továbbá azt is megmagyarázni, hogy minek hatására kezd el aggasztó mértékben elhalványulni mindenki kedvenc G2 színképosztályba tartozó sárga törpecsillaga, a Napocska. Törjük a fejünket, hogy hogyan segíthetne az ismeretlen okokból így rendetlenkedő izzó tűzgömb intenzitásának felcsavarásában egy "mindössze" Manhattan méretű atombomba? Megpróbáljuk felfogni továbbá azt is, hogy miért kering az űrhajó előbb egy jót a Merkúr körül, hogy miért nincs súlytalanság a napmegfigyelő teraszon, meg úgy általában, hogy mi a szerepük a fedélzeten levő embereknek egy olyan küldetésen, amikor az egyetlen feladat az, hogy egy bombát beleküldjenek a Napba, vagyis abba az égitestbe, amelybe Chuck Norris amúgy évente gond nélkül belehajít egy szerencsés gyereket.
Próbáljuk megérteni mindezeket, de rendre kudarcot vallunk. Nem értjük miért ragyog a Cserenkov-sugárzás a vízben tocsogó számítógépteremben, de azt sem, hogy hogyan lehet nem is egy, hanem két, az Emberiség megmentésére indított űrhajót Ikarosz névre keresztelni, vagyis egy tragikus sorsú mitológiai alakról elnevezni, akinek küldetése nem sikeréről híres. Általános értetlenkedésünk ellenére azonban értékeljük a drámát, a feszültségfokozást, az egymást érő villamosdilemma-szituációkat, sőt, egy kicsit még a zombihorror-elemet is, mely a film utolsó harmadában átveszi a sci-fi fölött az uralmat. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép: Intercom // kép: Fox Searchlight Pictures
