Hát bizony vége lett ennek az évnek is. Azt gondolom, többnyire azért egyetértünk abban mindahányan, hogy a sok-sok tagadhatatlan jó dolog ellenére, ami idén történt például a tudományban vagy épp az űrtechnikában, azért ez most mégis egy rettenetes, tragikus, sorsfordító, szemléletformáló, brutálisan kemény év volt. Ilyenkor szeretnénk azt hinni, hogy valami gyökeresen más fog kezdődni akkor, amikor éjfélt üt az óra. Lehet, hogy így is lesz, s ha így lesz, és a világ túljut a nehézségeken, abban bizonyára nem kis szerepe lesz az olyan "dobozon kívül gondolkodó", excentrikus, alkotó embereknek, mint mondjuk Karikó Katalin, Roger Penrose, vagy épp Elon Musk. Legyünk optimisták és bízzunk benne, hogy ilyen óriások vállán állva a Fertőzés-1984-Idiocracy vonalon értelmezhető jelenünk és közeljövőnk helyett egy csodálatos pályamódosítás révén elindulunk "vissza a jövőbe".
Valami jó kis Star Trek-szagúba, amit a dédunokáink igazán meg is érdemelnének. Persze, ha itt lenne velünk Dr. Emett Brown és fluxuskondenzátorral feltuningolt DMC DeLoreanjéből kipattanva valakinek a kezébe nyomta volna már év elején a jövőből jött vakcinát, esetleg a klímaváltozás kezelésének pofonegyszerű kulcsát, vagy legalább egy nyomorult sport almanachot, akkor most minden tök másképp lenne. De ezesetben honnan jönne az információ? Ha tényleg visszamegyünk és eljátsszuk a Johnny B. Goode című örökzöldet Chuck Berry unokatesójának, aki elmeséli és lekottázza Chucknak, hogy milyen jó muzsikát hallott, s ő ennek hatására "találja fel" a rock'n'roll-t, akkor végül is honnan származott a tudás? Évzáró podcastükkben erről is beszélgettünk, ráadásul teljesen új, alkalomhoz illő felállásban, Csaba és Miklós mellett először köszöntve a fedélzeten Gergőt.
De persze nem ragadtunk le a nagypapa-paradoxonok és az időhurkok amúgy is feloldhatatlan rejtelmeinél, hanem megbeszéltük, hogy hogyan működhet a légdeszka, mikor lesz hidegfúzióval működő autónk (soha) vagy épp kutyasétáltató drónunk? És mi az a nem is annyira kevés dolog, ami már valóra vált Robert Zemeckis ikonikus filmtrilógiájából? Hogyan és hogyan nem érdemes belökni egy vadnyugati kocsmaajtót? Mennyire megbízható a posta? Ha most feladnék egy csomagküldő szolgálatnál egy borítékot azzal a kikötéssel, hogy hetven év múlva kell kézbesíteniük egy külvárosi útkereszteződésben, akkor vajon célba érne? És ha ide-oda utazgatnak az időutazók a világban, akkor nem sérül-e az energiamegmaradás törvénye? Na meg persze a legnagyobb kérdés: miért működik a Vissza a jövőbe annyira jól? Mi tette, teszi milliószor újranézhető időtlen remekművé, kultuszfilmmé mindhárom részt? Ezekkel a négydimenziós gondolatokkal búcsúztatjuk Marty McFly jövőbe érkezésének ötödik évét és köszöntjük a hatodikat. Boldog új évet kívánunk!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép: Universal Pictures
