2019-ben a Juhari Zsuzsanna-díj különdíjában, 2020-ban és 2021-ben elismerő oklevélben részesült tudományos és fantasztikus podcast univerzum

A James Webb űrteleszkóp első éve

Sokolébresztő #148

2022. december 29. - Sokolébresztő

Évzáró adásunkban Detre Örs Hunorral beszélgettünk, aki a heidelbergi Max Planck Csillagászati Intézetből jött haza Budapestre karácsonyozni, de amúgy a James Webb Space Telescope egyik fő észlelőműszer-elektronikájának, valamint a távcső néhány kritikus mechanikus mozgatórendszerének egyik fő felelőse. Mi más lehetett volna hát a témánk, mint a a jelenleg is Nobel-esélyes kutatásokat végző űrobszervatórium "életének" stresszben és csodálatos felfedezésekben gazdag első éve, melynek épp karácsony napján értünk a végére.

sokol_ep148_cover.png

csik_patreon.jpg

A hamarosan véget érő 2022-es évre rengeteg jelzőt lehet aggatni, de az biztos, hogy az "unalmas" nincs ezek között. Itt most nem vállalkoznék arra sem, hogy tisztességesen végigtekintsek mindazokon a fontos eseményeken, amelyek az Emberiség életének egy olyan aprócska szeletében, mint az űrtevékeység történtek idén. Akadtak bőven emlékezetes pillanatok, melyek mellett természetesen a Sokolébresztő sem ment el szó nélkül. Ilyen volt például a NASA kisbolygóeltérítés-gyakorlata, vagy épp a kínai modulűrállomás felépítése, na és természetesen a feledhetetlen Artemis-I küldetés néhány hete. Az is igaz persze, hogy az orosz-európai és orosz-amerikai viszonylatban a háború miatt szinte teljesen leállt az űregyüttműködés, amelynek sok tudományos, űrcsillagászati és naprendszerkutatási program is a kárát látta, többek között az ESA-Roszkoszmosz ExoMars-programjának keretében indítani tervezett Rosalind Franklin rover, amely életet keresett volna a vörös bolygón. (Csodálatosképpen azonban úgy tűnik, hogy a Nemzetközi Űrállomást illetően szinte zavartalan a kooperáció.)

webb_kep.jpg

Ám az év leglátványosabb űrcsillagászati szenzációi alighanem vitán felül állóan a várva-várt James Webb Űrteleszkópnak köszönhetők. A teljesen kicsomagolt állapotban jó teniszpálya méretű infravörös obszervatórium, amely nagyjából másfél millió kilométerre üzemel a Földtől idén kezdte meg rendszerszerű működését. A tavaly karácsonyi start környékén, még azt megelőzően beszélgettünk Örssel először, majd a beüzemelés kezdeteikor is ejtettünk néhányezer keresetlen szót vele és Szalai Tamással is, aki egyike azon magyar csillagászoknak, akik távcsőidőt kaptak kutatásaikra a Webben.

webb_nebula.jpg

Most, hogy a Webb startja óta immár eltelet egy kerek év, ismét Örshöz fordultunk, hogy visszatekintsünk az elmúlt tizenkét hónap izgalmasabb, rázósabb és érdekesebb eseményeire, dióhéjban, a távcső egyik-másik kritikus fontosságú rendszerének egyik fő felelősének szemén keresztül. Örs a "siker kockázatairól" egyébként remek TEDx-előadást is tartott a témában angolul nemrég, amelyet nagyon ajánlunk megtekintésre.    

Örs nekünk is elmondta, hogy minden űrtechnikai műszeregyüttes Achilles-sarkai, kritikus pontjai a mozgó alaktrészeket tartalmazó mechanikák. Néhány hónappal az indulás után egy ilyen rendszer, ráadásul egy olyan, amiért Örs volt a felelős, okozott komolyabb riadalmat. Riasztó mértékben megnőtt ugyanis a súrlódás az alábbi képen is látható csapágyazott rugós "racsnik" egyikén. Ezek a mechanikák színszűrők illetve érzékelők váltogatására szolgálnak a Webben, s ezért szerepük alapvető, tartalékrendszerük pedig jellegükből fakadóan nincsen. A hiba olyannyira kritikusnak bizonyult, hogy a tudományos munkát a hiba felméréséig és megoldásáig fel kellett függeszteni.

webb_mechanika.jpg

A problémát végül éjt nappallá téve, heteket végigstresszelve nagyszerű csapatmunkával sikeresen áthidalták, ami nem kis mutatvány másfélmillió kilométeres távolságból. Az űrtávcső pedig azóta is szállítja a Nobel-díjra esélyes kutatások nyersanyagául szolgáló forradalmi mérési eredményeket nap mint nap. Miket is vizsgál mostanában a Webb (és azon belül a MIRI), mik a kilátások, és mennyire kell tartanunk az eddigi tapasztalatok alapján a fedetlen főtükröt roncsoló kozmikus porszemcsék nagysebességű találataitól? Kiderül az adásból, melyet kivételesen az ELTE TTK kampuszán, az irodámban rögzítettünk, s így alkalmunk nyílt arra is, hogy Örs nagyapjának, a világhírű csillagász Detre Lászlónak (1906-1974) mellszobrával is lefényképezkedjünk az aulában. 

los_detres_and_i.jpg

 Alighanem őt is lenyűgözné mindaz a tudományos-technikai fejlődés, ami lehetővé tette a James Webb Űrtávcső megalkotását, mellyel sok egyéb mellett megláthatjuk az univerzum legkorábbi galaxisait, vagy élet jelenlétére utaló színképvonalakat kereshetünk földszerű exobolygók légkörében. Minket is lenyűgöz, napról napra. Hallgassátok szeretettel! S egyúttal megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem az idei figyelmet is minden Sokolébresztő- és Parallaxis-hallgatónak. Boldog új évet kívánok!  

Keresd műsorainkat a Facebookon, Soundcloud- és YouTube-csatornánkon, Apple és Google Podcasts-en, valamint Spotify-on, premier előtt pedig a Patreon oldalunkon! Kattins és válassz platformot!

emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // képek: NASA, Detre Örs Hunor

ban_premierelott.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://parallaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr1818007222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása