Adásunkban a múlt héten elhunyt legendás Gemini- és Apollo-űrhajós, Frank Borman életéről és munkásságáról emlékezünk meg. Az emberről, aki ötéves kora óta szinte semmi mást nem akart csak repülni, de akinek mégis mindig a kötelesség volt az első. Az űrhajósról, aki elsőként bizonyította be, hogy lehetséges két hétig élni az űrben, aki először pillanthatta meg társaival a Hold túlsó oldalát, és aki végül meggyőzte a Kongresszust arról, hogy adjanak az űrprogramnak még egy esélyt.
A jövő történészei az Apollo-8 ötvenöt évvel ezelőtti küldetésére minden bizonnyal úgy fognak emlékezni, mint az első alkalomra, amikor az Emberiség küldöttei igazi űrrepülést hajtottak végre, vagyis nem a saját bolygójukat röpködték körbe-körbe alig néhány száz kilométerrel a felszín fölött, hanem csakugyan olyan távolságokba jutottak, ahol a teljes anyabolygót akkorának láthatták az égen, mint egy teniszlabdát a kinyújtott kezükben. Sokak szerint, így szerintem is, ez a repülés még a csodálatos Apollo-11-nél is "hatalmasabb ugrást" jelentett, hiszen Bormanék missziója után Armstrongéknak már "csak" le kellett szállniuk a felszínre; a Hold körüli pályára vezető utat az Apollo-8 kikövezte.
Ha Frank Borman, a NASA második, 1962-es űrhajóscsoportjának legendás tagja életében semmi mást nem csinált volna tehát, mint hogy az Apollo-8 repülésén parancsnokként szolgál, már önmagában ennyivel kitörölhetetlenül beírta volna magát a történelembe. De ennél sokkal többet tett: elsőként demonstrálta nagy barátjával, Jim Lovellel, hogy az emberi szervezet képes komolyabb károsodás nélkül hetekig funkcionálni az űrben, majd alapvető szerepet vállalt abban is, hogy az Apollo-1 tragikus tűzesete után az amerikai emberes űrprogram minél gyorsabban és biztonságosabban újra sínre kerüljön. Mindemellett Borman a szó legjobb értelmében egy egyszerű ember maradt, aki számára a Haza, a Család és a Kötelesség nem csak üres közhelyeket jelentettek, hanem életének valódi sarokköveit. Elég meglepően egy olyan korban, a hatvanas években, amelyre úgy emlékszünk, mint a (nagyszerű) hippimozgalomnak és úgy általában, az amerikai társadalom tradicionális értékeinek felülvizsgálatának idejére. Frank Borman, ez a klasszikus, egyszerű, régivágású hős november 7-én, 95 éves korában távozott a Földről, ezúttal örökre. Emlékét megőrizzük, amíg lesznek űrhajózó és űrhajózást szerető emberi lények ezen a bolygón. A róla szóló Sokolébresztőt pedig hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítóképm kép: NASA
