A legújabb Sokolébresztőben Szentpéteri László, az Űrvilág alapító-főszerkesztője vendégeskedett. Hozzá jellemzően akkor szoktunk fordulni, amikor a műholdas távérzékeléssel, katonai űrfelderítéssel illetve kelet-ázsiai űrtevékenységgel kapcsolatos témák válnak aktuálissá, s most sem volt ez másképp. A szomszédban dühöngő háború ugyanis nap mint nap felhívja a figyelmet a különböző elektromágneses sugárzástartományokban (a látható fénytől az infravörösön át a rádióig) vizsgálódó "kémműholdak" stratégiai fontosságára a modern hadviselésben. Láthatjuk ezt az akciófilmekben is, ahol a különleges ügynököket vagy harcosokat mindentudó háttérembereik gyakorlatilag bármely pillanatban el tudják látni néhány centiméteres felbontású műholdképekkel, melyek a nap huszonnégy órájában lefedik a Föld minden pontját, sőt mindenféle varázslatos hollywoodi algoritmussal tetszőlegesen élessé javíthatók, lehetővé téve rendszámok leolvasását, vagy arcok felismerését és hasonlókat. Sejthetjük, hogy ez azért nem olyan egyszerű a valóságban, mint a mozivásznon: a Földet nagyjából másfél óránként poláris pályákon megkerülgető felderítőholdaknak jellemzően napokat kell várniuk ahhoz, hogy újra egy adott földrajzi hely fölé kerüljenek, s még a legnagyobb tükörátmérővel sem valószínű, hogy 6 cm-esnél kisebb részleteket észlelhetnek. Persze mondanunk sem kell, hogy sokszor csak okos találgatásokba tudunk bocsátkozni az űrbéli haditechnikával kapcsolatban, hiszen az erre vonatkozó adatok nagy része természetesen titkos. De azért elmélkedni lehet a témáról.
A fotófelderítés mellett szóba került az óriási űrbéli parabolaantennákat alkalmazó lehallgató technika, s persze a katonai alkalmazások nyomában kullogó, de mégis elképesztő ütemben fejlődő polgári űrtávérzékelés is, mely már megrendelésre képes 30-40 centiméteres felbontású műholdképeket szállítani a megrendelőknek: a WorldView cég űrfelvételein például már jól kivehetőek az utakra vagy épp sportpályákra felfestett vonalak is. Ezek a civil szolgáltatások új elemeket hoztak az információs hadviselésbe is. Miközben az Egyesült Államok nyilván nem fogja technológiai fejlettségének valós mértékét közszemlére tenni azzal, hogy bemutatja a legjobb minőségű felvételeit — hacsak az aktuális elnök nem posztolja ki őket véletlenül a Twitterre — de a mindenki számára elérhető polgári képeken keresztül mégis megmutathatja a helyzetet az űrből. (Persze mindehhez már pontosan kell tudni, hogy hova nézzen a polgári műhold, amit a katonai adatok alapján ilyenkor jótékonyan "megsúgnak" az üzemeltetőknek. Ez a nagy truváj.)
Másik fő témánk ezúttal Kína űrbéli jelenléte volt, illetve a hatalmas ország jövőbeli tervei. Szóba került az egy éve odafönt keringő nagy modulűrállomásuk, melyről a közelmúltban érkezett haza a náluk időtartamrekordnak számító féléves küldetés személyzete, de megtudhattuk, hogy Kína Jupiter-szondát, valamint kisbolygókutató és marsi mintahozó űreszközöket is tervez indítani még ebben az évtizedben. Az adás után ráadásul még túlóráztunk is egy kicsit: bennmaradtunk a stúdióban a kínai ügyekre specializálódott Be Water beszélgetős műsor elejére, ahol így még eshetett jó néhány szó a kínai és indiai űrprogramokról is. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // cikk: Vincze Miklós // cover: WorldView // kép: Adrian Mann / All About Space magazine / Future Plc
