"Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés; bármily sok szerszám volna, ne éljenek vele; az emberek halálukig ne bolyongjanak messzire..." javasolta Lao-ce a Tao Te Kingben (Weöres Sándor versfordítása szerint legalábbis) két és félezer évvel ezelőtt. Azóta elég sok víz lefolyt a Jangcén és a Középső Birodalom, a bolygó legrégebbi folytonosan létező államalakulata immár nem csak a nemzetközi, hanem bolygóközi viszonylatban is megkerülhetetlen szereplővé kezd válni. A folyamat természetesen messze nem korlátozódik az űrtevékenységre: a kínai térhódítás a gazdaság, a politika, a technológia és a tudomány majd minden területén világosan tetten érhető. A jelenség nem váratlan és nem is új; mégis, az elmúlt évek néhány látványos űreseménye talán minden másnál jobban jelzi ezt az átrendeződést. A kínai űrprogramot sokáig és nem is ok nélkül vádoltuk azzal, hogy finoman szólva nagyban építettek a hetvenes-nyolcvanas évek szovjet tapasztalataira. De okosan csinálták: nem egyszerűen felvásárolták az eszközöket a rendszerváltás után legatyásodott Oroszországtól a kilencvenes években, hanem létrehozták a megfelelő űripari infrastruktúrát és ezzel párhuzamosan a legjobb nyugati egyetemeken kineveltettek egy profi mérnökgenerációt. Mindezek segítségével immár saját maguk is képesek legyártani, sőt továbbfejleszteni, tökéletesíteni, korszerűsíteni például a Szojuz-programból, vagy éppen a Mir-űrállomásról örökölt megoldásokat. A hétfői Sokolébresztőben az első kínai modulűrállomás első egységének startja apropóján Szentpéteri Lászlóval, a kelet-ázsiai űrprogramok szakértőjével beszélgethettem egy jót, ráadásul élőben.
Az új űrállomásmodul, melynek neve Tianhe (esetleg Tianho, attól függően, hogy milyen átírást használunk), vagyis "mennyei harmónia" április 29-én indult a Hajnan szigetén létesített új vancsangi űrközpontból. A pályára állás tökéletesen sikerült, így a Tianhe kulcsrakészen várja a májusban érkező teherűrhajót és a júniusban kikötő első személyzetet. Megbeszéltük, hogy miért is hasonlít ennyire az eszköz a harmincöt évvel korábban indított Mirre, mely aztán a történelem egyik legsikeresebb űrállomásává nőtte ki magát, s szót ejtettünk arról is, hogy miféle kísérleteket fognak végezni a fedélzetén. Érdekes módon ezek között nem csak kínai, hanem indiai, belga, orosz, sőt japán(!) kutatók által javasolt vizsgálatok is szerepelnek majd. A kínai űrtevékenység persze sokkal-sokkal több, mint a Tianhe, vagy épp az azt szállító rakéta kontrollálatlanul repülő, s várhatóan néhány napon belül valahova (valakire?) lepottyanó harmadik fokozata, mégis, jelenleg az utóbbinak köszönhetően szerepelnek azóta is a hírportálok kezdőlapján, még ha nem is épp a legelőnyösebb fényben. Megjegyzendő, hogy mi itt Magyarországon mindenesetre védve vagyunk, ugyanis a Tianhe és a fokozat pályainklinációja is 41,5°, vagyis a darabok ennél magasabb földrajzi szélességű helyekre, így hazánk területére nem eshetnek le.
De szépen csendben ott van még a hamarosan Marsot érő kínai rover, a szenzációs űrszondás Hold-programjuk és persze az oroszokkal nyélbe ütött holdbázis-szerződésük, melynek értelmében a két nagyhatalom közösen kutatná majd égi kísérőnket emberekkel. A konklúziónk: lehet Kínát és a tudományos-technológiai nyomulását szeretni vagy nem szeretni, esetleg tartani tőle, de figyelmen kívül hagyni vagy lenézni még véletlenül sem. Beszélgetésünk, illetve a "Ne tiltakozz, oltakozz" D&B-slágerünk és a Kelet vörös című forradalmi induló meghallgatható a legújabb Sokolébresztőben!
emTV.hu // fotó: CMSEO
