Jégkorszak. Ha ezt a szakkifejezést meghalljuk, sokminden eszünkbe juthat. Például Motkány. Vagy mamutvadász őseink, az Európa közepéig lehúzódó és Kanadát laposra csiszitoló jégtakaró, esetleg a mai Bering-szorosnál száraz lábbal átgyalogló proto-amerikaiak, akikből az újvilág őslakossága lett. De legtöbbünknek szinte biztosan nem Hunyadi Mátyás "jeges" királlyá választása, vagy a kis gyufaárus lány karácsonyi története ugrik be, holott ezek is szorosan kötődnek legújabb Parallaxis podcastünk kulcsszavához. A nagy jégkorszakoknak ugyanis létezett egy késő középkori-újkori kistestvére is, melynek kulturális nyomai olyannyira belénk égtek, hogy még 2021-ben is olyannak képzelünk el egy tisztességes, békés, mérsékelt égövi karácsonyt, mint ahogy a tizennyolcadik-tizenkilencedik század korcsolyázós-szánkózós zsánerképeiről, képeslapjairól vagy épp Andersen meséiből megszokhattuk. De mi van, ha a fehér karácsony eszménye nem is a normalitás, hanem az anomália?