Idén fél évszázada állt Föld körüli pályára Japán és Kína első műholdja, 45 évvel ezelőtt pedig India is csatlakozott az önálló űreszközöket kifejlesztő nagyhatalmak elit klubjához. Azóta a három jubiláló kelet-ázsiai ország meglehetősen különböző utakat követett az űrben. Kína már kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektetett a katonai célú alkalmazásokra, míg Japán az űrtevékenység ezen aspektusát gyakorlatilag a közelmúltig tabuként kezelte. A mélyszegénységgel küzdő India pedig érthető okok miatt a közvetlen gazdasági és társadalmi hasznot hajtó távközlési és földmegfigyelő programokra szorítkozott évtizedekig. A legutóbbi tizenegynéhány év azonban mindhárom ország űrkutatásában és űrhajózásában komoly változásokat hozott.

Kína 2003-ban a bolygó harmadik olyan országa lett, amely saját űrhajóján képes embereket följuttatni, s lassan de biztosan halad egy nagyobb modulűrállomás felbocsájtása felé. Japán elképeztő sikereket ért el az űrcsillagászatban és a kisbolygókutatásban, nem is beszélve a Nemzetközi Űrállomás programjában való intenzív részvételéről, melynek ékköve az egész ISS kétségkívül legmenőbb kutatómodulja, a Kibo.

S nagyon úgy néz ki, hogy amikor a NASA asztronautái az Artemis-program keretében visszatérnek a Holdra, japán műszerek és űrhajósok is ott lesznek velük. Ezeket a sikereket India sem hagyhatta szó nélkül, s sutba dobva "puritán", alkalmazásközpontú űrstratégiáját, sikeres hold- és marsszondákat villantott és szintén emberszállító űrhajót fejleszt.

A hétfői Sokolébresztő szakértő vendégeként Szentpéteri Lászlót, az űrvilág.hu alapító főszerkesztőjét, a kelet-ázsiai űrprogramok legavatottabb hazai szakértőjét köszönthettük a stúdióban, s igyekeztünk az időkeret lehetőségeihez mérten jó alaposan megbeszélni a három ázsiai hatalom űrtörténetét és jövőbeli terveit. Az adás a Tilos rádió archívumában hallgatható vissza.

emTV.hu
címlapfotó: Indításhoz készítik az egyik Sencsou-űrhajót / Chinese National Space Agency