Legújabb beszélgetésünkben a Ne nézz fel!-t, a Netflix tavalyi szatirikus katasztrófa sci-fijét vitattuk meg történeti és tudományos szempontból egyaránt. Egy olyan filmet, amiben minden egyes karakter valamilyen szempontból idegesítően hülye, viszont talán éppen ettől ad néha fájdalmasan pontos képet az Adam McKay rendező által elénk tárt görbe tükör. A 138 perces műben bőven találunk egyértelmű utalásokat a különböző politikai szélsőségek populizmusára a mély-trumpizmustól a túltolt PC-ig, találkozhatunk a klímaszkeptikusok, oltásellenesek és egyéb "szabadon gondolkodók" jellegzetes érvelési hibáival, a valóság érzékelésére teljes mértékben képtelen politikusokkal, az önmagát kereső, már a karrierje elején kiégett doktorandusszal, az életközépi válságban szenvedő csillagászprofesszorral, illetve a politikai és média-establishment megannyi prototipikus alakjával.
Azt talán nem olyan óriási kockázat kijelenteni, hogy a casting ebben a filmben tízpontos, valódi sztárparádé (Leonardo DiCaprio, Jennifer Lawrence, Meryl Streep, Cate Blanchett, Rob Morgan, Jonah Hill, stb.), az alaphelyzet pedig egy sokszor feldolgozott, szinte unásig ismert világvége-szituáció: egy üstökös tart a Föld felé. Ám a film mégsem hasonlítható semelyik korábbi aszteroidás-mindmeghalunk produkcióhoz, ugyanis legkevésbé sem arra fókuszál, hogy miképpen lehet elhárítani a kozmikus veszedelmet, hanem arra, hogy az ezer sebből végző gyarló posztmodern társadalmunk hogyan reagálná le ezt a helyzetet. A szituáció márpedig annyiban teljesen valós, hogy ha a filmbéli becsapódásveszélyt kicseréljük egy nem kevésbé valós és tudományosan teljesen megalapozottnak tekinthető globális problémával, mondjuk a klímaváltozással, az "üstökösszkeptikus" megmondóemberek és politikusok szövegei varázsütésre teljesen realisztikusan fognak csengeni füleinknek. Hasonlóan ismerős karakter az Elon Muskba oltott Bill Gates-jellegű techguru, aki úgy tesz, mintha a kisujjában lenne a világ megmentésének kulcsa, ám közben valódi szociopata módjára szemléli az eseményeket folyton B- és C-terveket és profitszerzési lehetőségeket forgatva a fejében. És persze a megvezetett embertömegekkel, akik bizony mi magunk vagyunk. Akik sokszor "nem néznek föl" még akkor sem, amikor már szinte nem lehet nem észrevenni az "idők jeleit".
Állítólag az már félsiker, hogyha képesek vagyunk a saját nyomorúságunkon röhögni, és éppen ebben segít a Ne nézz fel, mely gyakorlatilag egy egész estés mozgóképpé nagyított facebook-trollkomment: "az Emberiség megérett a pusztulásra". Az üzenetnek talán az is a része, hogy tudomány és a technika sem menthet meg bennünket a saját ostobaságunktól. Az ilyen szatírákra pedig talán nagyobb szükség van, mint valaha. Semmi más nem fogható egy kis röhögve-bosszankodva-elgondolkodáshoz. Ehhez pedig kitűnő kellék ez a film és talán a legújabb podcast is. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép: Netflix
