A kutatókat és gazdasági szakembereket is magába tömörítő, az ENSZ égisze alá tartozó kormányközi szervezet, az IPCC, mely a klímaváltozással kapcsolatos rövid-és középtávú stratégiákat javasolja az illetékes felettes szerveknek, nemrég riasztó jelentéssel hívta fel a figyelmet az éghajlatváltozás, elsősorban a globális felmelegedés végzetes hatásaira. A témával az Impulzus Podcast ötödik Hírpulzus különkiadásban is foglalkoztunk, az elemzésben pedig a Parallaxis állandó szakértője, Vincze Miklós klímakutató volt segítségünkre.
A mintegy hatezer tanulmányt alapul vevő szakmai riport politikai és gazdasági döntéshozók számára készült tömörített kiadása tartalmazza azokat a lényeges megállapításokat, melyeket a legtöbb hivatkozó cikk is közöl, így mi is ezekből indultunk ki Vincze Miklós segítségével, aki maga is klímakutató szakember.
A tanulmány alaposan megingatja az utóbbi évek többé-kevésbé optimista nézeteit a klímaváltozás kordában tartásával kapcsolatban, és rámutat arra, hogy már nem elégséges az eddig megengedhetőnek hitt két fokos emelkedési maximumot tartani, ugyanis már a másfél fokos növekedés is végzetes következményeket hozhat magával. A viszonyítási alap a Föld ipari forradalom előtti átlaghőmérséklete, ehhez képest jelenleg egy fokkal magasabb értéket jegyzünk, és az előrejelzés szerint feltétlenül törekednünk kell arra, hogy az elkövetkezendő tizenkét évben ez ne is legyen több másfél foknál, mert az súlyos okozatokkal jár. (A korábbi optimista becslés két fokot engedett volna meg.) Az élővilágot és a világgazdaságot egyaránt komolyan érintő következmények listájában szerepel többek között a tengerek szintjének globális emelkedése, mely a tíz centimétert is meghaladhatja. két fokos emelkedés esetén kétszer több ember élhet át jelenlegi lakóhelyén erőteljes hőhullámot, mint egy, másfél fokos növekedés mellett. Az egyik legszembeötlőbb következmény pedig az lehet, hogy tízszeresére nőhet a jégmentes nyarak száma az Északi-sarkon adott időszak alatt, erre utalnak azok a hírek is, melyek az utóbbi időkben a korábban állandó jéggel fedett tengerszakaszok jégmentes átjárhatóságáról számolnak be.
A megoldás lehetőségeit tovább nehezíti az a tény is, mely szerint a globális hőmérséklet kis mértékben való csökkentéséhez is drasztikus változtatásokra van szükség, nevezetesen a szén-dioxid kibocsátás nagy erejű csökkentésére. Mindez ráadásul világméretű összefogást és közös stratégiát igényelne, és nem csak az olyan ipari országoktól, mint a szén-dioxid termelés csökkentésétől rendszeresen berzenkedő Egyesült Államok, hanem a károsanyag-kibocsátásban a nyugati világhoz sajnos egyre inkább felzárkózó, erőteljesen iparosodó Afrika is. Vincze Miklós egy reményteli technológiáról is beszámolt, ezek szerint nem csupán a szén-dioxid kibocsátást lehet csökkenteni, hanem a kibocsátott szén-dioxidot akár ki is lehetne majd a jövőben vonni a légkörből. Ennek ellenére vannak további, gátló tényezők, mint a fosszilis eredetű energia egyre nehezebben és drágábban történő előállítása, illetve a túlnépesedés is - ez utóbbival kapcsolatban Vincze Miklós úgy fogalmazott, hogy bolygónk nagyjából tizenkétmilliárd ember eltartására "van hitelesítve".
"A világ a következő két-három évtizeden belül drasztikusan meg fog változni"
– folytatta az MTA-ELTE klímakutatója, aki e tekintetben inkább realista, mint optimista.
"Ráadásul nem várható, hogy mindez békés folyamat lesz. El sem tudjuk képzelni a következményeket"
– hangsúlyozta Vincze Miklós, akinek gondolataira sötét árnyékként vetült a műsorvezető Horváth Ádám Tamás kijelentése, mely szerint minden tekintetben válaszút előtt állunk.
Az IPCC szinte minden típusú szcenáriót felvázolt a jövővel kapcsolatban, vagyis megfogalmazták azt is, hogy mi történik akkor, ha az emberiség, szokás szerint fittyet hányva a tudósok figyelmeztetéseire, korlátlanul növeli a szén-dioxid kibocsátást, vagy esetleg a jelenlegi szinten megállítja, netán minden erőfeszítést megtéve, és 45%-al csökkentve azt, sikerül a másfél fokos hőmérséklet-emelkedési határon belül maradnia. Vannak azonban olyan tényezők, melyek az előrejelzések szerint sem tervezhetők, így a világgazdaság és a technológia fejlődése majdnem mindig kiszámíthatatlan faktorok maradnak. Ráadásul a politikai nyomás olykor a klímával foglalkozó szakembereket is arra készteti, hogy szakmai hatáskörüket átlépve nem a tudományos tények, hanem inkább az aktuális társadalmi, politikai, vagy erkölcsi elvek és elvárások alapján fogalmazzanak meg téziseket a különböző jelentések kiadásakor – így kerülhet sor arra, hogy egy kutató voltaképpen politikai és nem tudományos állásfoglalást tesz.
Ezen kívül, a klímarendszer összetettsége miatt, a globális hőmérséklet alakulásával kapcsolatos előrejelzési pontatlanság rendkívül nagy, így tehát még az a bizarr szcenárió is valóra válhat, hogy a hőmérséklet minden további intézkedés és beavatkozás nélkül egyszerűen csökkenni fog - lepte meg Miklós a podcast résztvevőit.
A nyugati civilizáció által jelenleg is művelt "habzsi-dőzsi" azonban mindenképp véget ért, a természetes erőforrások kitermelése végérvényesen válságba jutott, így tehát a szemétkibocsátás csökkentése és az energiakinyerés hatékonyságának növelése is elkerülhetetlen lépések lesznek az elkövetkező évtizedekben. Habár a világ működése egyre globálisabbá válik, mindinkább szükséges lesz a javak lokális megtermelése, hiszen akkor nem kell pazarló módokon szállítani azokat – mutatott rá Vincze. A helyben előállított élelmiszerekkel, ipari termékekkel, és nem utolsósorban energiával pedig csökkenhet az emberiség globális ökológiai lábnyoma is.
Sajnos még mindig távol vagyunk az alapellátást maradéktalanul lefedni tudó, teljesen megújulni képes, tisztán zöld energiatermeléstől, de azért vannak ígéretes kezdeményezések. Az alapellátást hatékonyan fedezni tudó energiatermelési módok közül viszont még mindig az atomenergiának a legkisebb az ökológiai lábnyoma, bizarr módon még a vízerőműveket is megelőzve, hiszen azok telepítése legtöbbször sokkal drasztikusabb környezeti változásokkal (pl. teljes folyószakaszok elterelése) jár együtt, mint egy atomerőműé.
Csaba ötlete a termelés és kibocsátás teljes körű, mesterséges intelligencia által diktált szabályozásáról Vincze Miklósban inkább disztópikus gondolatokat ébresztett, hiszen jelentős korlátozásokkal járna az egyén szabadságára nézve. Felvetődött bennünk az előrejelzés pontatlanságának kérdése is, valamint az, hátha a globális felmelegedés csupán egy néhány százezer évenként lejátszódó, teljesen természetes folyamat része, és nincs semmi tennivalónk az ügyben? Habár az ipari forradalom előtt valóban nem jegyezték a maihoz hasonló pontossággal az adatokat, mégis, a paleo-klimatológia képes több százezer éves skálát felállítani, így képesek vagyunk akár több millió évre visszamenőleg is globális átlaghőmérsékleti adatokat kinyerni (pl. jégfuratok elemzésével), így a jövőre vonatkozó tendenciákat is ezek alapján megjósolni. A jégkorszakok százezer éves ritmusban követik egymást - a jelenlegi inter-glaciális periódusban valóban a legutóbbi jégkorszakból tartunk kifelé, vagyis a globális felmelegedés egyik faktora normálisnak is mondható. A klímamodellek összehasonlításából azonban kiderül, hogy a felmelegedésben az emberi tényező is egyre jelentősebb.
A szkeptikus kérdésekre reagálva Vince Miklós azt is elmondta, hogy a klíma szimulációk validálása úgy is történhet, hogy a jelenlegi modelleket a konkrét, több évszázadra vonatkozóan rögzített adatokra ismét lefuttatják, vagyis letesztelik, hogy a jövőre vonatkozó előrejelzési modell a múltra vetítve tényleg ugyanazon, vagy hasonló adatokat adja-e ki, mint a ténylegesen feljegyzett múltbéli értékek. Így hát, ha a szimuláció pontos értéket ad mondjuk az 1950-es évekre, akkor valószínűleg a 2050-es évekre vonatkozóan is hiteles lehet. Szintén célravezető lehet a többféle modell és klímaszimuláció összevetéséből sokasági átlagot alkotni. Alternatív modelleket is le lehet futtatni, kihagyva például az ipari forradalom óta felerősödött emberi hatást, így azt kapjuk: valóban lenne felmelegedés (hiszen kifelé jövünk a jégkorszakból) de annyira nem intenzíven, mint a napjainkban tapasztalt tényleges hőmérséklet-növekedés.
Fogunk tudni viselkedni, és megelőzni a katasztrófát? Erre a kérdésre még maga a fizikus is a hittel válaszol: jelenlegi technikai tudásunk ugyan nem elég, hogy megússzuk mindezt, de "mázlista faj" lévén, például a múltban is időnként bekövetkezett, előre nem látható tudományos áttörések és a technikai fejlődés révén még sokáig maradhatunk a Földön.
A Hírpulzus asztaltársasága, tovább folytatva a beszélgetést, felvetette például azt a makacsul visszatérő, túlzóan naiv és optimista álláspontot is, miszerint az ember jelenléte és beavatkozása csupán szúnyogcsípés a Föld erőforrásaihoz és természetes regenerációs képességéhez képest, így nyugodtan hátradőlhetünk, semmi félnivalónk nincsen. Vagy ha mégis klímaváltozás fenyeget, akkor az csupán azt jelentené, hogy megváltozik a környezetünk, többek között csökken az ember számára lakható, komfortos zónák területe a bolygón. Szintén az optimista nézőpontok közé tartozik az evolúcióba vetett hit is, mely szerint fajunk fokozatosan alkalmazkodik a kietlenebb környezeti tényezőkhöz is (magas hőmérséklet, száraz, vagy ritka levegő, vízhiány, stb.) és a genetikai átalakulás segíthet hosszú távon túlélni a kedvezőtlen klíma hatásait. A pesszimista álláspont viszont az ember felelősségét és a közelgő kataklizmát hangsúlyozza túl, vagyis már túlléptük azt a vonalat, ahonnan még visszaléphettünk volna, mindegy mit csinálunk, és ezt jelzik a klímaváltozást kísérő extrém környezeti katasztrófák is. Józan, mérsékelt látásmód a laikus közvéleményben gyakorlatilag nem is létezik a globális felmelegedéssel kapcsolatban.
Egy másik alapvető kérdés, hogy drasztikus változásra, kényelmünk, és komfortos életmódunk teljes feladására kényszerülünk-e a következő évtizedekben, vagy csupán optimalizálni kell az életkörülményeinket? Attila a nevelés fontosságát hangsúlyozta, ráadásul a környezettudatosságot az életszínvonal megtartása mellett is fejleszthetjük, ám erős szándékra van szükség egyéni és kormányszinten is. Persze mindezt már csak egy teljesen környezettudatos alapokon felnevelt, következő generáció élheti meg, különben úgy járunk, mint a jó fél évszázada hangoztatott fenntartható fejlődés fogalmával: öt évtized alatt sem történik kézzelfogható változás.
Csaba a túlszabályozás helyett szofisztikált, az emberi kényelmi szempontokat is figyelembe vevő szabályozórendszert tartana eredményesnek, és szerinte olyan népszerű közszereplők, influencerek, mint például Jeri Ryan is, sokat tehetnek a közszemlélet megváltoztatásában. (A Voyagerben Hétkilenced alakító színésznő legutóbb például a műanyag szívószálak megszüntetéséért kampányolt).
A "divatos környezettudatosság", vagy a mindennapi pazarlás megszüntetése persze biztosan nem lesz elég, fejlettebb technológiára van szükségünk az energia előállítása és továbbítása területén is. Kézzelfogható változás például a hagyományos izzólámpák fokozatos kivonása, és a hatékony világítótestek térhódítása, bár ezekkel kapcsolatban aggasztó mértékben nő a városi "fényszennyeszés" is, a kis fogyasztású izzók elterjedése ugyanis magával vonta azt, hogy számtalan helyen, magán-és közterületeken egyaránt fölöslegesen, vagy túl nagy fényerővel égnek lámpák.
A modern, elektromos meghajtású tömegközlekedési eszközök nem csak az utaskomfortot és a városi, elővárosi élet színvonalát növelik, hatékony módon akár energia visszatáplálásra is képesek saját hálózatukba, például fékezéskor. Ugyanakkor az elektromos vonatok, városi járművek, és autók tömeges terjedése minden eddiginél jobban megnöveli a városok áramfogyasztását is, és a szükséges elektromos energiát sajnos még mindig csak kisebb részben fedezzük zöld, megújuló forrásokból. Az automatizált közlekedési rendszerek és az önvezető autók nem túl távoli jövőben várható tömeges elterjedése azonban jelentősen optimalizálja majd az egyéni és közösségi közlekedés energiaszükségletét, bár itt elsősorban szemléleti változásokra lesz majd szükség, le kell mondanunk a saját gépjármű birtoklásának, vagy az autóban egyedül utazásnak a kényelméről is. Passzív házak, szélturbinákkal vagy napelemekkel felszerelt magán-és középületek jelenthetnek alternatív megoldást abban, hogy a hagyományos úton előállított energiától és az azt továbbító, költséges fenntartású elektromos hálózattól egyre inkább függetlenedjünk, sőt abba inkább visszajuttassunk energiát.
Nem is lennénk Impulzus podcast, ha a beszélgetés végén nem merült volna fel a Star Trek által bemutatott utópia: pénz és környezetpusztítás nélkül előállított energia minden ember számára, illetve a puszta energiából végtelen mennyiségben létrehozható, replikált anyagok és élelmiszerek – de vajon a forradalmi technológiák megjelenése, az alapvető emberi igények korlátlan kielégítése egy csapásra megoldaná az éhínség, nélkülözés, a háborúk, vagy a bűnözés problémáit? Nem tudhatjuk, ahogy azt sem, vajon mit találnak itt a 2063-ban ideérkező vulkániak: virágzó Földet vagy klímakatasztrófák sorozatában kiégett bolygót...
Ide kattintva a számtalan módon elérhető podcast műsoroldalára jutsz, ahonnan akár többféle formátumban is letöltheted az aktuális epizódot.
emTV.hu
