A legfrissebb Sokolébresztőben folytattuk a "régi kor árnya felé visszamerengést", vagyis a hatvan évvel ezelőtti űresemények kitárgyalását. Ezúttal azonban nem egy űrhajó, rakéta, vagy műhold küldetéséről emlékeztem meg, hanem a legendás John F. Kennedy történelmi beszédéről, melyet 1961. május 25-én tartott a Capitoliumban az alsó- és felsőház egyesített ülése előtt, a "sürgős nemzeti szükségletek" (urgent national needs) témakörben. Az alig négy hónappal korábban beiktatott, pimaszul fiatal elnököknek (az akkor 43 éves Kennedynél máig nem választottak meg ifjabbat az USA történetében) nem indult valami fényesen a szekér: a nemzetközi helyzet természetesen épp fokozódott, a CIA inváziós csapatának puccskísérletét csúfosan visszaverte a kommunista Kuba, ráadásul a szovjetek embert juttattak a világűrbe Gagarin személyében, három héttel megelőzve az Egyesült Államokat. Szükség volt hát egy látványos bejelentésre, egy olyan ötletre, amiért egy nemzet, sőt az egész világ lelkesedni tud, valamire, ami megragadja az emberi képzeletet még annál is jobban, mint a szovjet ember útja a világűrbe. S Kennedy döbbenetes természetességgel ekkor azt mondta: "úgy hiszem, e nemzetnek el kell köteleznie magát annak a célnak az elérése érdekében, hogy még az évtized vége előtt embert juttasson a Holdra és biztonságban vissza is hozza a Földre."
Az ország és világ szája pedig tátva maradt. A hatás körülbelül ahhoz volna hasonlítható, mintha a mostani elnök bejelentené, hogy az évtized vége előtt találjuk meg az univerzális gyógymódot a rákra, vagy indítsunk űrhajót a legközelebbi csillaghoz, esetleg építsünk működő időgépet. Vagy örökmozgót. Természetesen léteztek komoly tervek holdutazásokról akkor már, mi több, maga az Apollo-terv sem a Kennedy-bejelentés hatására fogalmazódott meg a NASA főmérnökeinek fejében, mégis, a legtöbb rádióhallgató azt hihette, hogy rosszul hall. A Hold mint az elérhetetlenség évezredes szimbóluma élt a legtöbb földlakó fejében. S ezen túlmenően, az elnöki kihívás még a szakemberek számára is elképesztően rizikósnak tűnhetett: nem is csupán a hihetetlenül közeli határidő miatt, hanem azért is, mert egyáltalán nem volt bizonyos, hogy ilyesfajta utazás egyáltalán végrehajtható. Vajon kibírja-e az utas a "mély űr" sugárzási környezetét? Le lehet-e szállni a holdporba anélkül, hogy az űrhajó azonnal elsüllyedne? Lehetséges-e akkora fedélzeti számítógépet építeni, mely elfér egy cipősdoboznyi kis helyen és mégis másodpercenként műveletek millióit tudja végrehajtani? 1961 májusában ezekre a kérdésekre még senki sem tudott válaszolni. Kennedy azonban kockáztatott és ország-világ előtt megtette a politikailag annyira vágyott nagy bejelentést. A következmények pedig ismertek. 1969-ben tényleg ember jutott a Holdra, s a világ már sohasem lesz olyan, mint azelőtt. Például az űrprogram céljából véghezvitt számítógép-zsugorítás mintegy melléktermékként magával hozta mindazt az információs-technológiai forradalmat, melynek eredményeként ez a blogposzt itt és most olvasható. De mi kellett mindehhez? Mi minden volt a holdutazáson kívül a Kennedy-beszédben, s mi az, ami nem valósult meg? Miért ajánlotta fel Kennedy tragikus és váratlan halála előtt néhány hónappal az ENSZ-ben, hogy a szovjetekkel közösen derítsék fel a Holdat? Minderről szó esik a legújabb Sokolébresztőben. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // fotó: NASA
