Két héttel elébe menve a kerek, 55. évfordulónak, a Sokolébresztő aktuális témája az Apollo-13 legendás küldetése. Mi történt, hogyan történt 1970-ben, miért hiúsult meg az emberiség harmadik Holdra szállása? Milyen malőrök és figyelmetlenségek láncolata vezetett az űrhajó felrobbanásához és milyen tanulságokat lehetett levonni az űrhajózás történetének talán legizgalmasabb hetéből?
Az Apollo-1 1967-es tragédiája kapcsán sokan elmondták már, hogy a NASA-közösség "képzelete mondott csődöt", hiszen nem gondolták végig, hogy egy űrhajónak nem csak az űrben kell működnie. Ott a tiszta oxigén légkör jelentette a rendszer Akhillész-sarkát: egy űrrepülés során csökkentett légnyomás uralkodott az űrhajóban, vagyis nem jelentkezett nagyobb gyúlékonysági kockázat, mint a Földön. A tisztaoxigén-légkör nyomása a kabinban megegyezett a földi összetételű levegőben az oxigén parciális nyomásával, vagyis adott térfogatban nem kódorgott több oxigénmolekula, mint idelent. Igenám, de a startasztalon a hajót megnövelt, tengerszinti légnyomású tiszta oxigénlégkörrel töltötték fel, ami elképesztően megnövelte a gyulladás kockázatát, s ennek esett áldozatul a személyzet.
Kevéssé ismert tény, hogy 55 évvel ezelőtt hasonló jellegű figyelmetlenség eredményezte az Apollo-13 majdnem-tragédiáját. Az oxigéntartály termosztátját, annak biztosítékát úgy méretezték, hogy az űrhajó 28 voltos egyenfeszültségű elektromos rendszerével használják, s valahogy nem gondolták végig, hogy a startálláson történő tesztek során az űrhajó 65 voltos külső tápegységről működik. Ennek eredményeként olvadt meg és vált működésképtelenné a biztosíték, amelynek meg kellett volna védenie az oxigéntartályt a túlmelegedéstől. A tartály 1970 április 13-án, a Hold felé vezető úton felrobbant, s a többi történelem. Milyen más lehetőségek lettek volna a hazatérésre, milyen rossz döntések sorozatát hozták meg az illetékesek start előtt, s hogyan válhatott végül mégis az Apollo-13 "sikeres kudarccá"? Kiderül a legújabb Sokolébresztőből. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép, kép: NASA
