Vendégünk Nagy Szabolcs, Szabi, akit leginkább a Spacejunkie csatorna egyik "frontembereként" ismerhettek, de nemzetközi elismertségre Space Station Guys-ként tett szert: részletgazdag ISS-fotókat készít a kertből! Mik a buktatói egy hatalmas sebességgel átsuhanó űrszerkezet földi fényképezésének? Erről, Szabiék szenzációs amerikai űrtúrájáról, az ismeretterjesztés fontosságáról, a Starshipről és sok másról is szót ejtettünk.
Ha a magyarra lefordíthatatlan "self-made man" szókapcsolathoz az értelmező kéziszótárba illusztrációt kellene illesztenünk, keresve sem találnánk jobbat, mint Szabi portréját. A vagány magyar srác vette a tarisznyáját meg a hamuba sült pogácsát (megjegyzem, a tarisznyára és a pogira nincs történeti adatom, ezek most csak a legendateremtéshez elengedhetetlen népmesei elemek!), s kiment szerencsét próbálni Londonba, ahol taxizással, ingatlanok fotózásával és hasonlókkal kereste a kenyerét. Ám egyszer csak váratlanul végérvényesen bevonzotta a kozmosz, az amatőrcsillagászat, na és persze az űrhajózás témája. Ez persze nem is csoda: Nagy-Britanniában a közszolgálati tévében 1957 óta fut az eredetileg még Sir Patrick Moore nevével fémjelzett, de azóta is töretlen minőségű és népszerűségű The Sky at Night ismeretterjesztő csillagászati magazin, ami Szabit menthetetlenül ráakasztotta a horogra. Na és az sem volt éppen hátrány, hogy akkoriban már műsoron voltak a (szó szerint rocksztár-fizikus) Brian Cox remek műsorai is a BBC4-en.
Szabi az összekuporgatott pénzét beleinvesztálta egy kisebb csillagászati távcsőbe, s innentől nem volt megállás. A kis csövet egy nagyobb követte, s a "szokásos" (de amúgy megunhatatlan) Hold- és bolygóészlelések mellett megjelent életében egy igazán őrült hobby: az űrállomásfotózás! Az elmúlt laza két évtizedben ugyanis kiépült odafönt egy focipálya nagyságú, ||+|| alakú űrkomplexum, az ISS, s bizony egy bojler méretű Dobson-szerelésű házi teleszkóppal, meg persze nagy adag ügyességgel és szorgalommal egy focipályát mág négyszáz kilométeres távolságból is elég tűrhetően lencsevégre lehet kapni. Csakhogy ez az égi focipálya mozog, mégpedig másodpercenként közel 8 kilométeres sebességgel, vagyis a saját menetirány szerinti hosszát kevesebb, mint egy századmásodperc alatt teszi meg, ahogy átsuhan a kamera látómezején! Nem kis kihívás tehát egy ilyet élesen elkapni, ráadásul a ködös albion láthatósági viszonyai között.
A kitartó munka és fanatikus eltökéltség azonban meghozta a gyümölcsét: erről tanúskodik Szabinak a félrevezető név ellenére lényegében egyszemélyes projektje, a Space Station Guys. A nyugatra szakadt hazánkfia megérdemelt hírnevet is szerzett vele a nemzetközi amatőrcsillagász-körökben, az ISS-t megjárt űrhajósok osztották meg egyik-másik képét, s nyilván az sem volt számára egy könnyen felejthető élmény, amikor a már emlegetett The Sky at Night-ban, az ő személyes asztro-lavináját elindító TV-műsorban is feltűnhetett.
Szabi sztorijának és tevékenységének üzenete számomra egyértelmű: elképesztő korban élünk, amikor a földi élet évmilliárdok után szépen lassan kiterjeszkedik a kozmosz felé, s ez az ügy mindenkit érint, az élményből mindenki részesülhet. S ahogy eredetileg maga Sir Patrick Moore is "csak egy srác" volt, nem pedig egy oxfordi vagy cambridge-i csillagászprofesszor, úgy Szabi is megtalálta, hogy hogyan kapcsolódhat bele a nagy kalandba. S ebben a szellemben működik persze a töretlen népszerűségű Spacejunkie-közösség is, ahol a srácok, akik adásonként legalább ötször elmondják, hogy ők "nem szakemberek" valójában akkora szaktudást halmoztak fel egyik-másik részterületen, hogy az úgynevezett "profik" is sokat tanulhatnak és tanulnak is tőlük. Mik az ISS-fotózás nehézségei, lehet-e szupertitkos katonai műholdakat fotózni a kert végéből, és milyen élmény volt szinte karnyújtásnyira álni a Starshiptől meg az Atlantis űrrepülőgéptől? Kiderül a legújabb Sokolébresztőből. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép, fotó: Nagy Szabolcs, Space Station Guys
