A NASA hétfőn jelentette be, hogy a Parker január 19-én, fellövése után százhatvanegy nappal befejezte első körét a Nap körül, elérte az apheliont, vagyis a pálya csillagtól legtávolabbi pontját. Második perihelionjára, azaz pályája Naphoz legközelebbi pontjára április 4-én jut el. Küldetése hét éve alatt huszonnégy kört ír le a központi csillagunk körül.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet munkatársai csaknem négyszáz csillag spektrumadatait vizsgálva statisztikai adatokat gyűjtöttek a Napon egyébként jól ismert jelenségről, a koronaanyag-kidobódásokról. Eredményeik alapján elképzelhető, hogy az eddig véltnél nagyobb az élet kialakulásának esélye az exobolygókon. A kutatók eredményeiről az MTA hétfőn közleményben számolt be.
Az 1980-as évek egyik népszerű videójátékáról neveztek el egy újonnan felfedezett ősi cápafajt. A Galagadon nordquistae az 1981-ben megjelent japán-amerikai játék, a Galaga után kapta a nevét, ugyanis az ősi ragadozó fogai a játékban szereplő űrhajókra emlékeztették a kutatókat – írja a BBC hírportálja.
Kedd reggel a Sokolébresztőben a Tilos rádióban a Parallaxis állandó fizikusa, Vincze Miklós, valamint Werner Norbert megszakértették a SpaceX-szel és a government shutdownnal kapcsolatos témákat, utána pedig megemlékeztek a Szojuz-4 és a Szojuz-5 fél évszázaddal ezelőtti, enyhén szólva is kalandos útjáról. Hallgasd meg nálunk az adást!
Ha valaki esetleg kételkedett volna abban, hogy a Hold egy fraktál, akkor tessék! A videó elején még majd' száz kilométeres, a végén deciméteres krátereket látunk. Mindeközben a látómezőben egy adott pillanatban észrevehető kráterek száma szinte mindvégig kábé ugyanannyi, bár a legvégét "szétfújja" a hajtómű. Videón a kínai leszállás a Hold túloldalán!
Egy távoli galaxisból érkező titokzatos rádiókitöréseket észleltek csillagászok egy kanadai teleszkóp segítségével, ám a rádióhullámok pontos természetét és eredetét egyelőre nem sikerült meghatározni – írja a BBC hírportálja. Az észlelt tizenhárom, úgynevezett gyors rádiókitörés (Fast Radio Burst, FRB) között egy nagyon szokatlan, ismétlődő jelet is azonosítottak a kutatók, akik szerint utóbbi ugyanabból, a Földtől nagyjából másfélmilliárd fényévnyire lévő forrásból származik.
Kész fogadni következő oroszországi látogatásakor Jim Bridenstine-t, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) igazgatóját Dmitrij Rogozin, a Roszkoszmosz vezérigazgatója, függetlenül attól hogy az amerikai tisztségviselő visszavonta az orosz állami űripari vállalat első emberének meghívását. Ezt Rogozin az RBK című orosz gazdasági napilapban csütörtökön megjelent interjújában jelentette ki.
Először adott ki panorámaképet a kínai űrügynökség a Von Kármán-kráterről, ahol űrszondája leszállt. A felvételen láthatók az űrszonda és a Jáde Nyúl 2 holdjáró részei is. A holdjáró nemrég ébredt fel a készenléti állapotból, amibe az irányítók röviddel a landolás után helyezték elővigyázatosságból, mivel akkor ért a nap a legmagasabb pontra a leszállási hely fölött. A hőmérséklet ekkor akár a kétszáz Celsius-fokot is elérhette. A kínai holdprogram (CLEP) azt közölte, hogy a Jáde Nyúl 2 állapota stabil.
A Durhami Egyetem asztrofizikusai számítógépes szimulációjának eredményét a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című tudományos lapban mutatták be. Eszerint katasztrofális galaktikus ütközés lódíthatja meg a Naprendszert: kétmilliárd év múlva összeütközhet a Tejútrendszer és a Nagy Magellán-felhő. Az ütközés felébresztheti galaxisunk szunnyadó fekete lyukát, amely ekkor elkezdené elnyelni a környező gázokat és akár tízszeresére is növekedhet – írja a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
Kedd reggel az év első Sokolébresztőjében a Tilos rádióban a Parallaxis állandó fizikusa, Vincze Miklós, valamint Pál Andrással, Werner Norberttel és természetesen Miles-szal a hatvan éve startolt impresszív szovjet "mesterséges bolygó" volt a téma, de megbeszélték azt is, hogy egy hete repült el a piszkos hómogyoró mellett a New Horizons, illetve, hogy a kínaiak már a Hold túlsó oldalán dömpereznek. Hallgasd meg nálunk az átlagosnál kissé kockulósabb adást!
Kútba eshet az orosz-amerikai Vénusz-misszió projektje, ha az amerikai fél meghívásának visszavonása miatt meghiúsul Dmitrij Rogozin, a Roszkoszmosz orosz szövetségi űrügynökség vezérigazgatója februárra tervezett egyesült államokbeli látogatása – jelentette ki Lev Zeljonij, az orosz tudományos akadémia űrkutatási intézetének tudományos vezetője vasárnap a TASZSZ hírügynökségnek nyilatkozva.
A NASA 1977-ben indított Voyager 2 űrszondája novemberben kilépett a helioszférából – a Nap által létrehozott részecskék és mágneses mezők védőbuborékjából. Akkora távolság ez, hogy a fénysebességgel haladó információ nagyjából tizenhat és fél órát utazik az űrhajóig. Összehasonlításképpen, a Napból érkező fény körülbelül nyolc perc alatt éri el a Földet. A Voyager űrszondák utazásáról szól a Parallaxis Light második adása, mely műsorfolyamban igyekszünk bemutatni mi van a tudományos és tudománnyal kapcsolatos hírek mögött.
A Voyager 2 most valamivel több, mint tizennyolcmilliárd kilométerre van a Földről. A misszióban dolgozók továbbra is képesek kommunikálni a Voyager 2-vel, amikor utazásuk új szakaszába lépnek, de a fénysebességgel haladó információ nagyjából tizenhat és fél órát utazik az űrhajóig. Összehasonlításképpen, a Napból érkező fény körülbelül nyolc perc alatt éri el a Földet.
Összehasonlítva a különböző eszközökkel az űrhajó fedélzetén lévő adatokat, a kutatók meghatározták, hogy november 5-én a szonda átrepült a helioszféra külső határán. Ez határ a heliopauza, ahol a keskeny, forró szoláris szél találkozik a hideg, sűrű csillagközi közeggel. Testvére, a Voyager 1 2012-ben haladt át rajta. A Voyager 2 olyan eszközöket hordoz, amely elsősorban a csillagközi űr jellegének megfigyelését biztosítja.
A Voyager 2-nek a helioszférából való kilépésének legérdekesebb bizonyítéka a Plasma Science Experiment (plazma tudományos kísérlet, PLS) nevű műszer, amely a Voyager 1-en 1980-ban abbahagyta a munkát, jóval azelőtt, hogy a szonda átjutott volna a heliopauzán.
Egészen a közelmúltig a Voyager 2 környezete túlnyomórészt a Naptól áramló plazmával volt kitöltve. Ez a kiáramlás egy buborékot hoz létre, a helioszférát. A PLS a plazma elektromos áramát használja fel a napsugár sebességének, sűrűségének, hőmérsékletének, nyomásának és folyásának érzékelésére. A PLS a Voyager 2 fedélzetén a a napsugaras részecskék sebességének jelentős csökkenését mérte november 5-én. Ettől a naptól kezdve a műszer nem észlelt semmilyen, a Napból származó áramlást a Voyager 2 körül, ami a misszió kutatói számára biztos jele, hogy a szonda elhagyta a helioszférát.
A plazmaadatokon kívül a Voyager tudományos csapat tagjai három további fedélzeti eszköz – a kozmikus sugárzási alrendszer, az alacsony energiájú részecske eszköz és a magnetométer – méréseiben is bizonyítékot fedeztek fel, ami összhangban van azzal a következtetéssel, hogy a Voyager 2 átkelt a heliopauzán. A Voyager csapattagjai örömmel folytatják az ezen egyéb fedélzeti eszközök adatainak tanulmányozását, hogy világosabb képet kapjanak arról a környezetről, amelyen keresztül a Voyager 2 utazik.
A New Horizons-tól kapott jelek megerősítik, hogy a NASA űrszondája átrepült a Naprendszer eddig vizsgált legtávolabbi égitestje, a 2014 MU69 jelű, nem hivatalosan Ultima Thule nevű aszteroida felett kedd hajnalban – jelentette kedden az amerikai űrhajózási hivatal.