Felelősségre vonható-e valaki egy meg nem történt, sőt el sem tervezett bűncselekmény elkövetéséért? A kérdés elsőre egyszerűnek tűnik, s a válasz nyilvánvalóan: nem. Igen ám, de mi van, ha egy csodálatos jövőbe látó készülékkel információt kapunk arról, hogy valaki, akár hirtelen felindulásból vagy gondatlanságból, de el fog követni valami rettenetes dolgot. Egy ilyen eszköz birtokában nem volna-e kötelességünk megakadályozni a cselekmény bekövetkeztét, s elkapni, sőt, a társadalomtól elkülöníteni (magyarul lecsukni) az egészről talán mit sem sejtő elkövető-jelöltet? Ha viszont a bűntett ilyen módon megakadályozható, meg nem történővé tehető, akkor ezzel éppen azt bizonyítjuk, hogy a jövő nem volt "megírva", a kimenetel mégsem lehetett bizonyos. Ezzel az információs paradoxonnal és morális következményeivel birkózik Spielberg 2002-es klasszikus filmje, a Különvélemény (Minority Report), amiről a legújabb Parallaxis Podcastben beszélgettünk.

"Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell" – így szól az Úr Az ember tragédiájában a teremtés elkészültével. Madách istene, pontosabban a deizmus nevű filozófiai felfogás istene tehát "munkanélküli" abban az értelemben, hogy a kezdőfeltételek beállítása után nem sok tennivalója akad. Egy 19. századi, természettudományokban jártas ember, ha komolyan gondolta mindazt, amit a tudósok hirdettek, egy ilyen végsőkig determinisztikus világban kellett, hogy higgyen. Newton ugyanis már kétszáz évvel korábban megtanította a világnak, hogy egy pontrendszer (például a Világegyetem) jövője egyértelműen következik a pontok helyzetéből és sebességéből. Más kérdés, hogy mi, földi halandók a gyakorlatban nem juthatunk e tudás birtokába, de nem is ez a lényeg, hanem a newtoni világ hideg következetessége, hogy minden eldöntetett a kezdetek kezdetekor. S ebből aztán levonhatnánk azt a nehezen támadható konklúziót, hogy minek akkor igyekeznünk bármiben, kár a gőzért.

Aztán ezt a képet némileg árnyalta, jobban mondva gyökeresen átformálta a kvantummechanika felfedezése a 20. század elején. Kiderült ugyanis, hogy maga a természet sem képes egyszerre tetszőleges pontossággal "számon tartani" a testek helyzetét és sebességét. A Heisenberg-féle határozatlansági összefüggés értelmében amint teljes pontossággal kiderítjük, hogy egy részecske hol van, minden információt elveszítünk a sebességéről és fordítva. Mintha egy szaladó egeret próbálnánk egy dobozka ráborításával elkapni. Abban a pillanatban, hogy sikerül bekasztliznunk az egeret (azaz biztosan tudjuk, hogy a dobozban van) már nem tudjuk megmérni, hogy milyen gyorsan fut. Ennek belátásához persze nem kell Heisenbergnek lenni, de a határozatlansági reláció több, mint egyszerű méréstechnikai okoskodás. Azt állítja, hogy elvileg sem tudhatók ezek az adatok egyszerre. A "döntések" egy számunkra örökké elérhetetlen színfal mögött történnek. Ugyanez érvényes persze a saját választásainkra is, vagyis kijelenthető, hogy a kvantummechanika visszahozta a játékba a szabad akarat lehetőségét is. De vajon meddig terjed a szabadságunk?

A filmben szereplő három génmanipulált csodaember (prekog), akiket a washingtoni bűnmegelőzési csapat foglalkoztat (közalkalmazotti fizetésért de teljes ellátással és jacuzzival), álmaikban előre látják a városban bekövetkező gyilkosságokat, emberöléseket. A Tom Cruise által megformált John Anderton biztos úrnak és kollégáinak innentől nincs is más feladata, mint beazonosítani és még idejében lekapcsolni a bűnözőjelölteket. A statisztikák fényesen bizonyítják, hogy a rendszer működik, a fővárosban a bűnözésnek ez a fajtája lényegében megszűnt, ami a módszer hatékonysága mellett szól. De mi a helyzet az egyén szabadságával?

A bűnmegelőzés effajta gondolata még csak nem is teljesen új: asszociálhatunk például az eugenika áltudományára, melynek jegyében USA-ban itt-ott egészen az 1970-es évek elejéig, de egy ideig a háború utáni Angliában is (meg persze korábban a náci Németországban) módszeresen sterilizáltak embereket, akik "nem kívánatos" társadalmi csoportokhoz tartoztak. És a hasonló szörnyűségek igazolására többnyire éppen bűnmegelőzési jellegű, szociáldarwinista érvek hangzottak el: ne öröklődjenek a társadalomban a bűnözéssel kapcsolatba hozott tulajdonságok, például mentális rendellenességek. Még az is lehet, hogy a statisztikákban eredményeket is fel tudtak ezzel mutatni (habár nem túl valószínű), viszont az egyéni szinten megjelenő jogtiprás akkor is megbocsájthatatlan, védhetetlen. S ha jobban belegondolunk, azt is mondhatjuk, hogy a prekogok üzemeltetése végülis az eugenika sci-fi újracsomagolása, hiszen mindkét esetben el nem követett, igazolhatatlan "potenciális" bűncselekmények ellen lépnek fel. Vagy mégsem? Hallgassátok meg Ádám, Csaba és Miklós "kibeszélő" adását a Különvéleményről, szabad akaratról és hasonlókról.

Ide kattintva különböző platformokon érhető el, és akár le is tölthető a Parallaxis aktuális epizódja!

emTV.hu // fotók: 20th Century Fox / DreamWorks Pictures