"A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára. E vonal mögött vannak Közép- és Kelet-Európa régi államainak összes fővárosai - Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia. Mindezek a híres városok és országok lakossága a szovjet szférában fekszik, és valamilyen formában alá vannak vetve nemcsak a szovjet befolyásnak, hanem Moszkva egyre nagyobb mértékű ellenőrzésének." Winston Chrchill 75 éve elhangzott fultoni beszédének e legendás részlete olyan tűpontosan leírta a világháborúk utáni Európa geopolitikai helyzetét, hogy onnantól kezdve keleten és nyugaton folyamatosan a "vasfüggöny" szóval hivatkoztak a láthatatlan (illetve helyenként nagyon is látható) választóvonalra a két világrend között. Ahogy korábbi űrtörténeti adásainkban is megbeszéltük: minden hihetetlen szépsége és alapvetően békés jellege ellenére az űrtevékenység kezdetei végső soron a bolygó legpusztítóbb fegyvereinek célbajuttatására tervezett rakétákban gyökereztek. S természetesen az űr a hírszerzéshez, sőt a fegyverkezéshez is korábban elképzelhetetlen lehetőségeket nyitott, nem is beszélve a katonai hírközlésről és navigációról. Igen, például a GPS műholdrendszert, amelyet lassan minden kütyünk használ, az amerikai légierő üzemelteti, s elvileg bármilyik reggel ébredhet úgy az USA védelmi minisztere, hogy úgy dönt, megvonja tőlünk a szolgáltatást. A hétfői Sokolébresztőben Szentpéteri Lászlóval, az Űrvilág alapító főszerkesztőjével beszélgettünk az űrbéli hidegháborúról: tervezett és megvalósult katonai űrállomásokról, szédületes, néhol akciófilmekbe illő jelenetekről és propaganda-űrrepülésekről.

Szóba került például a hatvanas évek egyik legérdekesebb sosemvolt űreszköze, a Manned Orbiting Laboratory (MOL), mely az USA első űrállomása lett volna a tervek szerint, pontosabban szólva egy hosszú távú, többhetes űrrepülést lehetővé tevő henger alakú kaszni, amit a személyzetes Gemini-űrhajóval együtt bocsátottak volna föl. Két űrhajós folytatott volna a fedélzetén, nos, a név ellenére tudományosnak csak nagy jóindulattal nevezhető tevékenységet: szovjet stratégiai célpontok megfigyelését. A projektet végül 1969-ben törölték, a vasfüggönyön innen viszont a hetvenes években valóban felbocsátottak két "lakott kémműholdat" Szaljut-3 és Szaljut-5 álnéven. Mi több, az előbbit vendégünk elmondása szerint bizony még egy műholdlövő gépágyúval(!) is felszerelték.

Egyéb űrtörténeti nyalánkságok is szóba kerültek. Például, hogy hogyan vizsgáltak át a CIA emberei egy vándorkiállításon megturnéztatott korai szovjet holdszonda-gyorsítófokozatot, vagy megemlítettük, hogy egy orosz "halászhajó" hogyan fogott ki "véletlenül" az Atlanti-óceánból egy gyakorló Apollo-űrkabint. Megbeszéltük, hogy miért aggódtak a szovjetek amiatt, hogy az amerikaiak űrrepülőgépükkel esetleg befogják és hazaviszik a Szaljut-7 űrállomást, s azt is, hogy miképpen fordulhatott elő, hogy egy CIA-kémballon UV-tűrő filmszalagjára készített képeket egy szovjet űrszonda. Hallgassátok szeretettel!

emTV.hu // képek: United States Air Force, Department of Defense