"A diákoknak, akik eljuthatnak még a Marsra, és a tanároknak, akik nélkül ez nem lenne lehetséges." Ezzel az ajánlással kezdődik a múlt héten megjelent Magyarország és a világűr című színes-szagos, gyönyörű kiállítású könyv, amely a Magyar Asztronautikai Társaság, az ország legnagyobb űrtevékenységgel foglalkozó civil szervezete gondozásában készült, főszerkesztője pedig az MTA hivatásos fő tudománykommunikátora, Simon Tamás volt. Engem pedig már a fentebbi mottóval megvettek. Én is egyike voltam ugyanis azoknak a gyerekeknek huszon-egynéhány évvel ezelőtt, akik az iskolai könyvtárba jártak kifénymásolni a fél Űrhajózási Lexikont meg a Kozmikus Krónika rovatot az Élet és Tudományból az internet előtti (i.e.) ősidőkben. Ma is minden bizonnyal léteznek ilyen, sőt még ilyenebb gyerekek, és ha az ő megszólításukhoz és bevonzásukhoz írunk könyvet, akkor annak szerintem pontosan olyannak kell lennie, mint ez.
Viszont ami tényleg bámulatos, hogy rajtuk kívül is az összes korosztálynak és mindenféle "beavatottsági szintű" olvasónak tud szólni a kiadvány egyszerre. Az albumba hazánk űrtevékenységének hetvenöt szereplője, kutatók, mérnökök, orvosok, jogászok, űrtörténeti szakértők (köztük jópár korábbi Sokolébresztő-vendég) írtak oldalpárokat, melyek egy hosszadalmas, mintegy két és fél évig tartó iterációs folyamat eredményeként öltöttek egyszerre olvasmányos és tartalmas formát. Ennek a könyvnek és rajta keresztül a magyar űrtevékenység változatosságának bemutatása lett a legfrissebb Sokolébresztő legfőbb témája.
Ráadásul a könyv csak a jéghegy csúcsa, ugyanis minden tematikus oldalpár végén ott díszeleg egy-egy QR-kód, mely bőséges online háttéranyagok felé irányítja az érdeklődőket. A magyar űrtevékenység megérdemelte, hogy kapjon egy ilyen méltó, reprezentatív összefoglalót. Megtudjuk belőle, hogy a Naprendszer miféle messzeeső zugaiban találhatók olyan eszközök, melyeken a "Made in Hungary" felirat olvasható, de arra is fény derül, hogy ennél sokkal prózaibb és életbevágóbb alkalmazásokban (a mezőgazdasági termésbecsléstől a klímakutatáson át a navigációig és az anyagtudományig) is megkerülhetetlen és világszínvonalú a hazai űrszakértelem.
Rengeteget hallottál már a Halley-üstököshöz repült VEGA-űrszondák magyar irányítóegységeiről? A könyöködön jön ki a Pille? Farkas Bertalanról és Charles Simonyiról már nem lehet Neked újat mondani? Megeshet. De arról vajon hallottál-e, hogy magyar kutatók potenciális kékmoszat-foltokat fedeztek föl a Marson? Vagy hogy a Debreceni Egyetemen azt is kutatják, hogy egy emberi kolónia hogyan lehet majd önellátó a szomszéd bolygókon? Vagy hogy a koronavírus-járványok hatásai az űrből is észlelhetők? Minderről és ezernyi más érdekességről olvashatunk a Magyarország és a világűr című albumban, s a témák egy kis szeletéről hallhattok ízelítőt a legújabb Sokolébresztőben is, ahol maguk az ötletgazdák és a könyv alkotói mesélték el a kiadvánnyal kapcsolatos gondolataikat. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Tilos Rádió // cikk: Vincze Miklós
