2019-ben a Juhari Zsuzsanna-díj különdíjában részesült tudományos és fantasztikus podcast & blog

RetTENETes paradoxonok

Parallaxis Podcast #33

2020. szeptember 17. - Parallaxis Podcast

Kedves Távoli Jövőbeli Olvasóink! Egy felhívással fordulunk hozzátok. Ajánlót kellene írni a legújabb Parallaxis Podcasthez, amiben az időutazás logikai buktatóiról, no meg különböző sci-fikben való megjelenítéséről társalgunk. Az adásban kitárgyaljuk, hogy mi mindent képzelődtek össze a regényírók és tudósok a témakörben a 19. század végétől a nemrég bemutatott Tenet című Christopher Nolan-féle idővonalakat összegubancoló filmig. Ezt a mozit amúgy tisztességesen végignéztük és (jó spoileresen) meg is beszéljük. De biztosan Ti is láttátok már valami filmmúzeum-szerűségben vagy letöltöttétek az agyatokba. Szóval mindezt tömören, de érdekesen össze kellene foglalni, meg jó lenne még bele valami idétlen időparadoxonos poén is. Mivel nekünk nem jön az ihlet, csak bennetek bízhatunk, kedves jövőbeli olvasóink! Bennetek, és abban, hogy egyszer majd csak megoldódik az időutazás problémája, s akkor két egymást követő munkanap között bárki kiugorhat egy laza egyhetes mamutszafaris-síelős élményprogramra a jégkorszakba. És ha ez az idő elérkezik, akkor Ti, akik ezt a felhívást egy számunkra még elképzelhetetlen archívumban olvassátok, utazzatok vissza 2020-ba és küldjetek emailben egy remekbe szabott műsorajánlót a 33. Parallaxis Podcastről, s a tárgyba írjátok be: "műsorajánló a jövőből". A határidő: 2020. szeptember 16, vagyis tegnap. A legjobb pályamunkát megjelentetjük pontosan ezen a helyen, itt a blogon, ebben a posztban. Az emailben ne felejtsétek el megadni egy 2020-ban élő felmenőtök vagy gyermek önmagatok elérhetőségét, hogy átadhassuk hiper-szuper ajándékotokat.

blog_cover.jpg

A beadási határidő elmúlt, már éjfél után, 17-én írom ezeket a sorokat. Eddig egyetlen pályamű sem érkezett. Most akkor ez mit jelent? Az az eshetőség mindenesetre teljességgel kizárható, hogy az olvasó nem tartja elég vonzónak a megjelenési lehetőséget ezen a remek, a Tudományos Újságírók Klubja és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat által 2019-ben a Juhari Zsuzsanna-díj különdíjával jutalmazott blogon, ami a feledhetetlen, legendás 2021-es svédországi Meteoritkráter Expedíció hivatalos médiapartnereként szerez majd országos ismertséget. Erről adásunk elején beszélgettünk is egy kicsit különleges vendégünkkel, Rezsabek Nándorral, az expedíció (egyik) főszervezőjével. Vagy mégiscsak elolvassák és el is küldenek nekünk tegnapra egy kitűnő ajánlót.

Ezt mi ezesetben annak rendje és módja szerint meg is jelentetjük (jelentettük) pont itt, a játékfelhívás helyett. De akkor ez azt jelenti, hogy a felhívást mégsem publikáltuk, sőt meg sem írtuk! Akkor nem is olvashatja a jövőbeli pályázó, hiszen a saját maga által írt(!) ajánlót olvassa majd a helyén. De ha nem is írja meg, akkor hogyan lehet mégis ott az ajánló? Honnan származik az információ? A körkörös ok-okozati láncokból fakadó ellentmondáskatyvasznak persze volna egy botegyszerű, kiábrándító megoldása: a természetben lennie kell egy alapvető törvénynek, nevezzük mondjuk kronológiavédelmi elvnek, ami praktikusan azt mondaná ki, hogy a múltba visszautazó időgépet konstruálni  az örökmozgóhoz hasonlóan  lehetetlen. (Megjegyzendő, hogy a jövőbe történő "egyirányú" gyorsított utazásnak nincs semmiféle elvi akadálya, ez a speciális relativitáselmélet 1905-ös felfedezése óta lényegében lefutott ügy.)

borsi.jpeg

A gond az, hogy a természet maga nem sokat segít az időirány megértésében. Ugyanis a világ elemi részecskéinek mozgását és viselkedését leíró törvények nem tartalmaznak semmi olyasmit, ami explicite kizárná az időben visszafelé haladó megoldásokat. Olyannyira, hogy Feynman és Wheeler, a huszadik századi fizika két amerikai nagyágyúja egyszer egy olyan elmélettel is előálltak, melynek értelmében a pozitronok nem mások, mint időben visszafelé közlekedő elektronok. Ezt a gondolatot terjesztette ki a Nolan-film nagyméretű tárgyakra, sőt emberekre. Persze azt mindannyian tapasztaljuk életünkben, hogy a tárgyak súrlódnak, a motorok kopnak, a poharak összetörnek, az íróasztalon a rendetlenség magától sosem csökken, vagyis a nagyobb, összetettebb rendszerek szintjén már egyértelműen kimutatható egy meghatározott időirány. Ez a gondolatsor messzire vezetne, s végül eljuthatnánk oda, hogy az időben visszafelé utazás problémája azonos a másodfajú örökmozgó készítsésének ügyével, ami köztudomásúlag nem lehetséges.

De aki mégsem éri be ilyen földhözragadt megfejtésekkel, s másféle kiutat keresne az időparadoxonokból, még mindig érvelhet párhuzamos idővonalakkal, alternatív múltakkal és jövőkkel, ahogy a sci-fik tekintélyes része is teszi. S ha a világ ilyen, akkor simán belefér, hogy valóban beérkezett tegnapra egy kitűnő pályamunka, s publikáltuk is, de ezzel egy másik, párhuzamos univerzumot nyitottunk meg, amelynek létezését innen nézve persze "sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk". Úgyhogy a teljes időhurok-becsavarodás helyett inkább hallgassátok meg legújabb epizódunkat!

Ide kattintva különböző platformokon érhető el, és akár le is tölthető a Parallaxis aktuális epizódja!

emTV.hu // fotó a cikkben: Borsi Flóra

tudomany_es_fantasztikum_podcast.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://parallaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr8916203966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása