Vannak olyan alkotások, előadók, kulturális jelenségek, amelyek vagy akik egyszerűen szakterületük csúcsát képviselik. Még ha valaki esetleg az egész műfajt en bloc elviselhetetlennek is tartaná és mélységesen megvetné, még akkor is, pusztán objektív mérlegelés eredményeképpen is be kellene látnia, hogy ami Oszvald Marika az operett, vagy Marcell Duchamp a dadaista szobrászat világában, az a mindmeghalunk-ufós-csillagossávos-műanyaghazafias-trash-mozi-hőseposz zsánerében csakis a mindörökre felülmúlhatatlan A függetlenség napja lehet. Azt gondolom, hogy nem csak 1996-os gyermeki önmagunk mindent magába szívó nyiladozó elméje miatt égett a retinánkba vagy tudatalattinkba az a képsor, amikor Will Smith az ejtőernyőjébe csavarva vonszolja maga után a kaliforniai (vagy új-mexikói?) sivatagban a rusnya polipszerű űrlényt, vagy amikor az USA elnöke azt mennydörgi, hogy "atomot a bestiáknak". A városok fölött lebegő hatalmas csészealjak látványáról nem is beszélve. Szóval, habár sokat ekéztük manapság a stuttgarti német Roland Emerichet, de ezt az egyet meg kell neki hagyni: A függetlenség napjával új szintre emerte az amerikai katasztrófa-sci-fit. Az immár több mint negyedszázados filmről beszélgettünk a legfrissebb Parallaxis podcast keretében.
Próbáltuk megfejteni, hogy mi lehetett vajon a mozi sikerének és halhatatlanságának kulcsa. A kellőképpen bugyuta, de szórakoztató történet, a zseniális szereposztás, az önmagát annyira nem komolyan vevő rendezés, vagy mindezek tökéletes, hollywoodi patikamérlegen kiadagolt elegye? A titokra csak részválaszokat találtunk, de azt komolyabb fejtörés nélkül is megállapíthattuk, hogy mi az, ami bizonyosan nem erőssége A függetlenség napjának: a természettudomány. Persze, de miért is lenne? Egy Bosch- vagy épp Dalí-festménynél leállunk talán azton pörögi, hogy létezhet-e lábevő nyúlember vagy ízeltlábú elefánt? Ugye hogy nem! Magunkról állítanánk ki korlátoltsági bizonyítványt ha így tennénk. Így, és nem holmi túlracionalizáló szemlélettel érdemes gallonos kólát és popcornt ragadva nekiülni ennek a filmnek, s akkor a hatás garantáltan nem marad el negyvenkettedszerre sem.
Mivel azonban ez mégiscsak a Parallaxis Podcast, ejtenünk kellett néhány keresetlen szót olyan fontos kérdésekről is, mint hogy milyen időjárási következményei lennének, ha tényleg beparkolna mondjuk Budapest fölé néhány száz méteres magasságban egy húsz kilométer átmérőjű óriási űrkorong, hogy milyen módon juthattak ide ezek a lények, s egyáltalán mi lehet itt számukra, ami miatt megéri nekik lezúzni ezt a szép kis bolygót? Elmélkedtünk továbbá a politikai korrektségről, a földönkívüliek űrflottájának minden kezdő rendszergazdát is hisztérikus dührohamra sarkalló sebezhetőségű kommunikációs és energetikai hálózatáról és még sok-sok egyébről. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // fotó: 20th Century Fox
