Az élet utat tör: huszonhét éves a Jurassic Park

2020. június 11. 16:00 - Parallaxis Podcast

Parallaxis Podcast #28

Igen! Sikerült ürügyet találnunk arra, hogy végre dinoszauruszokról beszélgessünk a Parallaxis Podcastben. Ezt figyeljétek: június 11-én, azaz éppen a mai napon pontosan huszonhét éve mutatták be az amerikai mozik a Jurassic Parkot. Azóta sem értjük, hogy a 3-99 éves gyerekeket miért képesek extatikus rajongásra gerjeszteni a földtörténeti középidő szárazföldi gerinces megafaunájának lényei, de tény ami tény, Steven Spielberg és Michael Crichton (az író) nagyon beéreztek valamit. A film sikere, majd nyomában a dínóalbumok, kulcstartók, műanyag fröccsöntött bigyók özöne olyan ütemben és oly elementáris erővel söpört végig bolygónkon, mint hatvanötmillió évvel ezelőtt a Chixculub-meteor lökéshulláma. De mi lehetett a példátlan siker titka és mi a helyzet a franchise tudományos hátterével?

jp2.jpg

Kihalt állatfajok "felélesztése" önmagában olyannyira nem lehetetlenség, hogy bizony már volt is ilyesmire példa. 2013-ban a Lazarus Project keretében (mely nyilván a bibliai Lázárról kapta a nevét, akit Jézus az evangélium szerint feltámasztott) egy 1983-ban kihaltnak nyilvánított békafajt sikerült ausztrál kutatóknak újraalkotni úgy, hogy a hetvenes években lefagyasztott szövetmintákból kivettek egy sejtmagot és beültették egy másik békafaj petesejtjébe. S persze ez csak az első lépés: jelenleg is léteznek komoly tudományos projektek, melyek végső célja például az ausztráliai erszényesfarkas visszahozása a múzeumokban megőrzött kipreparált példányokból, vagy éppen a gyapjas mamut felélesztése Ljubának, az örök szibériai fagyban megtalált kiváló állapotú mamutbébi maradványainak segítségével. Az egyik nagy kérdés persze az, hogy mennyire "olvasható" a természetesen mumifikálódott, vagy befagyott, esetleg  hogy közeledjünk a Jurassic Park felé  borostyánkőbe záródott élőlények DNS-e, vagyis genetikai kódja?

Bár a fentebb emlegetett néhány évezreddel vagy évtizeddel ezelőtt kihalt fajoknál a helyzet korántsem tűnik teljesen reménytelennek (csak nagyon nehéznek), a sokkal régebbi, jura- vagy krétakori leletek esetében elképzelhetetlen, hogy számottevő mennyiségű genetikai információra bukkanjanak. Annak ellenére így van ez, hogy a kitűnő kelet-ázsiai leletanyagnak köszönhetően ma olyan elképesztően jól megőrződött példányok is ismertek, melyekről a Jurassic Park idején álmodni sem mertek a kutatók. Itt van például egy százmillió éves veréb méretű tollas dinoszaurusz gyantába ragadt, majd borostyánkőbe kövesedett farka, csontokkal, lágyszövettel és tollakkal, mindennel ami csak kellhet. Mennyivel egyszerűbb lenne ebből dolgozni, mint a filmben felvázolt eljárással, mely a hasonló módon csapdába esett ősszúnyogokból kinyert dinovérrel akciózott volna! Sajnos azonban a dolog ilyenformán mégis lehetetlennek tűnik: ennyi időt még ideális körülmények között sem tudna elviselni a DNS-lánc érzékeny molekulaszerkezete.

jp1.jpg

Mielőtt teljesen elcsüggednénk, hogy nekünk már sosem lehet menő házidinónk, némi reményt azért megcsillant a filmbéli Alan Grant mintájául szolgáló Jack Horner professzor, aki szerint ilyesmihez nincs is feltétlenül szükségünk ősmaradványokra, hiszen velünk élnek a dinoszauruszok egyik rendjének leszármazottai, a modern madarak. S az ősi "dino-DNS" voltaképpen ott lapul bennük, csak rá kell jönnünk, hogy mely inaktív géneket kell megfelelően "bekapcsolni", hogy tyúkocskánknak Velociraptor-karmai, tűhegyes fogai és hosszú farka nőjön. Ezekről a lebilincselően izgalmas (és etikailag minimum kétséges) lehetőségekről és a filmmel kapcsolatos egyéb érdekességekről is szót ejtettünk a podcastben. Hallgassátok szeretettel!

emTV.hu // fotók: Universal Pictures

tudomany_es_fantasztikum_podcast.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://parallaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr2715803236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.