"Isten megteremté a dinoszauruszt, Isten elpusztítá a dinoszauruszt, Isten megteremté az embert, az ember elpusztítá Istent, az ember megteremti a dinoszauruszt..." – fejtegeti a feledhetetlenül férfias fukszos fizikus, pontosabban káosz-szakértő Ian Malcolm (Jeff Goldblum) az 1993-as Mesbeli Jurassic Park című kultuszfilm egyik gyakran idézett jelenetében. "A dinoszaurusz megeszi az embert, az asszony örökli a földet" – teszi hozzá a nem kevésbé feledhetetlen Ellie Settler (Laura Dern) paleobotanikus. Ezzel a néhány mondattal tulajdonképpen kitűnően összefoglalta a forgatókönyvet jegyző David Koepp (vagy az eredeti regényt író Michael Crichton) a Jurassic Park franchise univerzumának leglényegesebb történeti keretét. Az alapvetés kibontása pedig immár két teljes trilógián keresztül, és mindenféle spinoff-sorozaton keresztül le is zajlott, vagyis a sztori talán lezártnak tekinthető, bár az általános nőuralomig mintha sajnos nem jutottunk volna el. De mit tudunk a filmek tudományos valóságtartalmáról mondani, és mit jelentettek a mi életünkben a két Jurassic-trilógia darabjai? Erről szól a Parallaxis legújabb epizódja.
A Steven Spielberg neve által fémjelzett eredeti első mozifilm óta eltelt közel harminc évben elképesztően sokat formálódott az "átlagember" és a profi tudóstársadalom elképzelése is arról, hogy milyenek lehettek a nagyjából 66 millió éve kihalt dinoszauruszok. Tagadhatatlan, hogy ebben nagy szerepet játszott az ikonikus első három film. Korábban az utca embere leginkább nagy lomha és buta szörnyekként tekintett a dinoszauruszokra. Nos, ezt a képet teljesen kitörölte az emberfejekből a mozi, s nem egy paleontológus-generáció nőtt ki olyan gyerekekből, akik ámulva nézték a vásznon, ahogy Alan Grant (Sam Neill) professzor és doktoranduszai Montanában kitúrják a velociraptort (vagy mégis inkább deinonychust?) a fehérhomokkőből. Persze időközben kiderült, hogy a kérdéses állat a valóságban teljesen máshogy festhetett, mint ahogy azt az Industrial Light and Magic trükkcsapata az 1992-es legjobb szakmai tudás alapján vászonra álmodta. Valahogy így.
Azóta nem csak arra derült fény, hogy a dinók tekintélyes részének tollazata volt, hanem megtudhattuk néhány kisebb madárszerű őslény (például a kínai sinosauropteryx) tollazatának színét is, hiszen a fosszíliákban olyan melanoszómákat találtak, amelyek alapján rekonstruálni lehetett a 140 millió évvel ezelőtt élt állatka pigmentációját. Érdekes megfigyelni, hogy a filmek hogyan követték le az újabb paleontológiai felfedezéseket, illetve, amikor mégsem építették be azokat (például nem minden raptort tollasítottak), akkor hogyan racionalizálták meg ezt a forgatókönyvírók.
De mi volt az, amit a film előbb "fedezett fel", mint az őslénykutatók? Hogyan lehetne génsebészeti eljárásokkal valóban dinoszauruszt készíteni és mi a túró lett az embriók kicsempészésére átalakított borotvahabos flakonnal? Mit esznek a nők Jeff Goldblumon? És mi az óriási tudományos baki a filmben szereplő borostyánkőben ragadt moszkítókkal kapcsolatban? Ezekre a kérdésekre is keressük, és néha meg is találjuk a választ legújabb adásunkban. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép: Universal, kép: Nobu Tamura via Wikimedia Commons
