A nyáron három űrszonda is útnak indult a Mars felé, hogy kiegészítsék a jelenleg is aktívan a vörös bolygón és a körölötte húzódó orbitális pályákon dolgozó nyolc űreszköz igen eredményes hálózatát. Az új flotilla legkomolyabb tagja, a NASA Perseverence rovere több szempontból is az emberes marsutazások előkészítésének tekinthető: fedélzetén üzemel majd annak a rendszernek a kicsinyített tesztpéldánya, mely a tervek szerint a jövőbeli automatikus mintahozó szondák és személyzetes űrhajók számára a marsi széndioxid-légkörből állít majd elő oxigént. Ez elsősorban a hazainduláshoz szükséges rakétahajtóművek működéséhez lesz elengedhetetlen. Továbbá "Percy", ahogy a rovert fejlesztői és irányítói becézik, különböző űrruhavédőburkolat-mintákat is magával visz a zord marsi körülmények közé, hogy ezzel segítse bolygószomszédunk első felfedezőinek ruhatervezőit az optimális bevonat megtalálásában. De mikor indulunk már a Marsra, és miért nem vagyunk már ott?

A hétfői Sokolébresztőben sorra vettem a komolyabban kidolgozott emberes marsutazási terveket kezdve Wernher von Braun 1950-es hatalmas Das Marsprojekt-jétől, a hatvanas évek különböző nukleáris hajtóművekre alapozó tervein át (Orion, EMPIRE) egészen az idősebb George Bush-féle vízióig, mely óvodás koromban azt ígérte, hogy 2019-re embereket látunk majd a Marson sétálgatni. Hát nem így lett. A sokak szerint eleve kudarcra ítélt, rettenetesen túlárazott, gigantomán Bush-tervezet azonban utóbb mégis hasznosnak bizonyult, ugyanis ennek antitéziseként született meg egy szakmai "civil szervezet" munkája eredményeképpen a középiskolai tanárból "Mars-prófétává" lett Robert Zubrin nevével fémjelzett Mars Direct koncepció. A Mars Direct a bolygó emberes felderítésének messze leglogikusabb ütemterve, s a kilencvenes évek óta lényegében erre az alapvetésre épít minden komolyabban vehető marsutazási forgatókönyv a NASA referencia-küldetéseitől a SpaceX nagyratörő agymenéseiig. Az adás a Tilos Rádió archívumában hallgatható vissza.