A Parallaxis Podcast évadzáró dupla epizódjának központi témája a kezdet és a vég. Hogyan indult és hogyan fejeződhet be Világegyetemünk története? Hogyan tudnánk elképzelni az elképzelhetetlent; egy "robbanást", ami nem valahol van, hanem szó szerint mindenhol történik egyszerre? Mit mond erről a teremtés-szerű kezdetről a fizika és mit a teológia? A szokásos alapszemélyzeten kívül radikálisan megnöveltük körünkben az egy főre jutó Nobel-díjasok számát, ugyanis elfogadta meghívásunkat Brian Schmidt professzor, az az ember, akinek köszönhetően tudjuk, hogy táguló Univerzumunk elketyeg még egy darabig, ugyanis esze ágában sincs egy fordított big bang (Brian szerint: "gnab gib", magyarul leginkább "nagy reccs") módjára visszafordulva magába roskadni, hanem kifejezetten gyorsulva tágul az istenadta, mintha egy láthatatlan rejtélyes anyagfajtához tartozó energiasűrűség lökné széjjel. Ha viszont ennyire ráérünk, vajon mi minden vár ránk a következő 137 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 évben? Ezt az egyik legnépszerűbb hazai tudományos ismeretterjesztőtől, Dávid Gyula fizikustól kérdeztük meg.
Volt itt minden: Brian elmesélte hogyan juttatta el az általa termelt bort a svéd királynak, de azért azon is elmerengtünk, hogy vajon fizikai elmélet-e egyáltalán a multiverzum-hipotézis, vagy csak öncélú mentális játék, melyre nincs és soha nem is lehet bizonyíték. Dávid Gyula, vagyis dgy arról is tájékoztatott minket, hogy az MSZMP-s párttitkárok miért szisszentek fel egy napszerű csillag élettörténetének bemutatását hallgatva, de megtudjuk azt is, hogy Magyarországgal ellentétben (amely ugye Széchenyi szerint nem volt, hanem lesz) az Univerzum "hőhalála" nem lesz, hanem volt, s mi azért vagyunk itt a struktúráinkkal és gondolatainkkal együtt, mert világunk feltámadt belőle, csodálatosképpen maga mögött hagyva a szinte tökéletesen egyenletes hőmérsékleti egyensúly Nirvana-szerű állapotát. Aki azt gondolja, hogy mindehhez Klaudiának, aki hitoktató (is) nem lesz egy-két keresetlen szava, az téved. Alaposan körbejárjuk a világegyetem teremtését és végét ebből a szempontból is, sőt megpróbálunk szabad asszociációs játékunkban belemagyarázni egy-két meglepőnek tűnő meglátást az óhéber és ógörög szövegekbe.
Dupla epizódunkban a szokottnál mintegy kétszer tovább, több mint két órán át tágíttathatjuk ismereteinket az önmagától is táguló Univerzumról. Ráadásul a youtube-os változatban az interjúink még látszanak is, így megcsodálhatjuk a borászati sikerein gyermekként fellelkesülő Nobel-díjas asztrofizikus csillogó szemét illetve dgy demonstratív erejű spontán szappanbuborékjait is. Lehet hogy itt-ott túltoljuk a fizika-biciklit, de szeptemberig bőven lesz idő kiheverni mindenzt. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép: Pixabay
