A legfrissebb Sokolébresztő témája az alig két hete elhunyt legendás űrhajós élete, aki a világ leggyorsabb embere lett, s a Holdra szállás főpróbálója, az első és utolsó szovjet-amerikai űrrandevú egyik parancsnoka, a feledhetetlen Thomas P. Stafford. Stafford egy álmos oklahomai kisvárosban látta meg a napvilágot 1930 szeptemberében, s kilencvenhárom évesen hunyt el 2024. március 18-án. Hosszú és tartalmas életet élt, de már a hatvanas években is elmondhatta magáról, hogy többet látott a világból, mint amennyit a földlakók hatalmas többsége valaha is fog.
Thomas Patten Stafford a legendás, "következő kilenc" ragadványnevű űrhajóscsoport tagjaként 1962-ben szegődött a NASA kötelékébe. Ebben a különítményben olyan neveket találunk, mint Jim Lovell, Pete Conrad, Frank Borman, John Young vagy épp Neil Armstrong, akik innen egyenesen bemasíroztak az űrhajózás történetébe a kétszemélyes Gemini és a háromfős Apollo-személyzetek tagjaiként. Az űrhajózás hőskorából Stafford is masszívan kivette a részét: ott találjuk a Föld körüli pályán az első űrrandevúnál 1965-ben, a Holdra kis híján leszálló Apollo-10 tesztrepülésen 1969-ben, s persze a Szojuz-Apollo programban az amerikai űrhajó parancsnokaként.
Mindeközben akadtak hajmeresztő, váratlan helyzetek szép számmal. Első startjakor a rakéta először nem akart elindulni, s csak Schirra parancsnok lélekjelenlétének köszönhető, hogy a Gemini-6 személyzete ekkor nem katapultált az indítóálláson álló űrhajóból, ami alighanem maradandó sérüléseket és masszív halasztásokat eredményezett volna. Második útján már parancsnokként kellett Staffordnak egy brutális helyzettel szembenézni: az űrsétán kintrekedt, bepárásodott sisakjából ki sem látó, hullafáradt Gene Cernant kellett beirányítania a kabinba. Az Apollo-10 útján aztán, alig néhány kilométerrel a Hold felszíne fölött egy kritikus manőver során Staffordék holdkompja irányíthatatlan pörgésbe kezdett, miközben működött a főhajtőműve, közvetlen életveszélybe hozva az űrhajósokat, akik kis híján egy új krátert üthettek volna a Nyugalom tengere térségében. Hogy az 1975-ös szovjet-amerikai repülés legutolsó perceiben hogyan került ismét hasonlóan meredek helyzetbe Stafford és csapata, illetve hogy mit keresett 1966-ban egy "mérges aligátor" az űrben, kiderül a legfrissebb Sokolébresztőből. Hallgassátok szeretettel, ezzel is őrizve a feledhetetlen Tom Stafford emlékét!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép, kép: NASA
