A legfrissebb Sokolébresztőben Bartha Bencével, a Kennedy Űrközpont mérnökével beszélgettünk izgalmas életéről és munkásságáról. A budapesti srác 1987-ben érkezett Amerikába, ahol idővel a repülő- és űripar bűvkörébe került: diplomát majd doktorátust szerzett a témában, majd 2008-tól a NASA floridai Kenendy Űrközpontjához szerződött. Itt aztán részt vett a space shuttle-től egészen az Orionig, a Dragonig és a Starliner-ig minden olyan űrhajótípus minőségbiztosításában, ami azóta embert szállított (vagy hamarosan fog) a Föld körüli pályára az Egyesült Államokból!
Bence 1987-ben, tizenéves korában érkezett az Egyesült Államokba, s egy rövid nyugati parti kitérő után a középnyugati Wisconsin államba került, ahol Madisonban, a helyi egyetemen kezdte meg a matematikával, fizikával és a mérnöki tudományokkal kapcsolatos alapozó bachelor-képzést. Ezen témakörök közül a praktikus problémamegoldó szemléletű Bencét leginkább az utóbbiak nyűgözték le, olyannyira, hogy tanulmányait egészen a doktori fokozatig folytatta repülő- és űrmérnök (aerospace engineering) szakon a neves indianai Purdue Egyetemen, amely többek között olyan mérnök-űrpilótákat nevelt ki a NASA-nak, mint például Gus Grissom, Gene Cernan, és persze Neil Armstrong (2004 óta a mérnöki kar épülete az ő nevét viseli).
Bartha Bence itt a sugárhajtóművek roncsolódását, kopásait, anyagfáradását tanulmányozta a légierő megbízásából, mígnem aztán 2008-ban fölvették a floridai Kennedy Űrközpont elit mérnökcsapatába, mégpedig egy enyhén szólva is felelősségteljes munkakörbe. Munkatársaival azért felelnek, hogy az embereket szállító űrhajók burkolataival és egyéb kritikus rendszereivel ne legyen baj. Mind a felszálláskor, mind az űrrepülés végén, a légkörbelépéskor ugyanis rendkívül fontos, hogy az űreszközök felülete ne repedezzen meg, a rakéták oldaláról ne váljanak le túl nagy habszivacsdarabok, ne essenek le a shuttle-ről a kerámiacsempék, vagy épp a Holdról 11 kilométeres másodpercenkénti sebességgel a légkörnek csapódó Orion-űrhajóról ne szakadjon le az ablatív anyagból készült hőpajzs.
Hogyan lehet megröntgenezni egy böszmenagy rakétát, milyen protokollokat követ a NASA, amelyek eredményeként végül személyszállításra alkalmassá nyilváníthatnak egy űrhajót, miért csúszik annyit a Boeing Starliner űrhajó startja és mit keresnek szovjet hajtóművek az amerikai Atlas-rakéta alján? Kiderül az adásból. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép, fotók: Bartha Bence, Oroszi Iván
