A legújabb Sokolébresztőben Szentpéteri Lászlóval veséztük ki az 1992-ben jóváhagyott 921-es Projektet, amellyel Kína vált a harmadik olyan országgá, mely önerőből embert juttatott a világűrbe. Mi történt azóta és hogyan fest a jelenlegi ázsiai kozmikus jövőkép? Hogyan halad India tervezett emberes űrprogramja és mi a helyzet a többi versenyzővel arrafelé? Kiderül az adásból!
Szentpéteri László, az Űrvilág alapító-főszerkesztője már akkor cikkezett a Project 921-ről a 2000-es évek fordulóján, amikor még azt sem lehetett egyértelműen tudni, hogy a Kínából kiszivárgó, vagy inkább kiszivárogtatott első felvételek valódiak-e vagy kacsák. A fényképeken ugyanis egy Szojuz-szerű űrhajó képei sejlettek fel, illetve a CZ-2F hordozórakéta, hátterében egy olyan függőleges szerelőcsarnokkal, amely megszólalásig hasonlított a floridai Kennedy Űrközpont legendás hatalmas hangárjára, amelyet még az Apollo-program méretes Saturn rakétáihoz építettek a hatvanas években. Az egész kombináció annyira bizarrnak tűnhetett, hogy jogos lehetett a szkepticizmus, főleg, mivel a képek és hírek nem a hivatalos kínai állami csatornákon keresztül érkeztek. Aztán megindult a Sencsou-program, s ember nélküli tesztrepülések sorozata után 2003-ban csakugyan megkerülte a Földet Jang Li-Vej, az első tajkonauta, s szomorúan jelentette, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem látható szabad szemmel az űrből a Nagy Fal.
Azóta sok víz lefolyt a Jangcén: Kína immár megkerülhetetlen nagypályás játékos lett az űrben, Mir-méretű modulűrállomást üzemeltet, mintát hozott a Holdról, rovert juttatott a Marsra és természetesen ők is készülnek arra, hogy embereket küldjenek égi kísérőnk felszínére a nem is olyan távoli jövőben. Hogy milyen út vezetett ide, s mit csinál mindeközben az örök rivális szomszéd, India, kiderül a legújabb Sokolébresztőből. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép:
