A kollektív emlékezet furcsaságai az emberek közös tapasztalatainak és történelmi eseményeknek a torzulását vagy elferdítését jelentik. Bár a kollektív emlékezetnek fontos szerepe van a kultúrák és közösségek identitásának formálásában, mégis hajlamos a hibákra és az átírásra – ahogyan az a műsorban is megtörténik! Az X-Akták 11. évadának 4. részéről és a kollektív emlékezet furcsaságairól szól a Parallaxis nevetéssel teli évadzáró adása, fogadjátok sok szeretettel!
A Parallaxis Podcast történetében visszatérő témánk a Mandela-effektus. Én legalábbis meg mernék esküdni, hogy már szenteltünk a témának egy adást. De vajon tényleg? S ha igen, hol a bizonyíték? El lehet az ilyesmiken szüttyögni, sőt bele is lehet csavarodni kissé, hasonlóan ahhoz, ahogy egy jó kis Internet-mentes retropartiban jó fél órát biztos el lehet vitatkozni azon, hogy a Monopoly társasjáték logójában szereplő bácsinak melyik szemén van a monoklija (miközben amúgy egyáltalán nincs neki olyanja, soha nem is volt, nem, a korábbi játék-verziókban sem), vagy hogy az ötvenes években milyen szímű táblákra volt a szülőszobákban kiírva, hogy "lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség" (nem léteztek ilyen táblák). Meg hát van úgy, hogy mást ne mondjunk, hogy az ember, például Géza a nagyesküt le merné tenni, hogy az X-akták Mulder ügynökét és a Vészhelyzet Carter dokiját ugyanaz a fickó játszotta, és ország-világ előtt, adás közben kell szembesülnije azzal a ténnyel, hogy a mi Univerzumunkban ez nem így történt. Éppen erről szólt az évadzáró Parallaxis Podcast, illetve a célkeresztünkben álló X-akták epizód, ami szerencsére véletlenül sem akarta magát komolyan venni, ahogyan ezúttal mi magunk sem. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós
