A hétfői Sokolébresztőben, vagyis a Tilos Rádióban jelentkező kétheti kozmikus háttérműsorunkban ezúttal csak sodródtunk az árral. Nem kellett sokat gondolkoznunk a témán, annyira adta magát, hogy miről kell beszélnünk Werner Norbival az adásban. Az elmúlt hetek ugyanis bővelkedtek érdekesebbnél érdekesebb, túlzás nélkül történelminek nevezhető űreseményekben. Mindjárt adásunk napján (sőt, egészen konkrétan beszélgetésünk időpontjában, bár ebben akkor a Földön még senki nem lehetett biztos) megtörtént az első légcsavaros repülés egy másik bolygó légkörében. Az Ingenuity nevű apró kis szerkezet, melyet kedvenc marsjárónk "Percy" telepített ki, egy fél perces, három méter magasságban történő stabil "lebegéssel" bizonyította, hogy kicsit több, mint száz évvel a világ földi első helikoptereinek bizonytalan röptetése után, megérett az idő más bolygók légkörének meghódítására is. Nem ennyire látványos, de hosszú távú hatása szempontjából ugyancsak korszakalkotó esemény volt továbbá az is, hogy a múlt héten a NASA meghozta várva-várt döntését, arról hogy a három versenyben lévő űripari konzorcium közül melyiket választja az Artemis-holdprogram beszállítójának; a döntés pedig sokakat meglepett.
Ami az Ingenuity-t illeti: ha megvizsgáljuk az eszköz konstrukcióját, rögtön szembetűnő a két ellentétes irányba forgó, egymás fölé szerelt propeller. Asboth Oszkár elismerően csettintene, ha láthatná: az eszköz ugyanis ebből a szempontból komoly hasonlóságot mutat az itteni őshelikopterekkel, az első világháború alatt a Monarchiában fejlesztett Petróczy-Kármán-Žurovec–féle (PKZ) konstrukcióval, melyet később Asboth is próbált tökéletesíteni (az ő változatát láthatjuk alább a bal oldali képen). Nem véletlen azonban, hogy az összes hiteles felvételen, amelyen azt a szerkezetet repülni látjuk, arra lehetünk figyelmesek, hogy a levegőbe felszökkenő eszközt többen körbeállják, akik a helikopterről lelógó hosszú köteleket húzgálva igyekeznek stabilizálni a lebegést. A mára megszokottá vált klasszikus helikoptereken sem véletlenül találunk hátul egy vízszintes tengely körül forgó segédrotort: enélkül a rendszer nehezen stabilizálható, főleg, ha nem csak lebegni, hanem haladni is kell. A marson nyilvánvalóan nincs lehetőség kötelekkel rángatni ezt a kicsi drónt, án a légritkított kamrákban folytatott földi tesztek sora (ne feledjük, a marsi légkör sűrűsége kevesebb, mint egy százaléka a földi tengerszinti értéknek) úgy tűnik meghozta a gyümölcsét, legalábbis egyelőre: az Ingenuity eléggé meggyőzően lebegett egy jót a marsfelszín fölött. A diadal hatalmas, de ne feledjük, a java és a neheze még csak most jön. A következő egy hónapban az eszközt többször is megreptetik és kiderül majd, hogy az oldalirányú haladás kihívását is olyan ügyesen abszolválja-e a szerkentyű, mint ezt az első célkitűzést.
A NASA irodistái mindeközben egy meglepő de teljesen logikus döntést hoztak az Artemis nevű emberes holdprogramjukkal kapcsolatban, melyet úgy tűnik a Biden-adminisztráció is felkarolt. A döntés értelmében a SpaceX "repülő víztornyának", vagyis a Starshipnek egy speciális változata fogja a Hold körüli pályára leparkoló Orion űrhajó és a holdfelszín között szállítani az utasokat az Artemis-3 küldetés során, melyre a korábbi tervek szerint már 2024-ben sort került volva, de minden valószínűség szerint annál azért néhány évvel később fog bekövetkezni. A jókora Orion valósággal eltörpül a gigantikus holdi Starship mellett, így aztán különösen viccesnek tűnik a cikkünk kezdő képén látható küldetési architektúra. Engem leginkább egyes horgászhalfajokra emlékeztet, melyek hímei sokkal kisebbek, mint a nőstények, s rátapadva hatalmas párjukra onnantól gyakorlatilag egybeolvadnak vele, egy apró "szervként" folytatva életüket. Az együttélés persze mindkét félnek kölcsönösen előnyös: talán ezért is jutott eszembe ez a hasonlat a NASA és a SpaceX új megállapodásáról.
És hogy mi minden fordult meg a fejünkben még, azt meghallgathatjátok a legfrissebb Sokolébresztőben!
emTV.hu // címlapfotó: NASASpaceFlight, NASA, Fortepan
